Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-02-13 / 4. szám

SZEKSZÁRDI 2005. FEBRUÁR 13. VASÁRNAP M Az elátkozott vasútvonal Miért nem jár Szekszárd felé (sem) a pécsi intercity? (1.) las-Szekszárd, 1897-ben a Szek­szárd-Bátaszék vonal és 1909-től már Baján keresztül az alföldi vo­nalakkal is kiépült az összekötte­tés. Bátaszék és Eszék között azonban továbbra is hiányzott az Adria felé a tengeri összekötte­tést megkönnyítő sínpálya. Ezért 1912-ben megbízták a Magyar Ki­rályi államvasutak zágrábi igazga­tóságát a tervek elkészítésével. A terveket és a költségvetést hama­rosan engedélyezték is, de a világ­háború, majd a békediktátum el­söpörte a Bátaszék-Mohács-Pél­monostor-Eszék vasútvonal ügyét. A Duna jobb partján fekvő váro­sok azonban továbbra sem mond­tak le az összeköttetésről: Szek­szárd és Mohács 1930-ban ismét kérték a folyam menti vonal ki­építését - azonban mintha valami átok ült volna a kért nyomvona­lon, a kormányzatnál eredmény­telenül lobbizott a két város. A II. világháborút követő újjá­építés, illetve ipartelepítési politi­ka ismét napirendre tűzte a Duna menti vasút ügyét. Az I. ötéves terv Mohácsra kívánt telepíteni egy hatalmas kohászati központot, ahol a komlói szénből, a Bulgáriá­ból és Szovjetunióból hozott vas­ércből dolgoztak volna. A folyami szállításhoz csak a kikötőt kellett bővíteni. Pécs, így a mecseki szén felől 1857 óta biztosított volt a vasúti összeköttetés, hiszen a gőz­hajókat a fontos dunai kikötőben addig is így látták el fűtőanyaggal. Az ipartelepről azonban a termé­kek nagy részét a főváros felé kel­lett volna továbbszállítani. Elérke­zett a pillanat, amire Tolna és Ba­ranya megye, a Duna menti tele­pülések majd egy évszázada vár­tak: a vasmű egyik fontos kiegészí­tő beruházásként már 1949-ben el­kezdték építeni a Bátaszék­Alsónyék-Báta-Dunaszekcső-Bár -Mohács vasútvonalat. Az építés ügyeit a MÁV Pécsi Területi Igazgatósága intézte. A terveket is ők készítették két válto­zatban, melyek közül a Duna men­tén futó A.) nyomvonalat részesí­tették előnyben a dombok között Somberek-Palotabozsok felé ve­zető B.) változattal szemben. A Közlekedési Minisztérium 19491 május 9-én adott engedélyt a kor­szerű, nagy sebességű, elsőrangú vasútvonal előmunkálataira, ahol a szerelvények 100-120 km/h se­bességgel száguldhattak volna. Az új pályaudvarokat nagy, 120 tenge­lyes vonatok fogadására alkalmas­ra tervezték, a régieket pedig bőví­teni akarták. A fontosabb közutak keresztezésénél felüljárókkal szá­moltak. Az engedély kiadását kö­vető napon már meg is kezdődtek az egyeztetések a helyi önkor­mányzatokkal, a kisajátításban érintett gazdákkal, s nyáron már megindult a modern vasúti fővonal kiépítése, melynek tervezett szint­jét - ha csupán a sebességet néz­zük - még több mint ötven év után sem sikerült elérni... Szabó Géza Van akinek az életkedvét adta vissza... Az origami a papírhajtogatás művészete. A közhiedelemmel el­lentétben elsősorban nem gyer­mekjáték. A kisebbeket is kiváló­an, rendkívül sokrétűen fejleszti: a mozgáskoordinációt, a színér­zéket, a formaérzéket, a pontos­ságot, a precizitást, fegyelmezett­séget, a kitartást és niég sok min­den mást, de ők csak az életko­ruknak megfelelő szintig tudnak eljutni. Igazán művészi hajtoga­tásra csak a felnőttek képesek. * A Babits Mihály művelődési ház­ban működő Szekszárdi Origami Ba­ráti Kör immár hatodik alkalommal hirdet pályázatot óvodástól a felnőt­tig négy korosztályban. Három éve a témát is kijelölik. Az idei tematika: ördögök, boszorkányok és egyéb fan­tázialények, mindenkinek lehetőséget adnak arra, hogy tökéletesen kiak­názza kreativitását. Az egyéni ötlet alapján készült munkákat a szakér­tőkből álló zsűri előnyben részesíti. A modelleket (fejenként maximum ket­tőt) február 25-ig lehet benyújtani. A legjobbakat március 7—20-ig kiállítják a Ház márványtermében. Most elő­ször kénytelenek a szervezők nevezé­si díjat kérni (pályamunkánként 500 Ft-ot), de így is csak akkor tudnák igazán méltón megrendezni a ver­senyt és a tárlatot, ha kapnának har­minc-negyvenezer forint támogatást. Az évente meghirdetett pályázatok célja eleinte az volt, hogy megtalálják a környék origamisait, mára országos méretűvé vált a rendezvény. Az origami kör 1994 novembere óta működik a művelődési házban. Egléné Fekete Zsuzsa indította el, de úgy nyolc éve már Jilling Mária veze­ti. Mint mondja: - Nincs olyan boca kezű ember, aki ezt ne tudná megta­nulni. Enyhén szellemi fogyatékos gyerekekkel is hajtogattam, és náluk is le tudtam mérni a nagyon határo­zott egyéni fejlődést. Van olyan, aki­nek az életkedvét adta vissza az origa­mi. Fantasztikus, azonnali sikerél­ményt ad. Ha valaki szakember irá­nyításával tanulja, biztos lehet benne, hogy nem marad el a siker. A szakér­tő figyelembe veszi a tanuló életkorát, készségeit, és ennek megfelelően vá­laszt feladatot. Például sok ügyes kis játék van, amit ha a kisgyerek meg­hajtogat, azonnal játszani is tud vele. Akinek jó a térlátása könyvből is meg tudja tanulni, csak a rajzolvasást kell elsajátítania, ez viszont írni-olvasni nem tudó gyerekeknek is megy. Van­nak őstehetségek is, mint a kölesdi Zsebe József, aki magátój kezdett el hajto­gatni. Állatfigurákra speci­alizálódott, mindig újabb és újabb modelleket talál ki. - Szinte minden meghaj­togatható síkban és térben is - mondja a körvezető ­például: szívek, virágok, ál­latkák. A kicsik leginkább síkban hajtogatnak először, de öt-hat éves gyerekekkel már el lehet készíteni na­gyon szép, komoly munká­kat. Fejleszthetők a gyer­mekek, és az lenne a jó, ha minél több pedagógus ki­használná az origami lehe­tőségeit. Jilling Mária ta­pasztalatból mondja, hogy például matematikaórán is fel lehe™ használni. A mértani testeket sokkal könnyebben megértik a tanulók, ha meghajtogatják, látják, hogy hány lapja van, ezék hogyan illeszkednek össze. Sokan nem is hiszik el, hogy mennyire fejlesztő az origami. Kovács Etelka A pécsi intercity vonat meg­szüntetése, illetve újraindítá­sa városunk lakói számára csak egynek tűnik a régiónkat érintő hírek közül, pedig kevé­sen múlt, hogy többszöri pró­bálkozás után a Pécset is érin­tő vasúti fővonal Szekszárdon haladjon át. * A Széchenyi István által megál­modott magyarországi vasúti há­lózat pókhálószerűen futó sínpár­jai Budapest központtal sugárirá­nyú fővonalakkal és ezeket össze­kötő szárnyvonalakkal épültek volna meg. Áz észak-déli tengely­ben futó fővonal a Duna mentén, a középkorban is használt, még a rómaiak által kiépített hadiút mentén haladt volna Eszékig. Ezt az elképzelést a kormányzat is tá­mogatta, hiszen a Balkán megkö­zelítésére ez kitűnő lehetőségnek látszott. Az 1860-as évek végén számos előmunkálati engedélyt is kiadtak erre a vonalra. Azonban a Dunántúlon csak rövidebb szaka­szok épültek meg, az Alföldön vi­szont az elkészült és összekap­csolt vonalaknak köszönhetően Pancsováig, Belgrád elővárosáig mindössze 15 mérföld sínpárt kel­lett lefektetni. így az Alföldet át­vágva épült meg 1880-ra Párizstól Konstantinápolyig összefüggő rendszert alkotva az Orient­expressz legendássá vált vonala. A Buda-Eszék vasútvonal terve ugyan továbbra is napirenden ma­radt: 1883-ban elkészült a Rétszi­Égnek meredő vasúti hídcsonkok Bálánál a Duna árterében

Next

/
Oldalképek
Tartalom