Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-10-02 / 29. szám

SZEKSZÁRDI 2005. OKTOBER 2. vasárnap M Dr. s Érdekli? Bemutatjuk! Sík Erzsébet, a Balassa János Kórház diag- resszusról szóló tudósítás miatt mostanra tolódott el a nosztikai osztályát vezető főorvos, megyei szak- nagy interjú. A főorvossal kapcsolatban engedjenek főorvos neve e sorozatunk kapcsán számtalan- meg egy megjegyzést: nem találkoztam olyan szekszárdi­szor felmerült. Am a sors rendre úgy hozta, hogy egy-egy val, aki ne ismerné Ót személyesen, vagy legalább látás­vele kapcsolatos cikk, vagy az általa szervezett kong- ból és névről. Gyógyulásáért a beteg legyen partnere az orvosnak - Családunk bizonyítottan négyszáz éve Szek­szárdon él. Nem véletlenül ismernek bennünket, ahogyan én is nagyon sok mindenkit - akaratlanul is - ismerek. Egy részük rokon, rengeteg a volt is­kolatárs, illetve a beteg. Az ismertség számomra nemhogy nem zavaró, hanem jó érzés. - Mi minden tartozik a főorvos asszony vezette di­agnosztikai osztályhoz? ^H- Mivel pavilonrendszerben működik a kórház, ^rcrületileg is sok részt ölel fel osztályunk. Ide tar­toznak a hagyományos röntgenek, amelyeket mindenki ismer. Szintén hozzánk tartozik az ult­rahang, aminek van gyermek- és felnőttgyógyá­szati részlege. Kivétel a szív-ultrahang, amit a kar­diológusok végeznek. Ugyancsak a miénk a CT (rétegvizsgálat), valamint az angiográfia, azaz az érfestés. - Elég lehet ekkora területet kézben tartani, mel­lette pedig az egész megyét felügyelni. - Ez két témakör. Kezdem a másodikkal. Me­gyei szakfőorvosként egy kézben tartom a terület problémáit. Ismerem a gépek állapotát, ha szemé­lyi gond adódik, mi adunk helyettest... De felada­taim közé tartozik felhívni a kollegák és a házior­vosok figyelmét az új eljárásokra. Hiszen a lak­helytől függetlenül mindenkinek megjár a létező legmagasabb színvohalú vizsgálat. -Akkor most következzen az osztály széttagoltsá­ga­- Ez csak látszólag jelent gondot, a valóságban - köszönhetően a csapatnak - nem. Azért is be­csülöm a munkatársaimat, mivel fáradhatatlanok • felkészültek. Egy apró, ám fontos példa: reggel nyolckor kiderül, hogy valaki nem tud bejönni dolgozni, mert megbetegedett. Kollegáim egy­mást tudják helyettesíteni, ami óriási „ajándék", mivel a betegek ellátása így egy-két órára sem csorbul. Megjegyzem, van olyan kollegám, aki há­rom szakvizsgával is rendelkezik. - Jelentkeznek-e fiatalok erre az osztályra, ezekre a szakterületekre? Egyáltalán hogyan építette fel az osztályt? - Vannak olyan munkatársaim, akiket „örököl­tem" dr. Péntek Zoltán főorvostól, aki a szakma kiválóságaként ismert. De a röntgen - éppen a technika rohamos fejlődése okán - egyre nagyobb kihívást jelent. Egyre nehezebb megtanulni ezt a szakterületet, vagyis körülbelül öt év, mire szak­vizsgát lehet belőle szerezni. Ezt a nők, elsősor­ban a gyermekesek nehezen tudják felvállalni, hi­szen a gyakorlatokra el kell utazni Debrecenbe, Budapestre... Sajnálom, hogy a betegek alábe­csülik e fontos vizsgálatot, amire azt mondják „csak egy röntgenre jöttem". Pedig a röntgen nem egy fotóintézet, itt a betegek sorsa forog kockán. Feltétlenül kiemelem, hogy mit kell megtenniük a betegeknek saját érdekükben. Nagyon sok fölös­leges sugártól kímélhetik meg magukat, ha ma­gukkal hozzák az előző leleteket, illetve tájékoz­tatják az orvost az előző vizsgálatokról, aminek az eredményét a számítógépes rendszerünk tartal­- Az osztályon tíz és fél orvosstátus van. A felet egy főállású édesanya tölti be. Milyen a férfiak és a nők aránya a tíz orvos esetében? - Négyen vannak a férfiak, a többiek hölgyek. Sajnos három orvos már túl van a nyugdíjkorhatá­ron. A nagyszerű az, hogy két fiatal férfi orvos munkatársam van: egyikük most fog szakvizsgáz­ni, a másik szakképzése most kezdődik. -Az ország megyei kórházaira nemigen jellemző, hogy fiatal orvosok ezt a szakterületet választanák - Ebben komoly szerepe van a kórház vezetésé­nek. Segíti őket a lakáshoz jutásban, sőt kezdet­ben a nővér- és orvosszállón biztosít nekik gar­zont. Osztályunk pedig azért vonzó, mert itt kompletten elsajátíthatják a diagnosztika minden ágát. - Ön miért ezt a szakterületet választotta? - Mindegyikünknek van egy alapszakmája. A mi szakmánk a házépítéshez hasonlítható. Az sem, ez sem „áll meg" alap nélkül. Úgyhogy az ideggyógyászat után elvégeztem az egymásra épü­lő radiológiát és a neuroradiológiát. - Főorvos asszony, az osztálylétszám 53. - Az orvosokon kívül 32 asszisztens, két műsza­ki munkatárs, öt műtősfiú és három segédasszisz­tens dolgozik az osztályon. - Feltehetően sokan nem tudják mi különbség a CT, illetve az MR rétegvizsgálati módszer között. Az utóbbi legközelebb Pécsett és Kaposváron van. - Mondom, mert nagyon fontos a különbség. A CT röntgensugárral működik, a másik viszont mágneses rezonanciával. Az röntgenorvos felelős­sége, hogy kinek és mikor melyik vizsgálatot írja elő. Jelenleg még utaztatnunk kell a betegeket az MR-re, de most már mi is a várományosok listájá­ra kerültünk. Ez azt jelenti, hogy szakmailag elér­tük azt a szintet, hogy Szekszárdnak is jár az MR készülék. Már csak pénz hiányzik... - Nagyon szép a munkájuk s mint említette, ren­geteg tanulással jár. - Valósággal rám szakad a szakirodalommal te­li polc. Most éppen egy kongresszusról jöttem, ahol - mint ahogyan az szokás - a szakma magyar és nemzetközi - elöljárói tartanak referáló elő­adásokat, így megismerkedhetünk a legújabb vizs­gálati módszerekkel. A kongresszusokon más in­tézetek orvosaival ismeretségeket kötünk, ame­lyeket felhasználunk betegeink érdekében. E mel­lett nagyon jó a kapcsolatunk - a szekszárdi és a többi város - klinikusaival. Ez a gyakorlatban azt jelenti: nem az én betegem, nem a te beteged, ha­nem a mi betegünk a páciens. - Bár tudom, de erősítsen meg: egyik hobbija a szakirodalom olvasása. - Nem volt még olyan este, hogy néhány szak­cikk elolvasása nélkül tértem volna nyugovóra. Egy orvos, aki ad magára, folyamatosan tanul. De azért megjegyzem, lévén a család szekszárdi, sző­lőskertünk is van. Szerencsére nagy a mi csalá­dunk, összetartunk, s tudunk egymásra támasz­kodni. - Munkaidejük ugye korlátozva van? - Szigorúan, mivel sugaras szakmáról van szó. A munkahelyünkön 7,5 órát kell eltöltenünk, ám az ionizált térben napi hat órát tartózkodhatunk. - Korábban már említette, hogy a mammográfia nem az Ón osztályának a része. Ennek ellenére vá­laszolna egy-két alapkérdésre? - Szívesen, s már kezdem is. A kórház áll szer­ződésben az Egészségügyi Pénztárral és biztosítja a helyet. Ahogyan szinte az egész országra jellem­ző, a mi kórházunk is kiadta működtetésre ezt a részt a Mamma Centrumnak. - Kiknek és milyen alapon jár a szűrés? - A mammográfiai szűrésre minden 45 év fölöt­ti hölgy kétévenként meghívólevelet kap. A 45 év alattiaknak, illetve akiknek a két szűrés között pa­naszuk van, a háziorvoshoz kell fordulniuk beuta­lóért. Az említett rendszeres szűrést, illetve a be­utaltak vizsgálatát az egészségbiztosítás fizeti. Hozzáteszem, az utóbbi esetekben - ha betegség, vagy bármilyen probléma van - szintén az OEP állja a költségeket a biztosítottaknak. - Egyszer régen megfogalmazta... - Tudom, mire céloz. Hiába tudnék ötvenféle vizsgálatot elvégezni, józan eszemre támaszkodva csak azt az egyet végzem el, ami - a beteg érdeké­ben - előrevisz. A gép egy hasznos eszköz a ke­zemben, de nem távolíthat el a betegtől. A gépet én használom a beteg szolgálatában, ám neki együtt kell működnie velem. Vagyis nagyon fon­tos, hogy gyógyulása érdekében a beteg partnere legyen orvosának. Az orvos-beteg kapcsolata a bizalmon alapul. - Ki következzen? - Egyik meghatározó általános iskolai tanárom Mártha Lászlóné volt, aki minden erejével arra törekedett, hogy tanítványait becsületességre és tisztességre nevelje. V. Horváth Mária Fotó: Rühl Gizella

Next

/
Oldalképek
Tartalom