Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-12-11 / 39. szám

SZEKSZÁRDI 2005. DECEMBER 11. VASÁRNAP / Memoriterek pedig kellenek - Schubert Eva arcai Mindig újra kell és lehet kezdeni 3 • A színművésznő, aki az Abigél című Szabó Magda-regény „arcaként" a művet A Nagy Könyv televíziós adaptációinak döntőjébe juttatta, a programsorozat vége felé a könyvtár vendégeként a Német Színházban Taskovics Judit színésznő beszélgetőtársaként életének lényegi szépségéről, tapasztalatairól szólt, magától értődő természetességgel, ahogy a családban szokás. Hét vége volt, sűrűn esett az eső, mégis pótszékek kellettek. Abigél ürügyén Nagyon szeretem Szabó Magdát, ő is latinos volt. Világos stílusban, jól olvasható ez a műve is fiataloknak, öregeknek egyaránt. Én is 13 éves voltam, mint Gina az ostromkor. A gyerekből felnőtt lesz a regényben. Arra tanít, hogy megpróbáltatásokon kell keresztül menni ahhoz, hogy megérjen az ember, hogy megértse a dolgo^Kt. Hazaszeretetre, a szigorú sze^Ptet gyakorlására és elfogadására nevel. Megtanulják a növendékek, hogy a szigorúság nem ridegséget jelent, hiszen ott van mögötte a szeretet, csak nem elnéző. Meg kell követelni az embertől azt, amit tenni tud, de honorálni is fontos, szeretettel. Amikor Gina később visszaemlékezik, azt mondja, élete legszebb időszaka volt, s én is így emlékezem az 1940—1944. közötti időszakra, amikor katolikus intézeti növendék voltam. Mi is nagyon sokat játszódtunk társaimmal. Volt, hogy elkezdtünk egy színi előadást ebéd után és este 7-kor már valósággal könyörögtek az apácák, hogy hagyjuk abba. Abigél ma azt üzeni a fiataloknak, hogy tanuljanak a történelemből, figyeljek meg, mi zajlik körülöttük. Ne csak magukkal törődjenek, hanem a rajtuk kívül álló világgal is. Lényeges, hogy helyt álljanak mindenkor. Gina is furcsa, dacos kislány, és bár nem zárul vidáman a történet, mégis erős lesz. Erővel megy az életbe. Mindig újra kell és lehet kezdeni. Bármi történik, erőt kell venni magunkon és nekiállni a munkának. Ha nincs harc, mondták a rómaiak, dolgozni kell, fejleszteni önmagunkat, a környezetünket. Jót kell tenni. Olvasás, írás, fordítás, művészetek Hamar írtam, olvastam, 9 éves koromban elmondtam Az ember tragédiájának összefüggéseit, a család nagy csodálkozására. Állítom, hogy az olvasás mindenre jó. Ha az ember lélekben nagy szomorúságot él át, amikor elveszti szüleit, testvéreit, barátait, az olvasás, zenehallgatás fel tud emelni a mélypontokból. Sokan olvasunk szívesen újra is, például én többek között Mikes fiktív leveleit, amelyek humorosak, szellemesek, s gyönyprű magyar nyelven íródtak. Ábrányi Emilnek a magyar nyelvről írott versével együtt főiskolai memoriternek kellene feladni. A memoriterek pedig kellenek, szelíd kényszerítéssel. Értelmezni tanulnának a fiatalok, szókészletük bővülne, beszédkészségük látványosan javulna. Kényszerítő olvasás után fogják a szívüket is kinyitni, mert az érzékenységet csak az olvasás élménye fejleszti ki az emberben, hiszen a fantáziára van bízva az átélés. Aki ifjan nem jut el a művészetekhez, abból 20 éves korára száraz ember lesz, ekkorra záródnak be azok a pályák, amelyek az érzékszerveket bejátják. A krativitáshoz hozzátartozik a fantázia is, amely a művészetek ápolásával és a játék révén ér el a fejlődő lélekhez. A befelé forduló Arany János is volt vándorszínész egy ideig, hogy kitárja a lelkét az emberek ele. Az előadóművészetben rögtön visszacsatolódik az elismerés, ezért fontos a gyerek előtt ezt az utat is feltárni. A jó tanár az alkotás örömére is rávezeti a diákot. Volt nekem egy vándorszínész ősöm is, Super Károly, megvan a naplója is, amelyben 1842-ben leírja, hogy Petőfi majdnem a Dunába ugrott, amikor nem kapott meg egy főszerepet. Ükanyám Kölcsey Klára volt, minket Kölcsey Parainesiséből tanítottak az életre. Charles Aznavour könyvét is azért fordítottam le, mert megindító volt. Az örmény származású énekes népének 1915-ös holokausztját, benne családjáét, olyan megrendítően írja le, hogy úgy éreztem, erről tudatni kell, magyarul is. A Nagy Könyv Emlékszem, amikor a mozi bejött, a színház végét jósolták. A televízió megjelenésekor pedig a mozi eltűnése volt a téma. Ma, amikor a televízióműsorok lezüllésének vagyunk tanúi, ismét érték a jó film. Á Nagy Könyv volt a Magyar Televízió egyetlen értékelhető vállakózása az idén. Könyvtárosok, ismerősök jelezték, hogy rengetegen kezdtek el olvasni, azok, akik eddig nem jártak könyvtárba, és nem csak a 100-as listából válogatnak, mást is kézbe vesznek. Rendszeres látogatók lettek. Viszszatértek ahhoz a Gutenberg galaxishoz, amely mellett már elhajóztak. Ne legyünk borúlátók! Adventben Kislány koromban, megvan még a levél, azt írtam a Mikulásnak, hogy légy szíves, hozz valamit, amit anyukámnak adhatnék karácsonyra. Kitettem a levélkét a két ablak közé és vártam, mi lesz. A Mikulás olyan ügyes volt, hogy egy szép muszlinkendőt hozott, amivel határtalanul boldoggá tett, hiszen így én is adhattam valamit szentestén. Később megtanítottak arra, hogy az az igazi ajándék, amit magam készítek. Rajzoltam, kávészetet, könyvjelzőt alkottam, és nagyon-nagyon vártam a Jézuskát. Soha nem kételkedtem, hiába próbáltak meggyőzni, pedig egyszer az egyik játék feliratán tanárnő keresztanyám kézírását véltem felfedezni. Teljes átéléssel készültem karácsonyra. Sokszor aggódtam, hogy talán nem is vagyok igazán jó gyerek és nem kapok mást, csak söprűt vagy partvist, ámbár reménykedtem is, mert a szobákban kis arany szálakat találtam a parketten, szőnyegen, s ezek látta erősített, hogy itt már bizonyosan angyalka szállt át. Csodálatos fáink voltak, kis, meleg fényű gyertyák lobogtak rajta, s az angyalhaj oly szépségesen terült végig az ágakon, mint az álom. Boldogok voltunk. Nekünk is megszületett Krisztus. Németh Judit Alisca Enteriőr SzekszárdSzéchenyi u. 23. fszt. KERESKEDŐK HÁZA 06-20/363-2852 Ékszerek, bútorok, festmények, műtárgyak, hagyatékok, antik berendezési tárgyak, hagyatékok hivatalos értékbecslése. Vásárolunk Zsolnay kerámiákat és ezüsttárgyakat! Nyitva: hétfőtől-péntekig: 9-17 óráig szombaton: 8-12 óráig ART-PRESS Hirdetésfelvevő hely