Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-12-04 / 38. szám

SZEKSZÁRDI 2005. NOVEMBER 27. VASÁRNAP JL F

itéz Attilát nemcsak bank vezetőként ismerik szonyt, ami a humán tudomány ezen leágazásáa megyeszékhelyen, a HVB Bank szekszárdi hoz, bár nagyon is fontos leágazásához köti. Mint — fiók vezetője, hanem elkötelezett helytörté- mondja, a történelem mindig is érdekelte, sőt, a nészként is. Sőt, talán az elkötelezett jelző nem is közgazdasági egyetemre is történelemből, illetve fejezi ki teljes mértékben azt a vonzalmat, vi- matematikából felvételizett. Áldoz a helytörténet oltárán Vitéz Attila Szekszárd után a megyét is bemutatja képeslapokon - A helytörténet iránt a maga mélységében igazából harminc éves koromban kezdtem el érdeklődni - vallott egész életét kitöltő hobbijáról Vitéz Attila. - Egy barátom gyűjtött papírrégiségeket, nála láttam és tapasztaltam azt, hogy ezek az évtizedes, sőt, évszázados dolgok milyen értéket képviselhetnek. Most már én teszem azt, amit barátom, sőt, nem túlzás •

t állítanom: iszonyú energiát és pénzt, s yre többet fektetek a kedvtelésembe. Névjegykártya Név: Vitéz Attila Születési év: 1968. június 23. Születési hely: Tab (Somogy megye) Iskolai végzettsége: közgazdasági egyetem Foglalkozása: bankvezető Családi állapota: nős, két gyermek édesapja Hobbija: kizárólag a helytörténet - Mi az oka annak, hogy a korábbiakhoz képest is többet áldoz? - Úgy érzem, már egyre kevesebb időnk van arra, hogy a régiségek, mármint az «

zán fontos régiségek előkerüljenek. Öt múlva a kínálat már biztos, hogy szegényesebb lesz. Az utolsó padlások és hagyatékok idejét éljük. Néhány esztendővel ezelőtt akár a pécsi vásárban, akár egy árverésen igazán szép darabokkal talalkozhattam. Ma már nagyítóval kell keresgélni az értékeket. Nem is beszélve arról, hogy a régi dolgok kezdenek határozottan felértékelődni. Ráadásul én olyan típus vagyok, hogy nemcsak a tudást, hanem az engem érdeklő tárgyakat is szeretem birtokolni. - Ismert és elismert közgazdász, nyilván sok sikerélmény éri munkájában. Ennek ellenére nem fordul meg néha a fejében: azért csak-csak egy levéltár, könyvtár mélyén történészként búvárkodni... nem ez lenne az igazi? - Az sokszor megfordul a fejemben, hogy történészként biztos, hogy nyugodtabb életem lenne. Hiszen jelenlegi hivatásom, ami ugyancsak szép, gyakorta áll a gondok sürgős megoldásából. Ami azt illeti, minden idegi megterheltség ellenére én bankvezetőként is jól érzem magam. Sőt, bizonyos vonatkozásban olyan többletet kaptam így, melyben kutatóként nem lenne részem... -Az anyagiakra gondol? - Igen, hiszen hosszú távú gyűjtéseimet a megnyugtató anyagi hátteremnek is köszönhetem. Azért azt is jó érzés tudni, hogy nem a családom elől veszem el a hobbimhoz szükséges pénzt. Ismerek papír az nagyjából a fénymásoló papírral egyenértékű számunkra. Ám egykoron, az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején maga a papír kisebbfajta műalkotás volt. Van illata, különleges állaga, tapintása. Ez még csak a forma. A tartalom pedig egy-egy pecséttel, címerrel kezdődik. Ezek a dombornyomások, jelzések olyan mívesek, igényesek, hogy ma már, az eolyan fanatikus gyűjtőket, akiknek a családi élete is ráment erre a nem éppen olcsó kedvtelésre. Ezzel együtt nekem is szükségem van egy olyan családi háttérre, mely elfogadja elkötelezettségemet. Ebben is szerencsés vagyok, hiszen megértésben van részem. - Papírholmikat gyűjt, bár gondolom: ezek kincset érnek önnek. - Kizárólag Tolna megye papírrégiségeit gyűjtöm. Bővítettem tehát azt a kört, mely eddig Szekszárd városát fogta át. így gyakrabban van sikerélményem. Számomra is megdöbbentő, hogy egy kistelepülés, legyen az bármelyik, milyen gazdag papírkultúrában. - Ez mit jelent egészen pontosan? - A papír kultúra számomra régi adásvételi szerződéseket, anyakönyvi kivonatokat, képeslapokat jelent. - Miképp győzné meg a kétkedő olvasókat arról, hogy egy XIX. századi adásvételi szerződés igenis lehet izgalmas dokumentum? - Kezdjük azzal, hogy a régi papír egészen más, mint a mostani. Manapság a mailek világában párjukat ritkítják. A tartalomban nagyon érdekes az, amikor ismert családok, személyek mindennapi hivatalos ügyeire derül fény. Jómagam a megye nemesi családjaitól, például az Apponyiaktól, a Dőryektől őrzök ilyen dokumentumokat. - Annak idején komoly érdeklődést váltott ki könyve, mely a régi Szekszárdot mutatta be patinás képeslapok révén. - A könyv elfogyott az utolsó darabig. Ráadásul úgy, hogy nem is árulták üzletben. Azt hiszem, ritkaságszámba megy, hogy ilyen kiadványokat szinte azonnal ejkapkodjanak, ezerötszáz példányban. Úgy fogalmaznék, hogy abban a kötetben nemcsak rengeteg képeslap volt, hanem megannyi élet is. Egyelőre nem nyomtattatom újra, hiszen most még nagyobb fába vágtam a fejszémet: következő könyvem a megyét láttatja régi képeslapokon. - Mikorra teszi a megjelenés időpontját? - A következő év nyarára várom, de a legrosszabb esetben a jövő esztendő karácsonyán már ott lehet az ünnepi fa alatt. -di-