Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-09-25 / 28. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2005. SZEPTEMBER 25. A szekszárdi tüzes, gránátvörös bársonyosan fanyar Egyik legrangosabb eseménye volt a szüreti fesztiválnak a Bikavér-konferencia, ahol erről a méltán híres borról is nevezetes két borvidéknek, az egrinek és a szekszárdinak szakemberei találkoztak. * A bikavér-konferenciák sora '98-ban kezdődött Szekszárdon, s azóta évenként, felváltva, Egerben illetve Szekszárdon rendezik a borásztalálkozót. S bár mindegyik, így a mostani konferencián is elhangzott, hogy a bikavér elnevezés Szekszárdról, Garay János költőtől származik, s történtek szolid utalások arra, hogy volt idő, mikor ennek ellenére tilos volt az itteni bikavért nevén nevezni, az az egriek privilégiuma volt, a tanácskozás a borászokra jellemző barátságos hangulatban zajlott. Botos Ernő Péter, a kecskeméti Borászati Kutatóintézet igazgatója az összefogás fontosságát hangsúlyozva arról beszélt, a két borvidéknek és az ottani borászoknak közösen kell törekedni arra, az átlagost meghaladja ennek a bornak minősége, ami mellett legyen olyan is, ami a vékonypénzű fogyasztók igényeit is kielégíti. Gál Lajos, az Egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet megbízott igazgatója pedig méltán háborgott amiatt, hogy van olyan bornagykereskedő, aki gyenge minőségű és nem is erről a két borvidékről származó palackozott borát Szekszárdi - illetve Egri Bikavér néven - a palack tartalmát illetően jogos, de az igazi bikavérhez méltatlanul olcsó áron árulja, rontva ezzel a két borvidék hitelét. Domonyai Péter, a Szekszárdi Bikavér múltját, eredetét ecsetelte korreferátumában, méltatva a tüzes, gránátvörös, mély színű, bársonyosan fanyar ízű bor erényeit. Dula Bence egri borász a tőle megszokott temperamentummal beszélt az eredetvédelem fontosságáról, arról, hogy a sokszínűségben is felismerhető egyik borban a szekszárdi, másikban az egri jelleg, de mindkettőben ott vannak a bikavér sajátosságai. Említette ő is a két borvidék együttműködésének fontosságát, ami persze nem mérsékli a meglévő konkurenciát. Nagy érdeklődés kísérte a Sommelier Európa Bajnokság győztesének, a svéd Andreas Larssonnak előadását arról, hogyan alakul a világ egyes tájain a bordivat. Elmondta, ők a skandináv országokban nyitottak az új iránt és mohó kíváncsisággal mindent meg akarnak kóstolni. Egyébként azokban az éttermekben, amikkel ő kapcsolatban van, az átlagbor ára 70 Euro. Később a 11 egri és 10 szekszárdi bikavért bemutató borkóstolót követően azt mondta, itt is talált több kedvére valót. Módos Ernő, az Alisca Borrend nagymestere a borbemutató hasznát abban látta, hogy megmutatta a szakembereknek is, hogy merre haladva lehet a minőséget javítani, hogy mi a jó bor, mi az, amit elfogad Európa, a világ, s ehhez a borászoknak is igazodni kell, figyelembe véve azokat a trendeket, tendenciákat, amik alakítják a világ borízlését. A két borvidék rivalizálását pedig egy nemes küzdelemnek tartja, ami nem egymás lebecsüléséből, ellenkezőleg^^ értékek elismeréséből, ellesiS^ bői, megtanulásából áll. A piacon viszont tudomásul kell venni, hogy kemény a verseny. A fogyasztót meg kell győzni, el kell hitetni vele hogy az itteni, a szekszárdi bikavér a jobb, ugyanezt teszik az egriek is, dicsérve az ottani, az egri bort. - szepesi Orvosságként írták fel a tokaji eszenciát Akiket nem elégítettek ki a minőségi borokról a Borszemináriumban megszerezhető ismeretek, azok három alkalommal a Borakadémián csiszolhatták elméjüket és ízlelőbimbóikat a Szekszárdi Szüreti Napokon. Miként az első est előadója, Király László, Tokaj képviselője elmondta, e rendezvény célja az volt, hogy minél szélesebb körben megismertessék a borkultúrát. Sör és vörösboros kóla helyett színvonalas borokat igényeljenek az emberek. Tizenegy bort hozott el a kollekciójukból, amelyek felölelik a tokaji kínálatot, ezeket mutatta be a neves szakember. A menüt a szekszárdi vendéglátóipari szakközépiskola tanulói és oktatói készítették. Sikerült ezen az estén a borokat és az ételeket úgy párosítani, hogy ez tényleg élményt jelentett. Egyik is, másik is önállóan is egy remek. Az aszúban 14 nyomelem A tokaji esetében hungarikumról van szó. Ezért is hoztak olyan nagyborokat, mint a hatputtonyos aszú, az aszúeszencia, vagy az Acs-cuvée, alsó kategóriában is olyanokat, amelyek nemzetközi szinten is megállják a helyüket. A cél az volt, hogy ismerjék meg az emberejc a tokajit. Sokan hallottak róla, de kevesen ismerik. A tokaji hegy leve vulkanikus talajból ered, amely riolitot, trachitot, andezitet, sárga márgás agyagot, vulkáni löszt tartalmaz. Ez határozza meg a tokaji borok páratlan ízvilágát és gazdag tápanyagtartalmát. A szőlő gyökere 10-12 m-re is lemegy. Az igazán nagy borokat 20,30,50 éves tőkékről szedik le. A vizsgálatok eredménye szerint a legegyszerűbb módon feldolgozott borokban is minimum négyféle nyomelem található meg. A nemesebb boroknál, amikor egy töppedés vagy aszúsodás végbement, az aszúboroknál tizennégyféle nyomelemet, mikroelemet lehet kimutatni, az eszenciánál, a nektárnál pedig harmincat. Ez a magyarázata annak, hogy egészen az 1950-es évek elejéig a tokaji eszenciát vagy nektárt vinum tokajinaese assum néven orvosságként írták fel a doktorok, és a patikákban kis tégelyekben lehetett kapni. Amikor még antibiotikumok nem voltak, ezzel pótolták. Nagy betegségek, vagy nehéz szülés után javasoltak az orvosok negyven cseppet evés előtt. Meg voltak győződve a jótékony hatásáról. Hatputtonyos fölött minden tokaji aszú aszúeszenciának minősül. Az előadó elmondta, hogy nem egyformán kiváló minőségű minden tokaji aszú. Érdemes tekintettel lenni az ár-érték arányra, hiszen a hipermarketekben alacsony áron kapható tokaji aszúk szegényebb élményt nyújtanak. Megjelent a dűlőszelektálás Tokaj-Hegyalján évszázadok óta kizárólag fehér szőlőkből készítenek borokat. Alapvetően háromféle szőlő termesztése folyik: az ültetvények zöme mostanáig furmintból tevődött ki, a másik jellemző fajta a hárslevelű. Sokáig, főleg a kistermelők, vegyesen telepítették ezt a kettőt. Egy olyan cuvée bor jött létre tokaji néven, amelyet főként az idősebb generáció fogyasztott. A fajtaszelektálás az utolsó évtizedben kezdett elteijedni. A hatvanashetvenes években is volt hárslevelű, vagy a négyéves ófurmint, de nem ez volt a jellemző. Most a fajtaszelekció egyértelművé vált, és megjelent a dűlőszelektálás is. A harmadik fajta a Sárgamuskotály (Muscat Lunel). A más borvidékeken termesztett muskotályfajta sokkal intenzívebb illatanyaggal rendelkezik. Ne lepődjön meg senki, ha a sárgamuskotálynál nem találja azt a klasszikus „Szobi szörpös" muskotály illatot. A fajta jellege ezt nem adja, de kellemes illata van. Általában a tokaji borok a fehér húsokhoz illenek, baromfifélékhez és halakhoz egyaránt. Ha pulykamellbe libamájdarabkákat tesznek bele és befőtt őszibarackkal egy kicsit megspékelik, ezt bepanírozzák, így elkészítik, akkor nagy öröme lesz a családnak mondta Király László. Egy ilyen sárgamuskotály kellemessé tudja tenni ez az ételt is. Relatíve magas a sav- éá^ alkoholtartalma, testes bor mégiWr fajtajellegből adódóan húsok mellett az egyszerű desszertekhez, tehát a nem túl édes csokoládés, cukros süteményekhez is kínálható. Szekszárdi bort Tokajba... Itt a Szüreti Napokon jó néhányan érdeklődtek a Furmintstandon, és remélhetőleg megkedvelték a tokaji bort. Szekszárd és Tokaj egyaránt alapítói a Szőlő- és Borvárosok Szövetségének, amelynek polgármesterünk Kocsis Imre Antal az elnöke, Tokajt Király László képviseli benne. Évente több alkalommal találkoznak, egyeztetnek. Ezért is volt jelen a Furmint Klub a Szüreti Napokon egy húszboros kollekcióval. Énnek nyilván lesz majd viszonzása, amikor szekszárdiak mutatkoznak majd be Tokajban, hogy ott is megismerhessék a vörösborokat, hiszen, mint Király László mondta, nagyon szép boraink vannak. Kovács Etelka