Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-11-27 / 37. szám

2005. DECEMBER 27. SZEKSZÁRDI Érdekli? Bemutatjuk! k zt javasolta Krasznainé Skoda Klára, a Magyar Máltai országi letelepedésének és beilleszkedésének történetét jelölte L| Szeretetszolgálat szekszárdi csoportjának vezetője, hogy meg, s természetesen szívesen olvasna a gazdaságról is. Ők Twickel báró úrral, teljes nevén George A. Freiherr von egyébként ismerik egymást, hiszen a báró úr - folytatja édes­Twickel, a Szekszárd Rt. többségi tulajdonosával, egyben a fel- anyja, gróf Zichy Mária Terézia jótékonykodását: a szeretet­ügyelő bizottság tagjával beszélgessünk. Témaként magyar- szolgálaton keresztül támogatja a rászorulókat. Nagyobb a bizalom a bor iránt, ha arcát is vállalja a tulajdonos - Jó egy esztendővel ezelőtt találkoztunk. Már akkor is beszélt magyarul, ám mára tö­kéletesedett a kiejtése, a mondatszerkeszté­se, sőt már a magyar humort is érti. -Köszönöm. Igyekszem tanulni a ma­gyar nyelvet. Hozzáteszem, Mária, a fele­• em ebben bizony megelőzött, jobban zél magyarul, mint én. Két kisgyerme­künkkel odahaza van, s amikor akad egy kis ideje, tanulja a nyelvet. - Milyen idősek a kislányok? -Terézia másfél éves, Irma pedig két hónapos múlt. Mire óvodások lesznek, biztosan szépen beszélik a magyart. Min­den bizonnyal a németet is, hiszen otthon vegyesen használjuk a két nyelvet. - Mikor kötöttek házasságot? - 2002-ben. A kislányok hozzám hason­lóan kettős, magyar és német állampol­gárok, Mária pedig német. - Feleségének gondot jelentett a beillesz­kedés? - Nem, egyáltalán nem. Sőt! Ő az Alsó­Rajna vidékről származik. Mivel ott az ipar dominál, nagy a nyüzsgés, a zaj, s óri­ási a forgalom. O viszont a nyugalmas vi­déki életet kedveli, szívesen játszik a gye­rekekkel kint a kertben. Remekül érzi itt magát. Szívesen jár vásárolni, ahova szin­• magával viszi a kicsiket. Elismerést érdemel! Vajon a konyhában is így remekel? - Ott különösen. Igazán finom töltött paprikát és lecsót tud főzni. Ezeket édes­anyámtól tanulta. Persze, bármilyen ételt szívesen elkészít... - Báró úrnak mi az eredeti végzettsége? - Közgazdász vagyok, Németországban végeztem az egyetemet. Ezután egy évig ott dolgoztam, majd eljöttem Magyaror­szágra. - Döntése véglegesnek tűnik, hiszen lete­lepedtek, Kajmádon berendezkedtek. Miért döntött így? . - Családunk megvásárolta ezt a birto­kot, s eleinte édesanyám járt ide rendsze­resen. Az volt a kérése, hogy majd én foly­tassam, amit ő elkezdett. Szívesen vállal­tam ezt a feladatot, s miután édesanyám meghalt, át is települtem. Már négy esz­tendeje. - Gyakran elkísérte mamáját Szekszárd­ra? - Természetesen. Jöttem vele egy hétre, másfél hétre. Igyekeztem megismerni a környéket, a szekszárdi borvidék tradíció­it, a nyelvet, az embereket, különösen a cégnél dolgozókat. - Elmondaná az első benyomásait? - Szívesen. 1994 tavaszán jártam itt elő­ször. Nagyon pozitív hatással volt rám a gyönyörű vidék, s a mezőgazdasági terme­lés számára igen jó földek. Valamennyire hasonlít a németországi birtokra, ahol fel­nőttem. Bár ott hegyek színesítik a tájat, itt pedig dombok. Vi­szont • az időjárás Szekszárdon és kör­nyékén kedvezőbb, mint Németország­ban. -A Szekszárd Rt. híres szőlészete és bo­rászata mellett nö­vénytermesztéssel, ta­karmánykeverék-gyár­tással, valamint állat­tenyésztéssel foglalko­zik. Közülük melyik a „szíve csücske"? - Az egész cég a szívem csücske. Ezt őszintén mondom. Mivel vegyes gazda­ság a miénk, minden ágazat fontos, s az a cél, hogy az adott közgazdasági körül­mények között vala­mennyiből kihozzuk a maximumot. E mel­lett élvezem, hogy rengeteget tanulok, hiszen minden terüle­ten sok új tapaszta­latra,teszek szert. - Úgy tudom, hogy bizonyos okok miatt különleges boros feladatokat vállalt föl. - Ez pontos megfogalmazás. Arról van szó, hogy a borral a tulajdonosnak szemé­lyesen is foglalkoznia kell, de úgy is fogal­mazhatok, a termék mellé illendő odaten­nem az arcomat. Ugyanis belföldön és külföldön egyaránt nagyobb a bizalom az olyan termékek iránt, amelyeket névvel, arccal - sőt koccintással - is felvállal a tu­lajdonosa. Az utóbbit egy kétszáz fős köl­ni vacsora okán tartottam fontosnak meg­említeni. A vendégeket megkínáltam a Chateau Kajmád borcsalád 2002-es cuvée-jével. Miközben elismerésüknek adtak hangot, többen említették: nem is tudták, hogy Magyarországon vannak jó borok. Sajnálattal tapasztalom, hogy kül­földön alig ismerik a borainkat, ezért nem egyszerű az értékesítésük. Pedig a borok­kal felkelthetnénk az ország iránti érdek­lődést. Másképpen fogalmazva: amennyi­ben a vásárlók elégedettek részvénytársa­ságunk boraival, azáltal nő más tájegysé­gek nedűinek, sőt az országnak az imidzse is. - Lett-e folytatása a kölni vacsorának? - Miután megkóstolták a bort, több ér­deklődő is beszélgetést kezdeményezett. Éppen most készülök nekik levelet írni, s mellékelem a cég ajánlatát is. De szemé­lyesen is felkeresem őket, ha arra visz az utam, ahol a vásárlóink, illetve potenciális vásárlóink élnek. Határainkon belül és kí­vül egyaránt. Boraink forgalmazására ko­moly kereskedői hálózatot alakítottunk ki, sőt külföldön is van raktárunk. Folyatatás a 4. oldalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom