Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-11-20 / 36. szám

Döntetlen a Jóistennel" Egy kullancscsípés után élet és halál között SZEKSZÁRDI 2005. NOVEMBER 27. VASÁRNAP JL ájfutásban tizennégyszeres magyar bajnok, toni távot. Monspart Saroltáról van szó. A kiváló ugyanebben a sportágban 1972-ben világbajnok, sportoló az Egészséghét alkalmából járt Szekszárdon, sífutásban hatszoros magyar bajnok. Az első nő a Babits Mihály Művelődési Házban, s adott interjút Európában, aki három órán belül futotta le a mara- lapunknak. -Amikor a hetvenes években először láttam önt a televízióban, azonnal felötlött bennem a kérdés: miért éppen az akkoriban nem túl diva­tos tájfutást választotta sportágaként? -Ez mondhatni véletlenül alakult így. A gimnáziumban afféle kis gombóc voltam, sok helyről elküldtek azzal: ehhez a A tájfutás nemcsak fizikai erőfeszítés sportághoz nem alkalmas az alkatom. Ám én ^^ mindenáron sportolni szerettem volna. Kü­^^ lönös lesz, amit mondok: a három öcsém he­lyett otthon minden munkát nekem, az egy szem lánynak kellett elvégeznem. Szabály­szerűen menekültem otthonról. S aztán ta­lálkoztam a tájfutással. -A sportág mely szépségei hatottak önre ilyen erőteljesen? - Először is az, hogy a tájfutásnál elindu­lok a rajttól és beérkezem a célba, de közben senki sem lát engem. Senkire sem kell figyel­nem, csak arra, hogy ne szoruljak be két fa közé. De a tréfát félretéve: a tájfutás nem­csak fizikai, hanem komoly szellemi erőfeszí­tést is követel. A térkép segítségével több úton is eljuthatok a célig: azt már mindenki maga dönti el, hogy merre is indul. A legjobb választás hozza meg a győzelmet. -Amiképp önnek meghozta a nem is akár­milyen eredményt, a VB-győzelmet. A fél or­szágfelfigyelt erre, különlegessége okán: 1972­ben egy szőke magyar lány megverte a világot. ^^ - Érdekes a történet: én a tájfutást nem is a hetvenes, hanem a hatvanas években kezd­tem. Viszonylag hamar eljutottam néhány nemzetközi versenyre, ahol azt láttam, hogy a skandináv lányok uralják a mezőnyt. Vala­mennyien hihetetlenül csinosak és szőkék voltak. Jómagam, az egyetlen nem skandináv szőke elhatároztam, hogy lefogyok és megve­rem őket. A heti két edzésből így lett heti tíz - és sikerült elérnem, amit szerettem volna. A VB-győzelem előtt és után, amíg csak be­teg nem lettem 1978-ban, valamennyi ma­gyar bajnokságot megnyertem. „Nem akarok nyerni, de veszíteni sem" -A sors torz fintorának, igazságtalanságá­nak tartották sokan, hogy 1978-ban éppen Monspart Sarolta, a természettel szinte egységet alkotó sportolónő került élet és halál közé egy kullancscsípés miatt... - Akkor én is így gondoltam, hogy velem nagyon igazságtalan a Jóisten. Azután ké­sőbb arra gondoltam: a világbajnoki győze­lemmel már kaptam egy nagy lehetőséget, tehát én vezettem egy nullra. Jött a kul­lancscsípés: egy-egyre alakult az eredmény. Azóta azt kérem a Jóistentől, hogy maradjon döntetlen az eredmény. Nem akarok nyerni, •de veszíteni sem. -Azért ez biztos nehezebb ügy volt a betegsé­ge idején... - Igen. Tíz évembe kerül az, hogy rögződ­jön bennem az az alázat, melynek révén ma már őszintén tudok örülni annak, hogy be­szélgetünk. Mert ha ez nem így lenne, akkor most a temetőben lennék. - Mivel járult hozzá a sport ahhoz, hogy ki­lábaljon a betegségből? -Szellemiségével, ahogy én értelmezem, feltétlenül. Soha nem adtam fel, mindig nyerni szerettem volna. Emellett rengeteget kaptam azoktól, akiket nem is ismerek. Vala­mennyi vidéki utamon odajönnek hozzám az emberek és azt mondják: Sarolta, mi úgy iz­gultunk magáért! Lehetett is, hiszen egy hé­tig voltam öntudatlan állapotban, kezdett minden életfunkcióm leállni. Azután váratla­nul jobban lettem. A mozgás közösségi élményt ad - Más témakör: a mostani Egészséghéten is napirenden szerepel az idősebb korban is szük­séges mozgás. - Rengeteg ember az iskolai testneve­lésórán mozgott egy kiadósat utoljára. Az évi egy kirándulás pedig nem elég fel­nőttkorban fizikumunk karbantartásá­hoz. Ezért nagyon jó kezdeményezés a volt sportminisztérium tízezer lépés el­nevezésű akciója, mely a nyugdíjasokat igyekszik megmozgatni. Azért az jelent valamit, hogy bármikor is találkozunk, télen vagy nyáron az időskorúakkal a tíz­ezer lépés keretében, mindig száz fölötti a létszám. S a mozgás így ad közösségi élményt is. - Végezetül: mi ma, ki ma Monspart Sa­rolta? -Munkaköröm szerint az az Országos Egészségfejlesztési Intézet életmód osztá­lyának vezetője vagyok. S ebben a minősé­gemben igyekszem felhívni embertársaim figyelmét arra: a mai, rohanó, versenyköz­pontú, kihívásokkal és veszélyekkel teli vi­lágban is tudnom kell, hogy mi fontos ne­kem igazán. Mert ha nem vigyázok ma­gamra, az egészségemre, akkor hiábavaló­ság lesz minden verseny: az autóm elrohan mellettem. -di-

Next

/
Oldalképek
Tartalom