Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-10-16 / 31. szám

SZEKSZÁRDI 2005. OKTOBER 16. VASÁRNAP M A legnagyobb roma nap Szekszárdon jele sincs a megkülönböztetésnek Az eddigiek közül ez váltotta ki a legnagyobb érdeklődést: Sárközi János József így értékelte a múlt hét végén Szekszárdon tartott roma napot, mely immár a tizenötödik volt a sorban. A megyeszékhely roma kisebbségi önkormányzatának elnöke szerint az országos rendezvényt összesen mintegy kétezerötszázan látogatták meg. Köztük országgyűlési képviselők is, Halmai Gáborné és dr. Braun Márton személyében. A sportcsarnok közönségét hat hagyományőrző csapat, valamint sztárvendégként Győzikével az élén - a Romantic együttes szórakoztatta. Általuk a roma nap bevonul a tévébe is, hiszen az énekeseket elkísó^ az egyik ismert kereskedési televízió. Nem maradt el az elismerések átadása sem. Lakatos Ferenc szekszárdi lakos a Cigányságért kitüntetést vehette át. A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány elnökének díját, az arany kitűzőt pedig Kovács Ferenc vállalkozónak ítélték oda. A sikeres és általános elismerést kiváltó rendezvény után kérdeztük Sárközi János József, elnököt: milyennek látja a romanem roma együttélést Tolna megye székhelyén? -Egy-egy ilyen program még tovább oldja azt az esetleges feszültséget, ami a roma és nem roma emberek között létezhet. A nem roma vendégek betekintést nyerhetnek kultúránkba, értékeinkbe. Tapasztalhatják azt, hogy az általánosításnak nincs értelme: minden réteg között van becsületes és kevésbé becsületes ember. Biztos vagyok abban, hogy akik eljöttek, csak azt nyugtázhatták: a romák mindenkit tisztelettel fogadtak és kulturáltan viselkedtek. Szerencsére egyre többen jönnek hozzánk a magyarok közül is, soha, semmilyen ellentétre nem adott példát az elmúlt tizenöt roma nap. Ellenkezőleg, erősödött az a jó viszony, ami egész Szekszárdra is érvényes. Jómagam tizenkét esztendeje vagyok a helybeli cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. - Azt természetesen nem mondom, hogy minden szempontból rózsás a szekszárdi cigányság helyzete: hiszen rengeteg közöttünk a nagyon szegény ember. De azt már joggal állítom, hogy ebben a varosban még jele sincs a hátrányos megkülönböztetésnek. Napi kapcsolatban vagyunk a város vezetésével, az oktatási intézmények igazgatóival. Még soha nem fordult elő, hogy valamilyen gondunkat ne igyekeztek volna orvosolni. Abban sok igazság van, hogy a roma embereknek a szokásosohoz képest háromszor annyit kell teljesíteniük társadalmi elfogadtatásukhoz. Ezért ösztönzöm mindig arra a roma embereket - már akiket illet hogy tanúsítsanak olyan magatartást, ami erősíti az elfogadást. Á civilizált, kulturált viselkedés mindennél többet ér. Mindent összegezve nemcsak úgy látom, de tényként mondhatom, hogy nincs bennünket sújtó diszkrimináció, sőt, egyre komolyabb az érdeklődés irántunk. - di Még rajta vagyunk a kompon Pomogáts Béla előadása az önazonosság zavarairól „Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza." Ady Endre ezen gondolatát idézte Pomogáts Béla Szekszárdon, a közelmúltban tartott konferencián, melynek a főiskola E épülete adott otthont. Az irodalomtörténész arra mutatott rá, hogy Adyhoz hasA.in mások is ebben az ingad^ro történelmi létében, kulturális önazonosságában és nemzeti stratégiájában egyformán bizonytalan, választani szinte képtelen „kompországi" állapotában és mentalitásában látták a magyarság tragikus útvesztésének magyarázatát. Még ha nem is éltek mindannyian a költő metaforájával. De ennek ellenére kimutatható, hogy olyan írók, történetírók és nemzetpolitikusok, mint Babits Mihály, Szekfű Gyula, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szabó Dezső, Németh László, Illyés Gyula vagy Bibó István, valamennyien felrótták azt az orientációs bizonytalanságot, azt a nem egyszer tapasztalt nemzeti identitászavart, ami a magyar történelemből, magyar kultúrából kiolvasható. Ebben a tekintetben szinte az egész XX. századi ma- < gyar gondolkodás Ady Endre' követőjének, tanítványának bizonyult. Pomogáts Béla ebben az öszszefüggésben az 1981. esztendő egyik legnagyobb regénysikerére, a Kompország katonái című könyvre, a korán elhunyt Simonffy András művére is hivatkozott. Ez a könyv is kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a magyar nemzeti önismeret hitelessége megerősödjön. Azóta viszont ugyanez az önismeret húzta alá az irodalomtörténész - a politikai élet küzdelmeinek, manipulációinak következtében ismét alaposan meggyengült. Az előadás következő részében a magyar kultúra és magyar irodalom alapkérdései kerültek terítékre, különös tekintettel az említett területek zavaraira és bizonytalanságaira. A bajok nem kis része visszavezethető egy feloldhatatlannak tetsző ellentmondására: nevezetesen arra, hogy mintha a nemzeti közösség sohasem, avagy igen ritkán lett volna képes megegyezni abban, hogy fejlődése vagy éppen puszta fennmaradása milyen egyetemesen elfogadható nemzeti stratégiát kíván. Gyakran fordul elő, hogy végül nem a józan belátás, a megfontolt eszmecsere, a közös tervezés és a közös erőfeszítésekkel kialakított jövőkép formálja meg az érvenyre jutó nemzeti stratégiát, hanem a geopolitikai kényszerűség, vagy éppen egy terjeszkedni kívánó szomszédos nagyhatalom. Az úgyahogy végül is megvalósuló nemzeti stratégiát többnyire a túlélés - erkölcsi értelemben nem mindig építő jellegűnek bizonyult - kényszerűsége szabja meg. S legfeljebb egy-egy nagyszabású történelmi személyiség tudott valóban távlatos jövőkéE

et kialakítani, de nem biztos, ogy megvalósítani. Ezen személyiségek közé Szent István, Mátyás király, Bethlen Gábor és Széchenyi István sorolható Pomogáts Béla szerint. A magyar társadalom korábban is sikertelenül kezelt belső feszültségforrásait napjaink is megörökölte. -Nemvolnakönynyű dolgom, ha a jelen magyar tarsadalmát megosztó ellentéteket, a kompországra ható mai erőközpontokat akarnám áttekinteni - húzta alá az előadó. Valószínűleg olyan sok van belőlük, hogy felsorolásuk egy hosszabb előadás kereteit is szétfeszítené. Hiszen az egymással küzdő politikai hagyományok, a négy évtizedes kommunista korszak által átörökített, majd az újonnan létrejött társadalmi ellentétek, az ország regionális szerkezetében kialakuló fejlődési eltérések, az erópai integrációval kapcsolatos konfliktusok, a határokon túl élő magyar közösségek túlélésének stratégiai módozatai maguk is önálló témakörök. - di -