Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-09-11 / 26. szám

SZEKSZÁRDI 2005. SZEPTEMBER 11. VASÁRNAP JL Érdekli? Bemutatjuk! •w- ovas Csilla muzeológus sorozatunk jelképes stafé- lal, hogy sokakkal együtt olvashasson Heim úr tevékenyig tabotját Heim Károlynak, a Szekszárdi Nagycsalá- ségéről. Itt mindenképpen meg kell említeni, hogy a vádosok Egyesülete elnökének - aki egyben a Szek- rosunkban ismert férfiú legalább tíz társadalmi megbíszárdi Civil Kerekasztal elnöke is - adta át azzal a cél- zatást tölt be. Hagy boldogság, hogy amikor hazaérek, öt puszit kapok - Tudom, hogy önök is nagycsaládosok. - Nekünk öt gyermekünk van. A legidősebb és a legfiatalabb lány, a középső három pedig fiú. - Felsorolja a nevüket? - Miért ne? Annamária, András, Ádám, majd következnek az ikrek: Péter és Karolina. - Mikor és miért hozták létre a nagycsaládosok egyesületét? Hárman alapítottuk Kincses Lehellel és ^oth Zoltánnal. Másfél évig csoportként működtünk, s tizenöt éve vagyunk egyesület, sőt már közhasznú egyesület. A szervezéskor arra gondoltunk, hogy a családokkal, gyerekekkel valakinek, valakiknek foglalkoznia kell. Ugyanis e téren fehér foltot tapasztaltuk, mert azt láttuk, hogy általában senki nem fektet súlyt az anyaság tiszteletére nevelésére, sőt a gyerekek és a tinédzserek összefogását is feladataink közé soroltuk. - Kik számítanak nagycsaládosoknak? - Azok a családok, akik három, vagy több gyermeket nevelnek, neveltek. Deklaráltuk is, hogy az egyesület rendes tagjai csak az említettek lehetnek, ami viszont nem vonatkozik a pártoló-, illetve tiszteletbeli tagokra. - A többgyerekes családoknál más problémák jelentkezésével találkozik, mint az egy- és a kétgyerekeseknél? - Nem, szó nincs róla. A problémák minden téren azonosak. Példaként bármit említhetek, a tanulást, a gyest... Csak hát náf

ik fokozottabban jelentkeznek a nehézsék, mivel mi több gyermeket nevelünk. Megjegyzem, a problémák feltárását, a velük való foglalkozást azért vállaljuk föl, mert csupán a „nagycsaládosok vagyunk" hivatkozással elvárásokat támasztani nem lenne korrekt a társadalommal szemben. Hiszen problémája másnak is van, a mi problémáink pedig zömében nem a nagycsaládosság fényéből fakadnak. - Megértem, bár csöppet sem mindegy, hogy szeptemberben hány gyereket kell iskolába indítana a családnak, hogy kettőnek, vagy négynek kell kifizetni a nyári táborozás költségét. - Ebben igaza van, de én más megvilágít tásba is helyezem a dolgot. Higgye el, könynyebb volna elérni, hogy adjanak nekünk olcsóbban buszjegyet, vagy ingyenes strandbelépőt, mint megváltoztatni a társadalmi szemléletet... Amikor öt gyermekünk született, azt mondták nekem, hogy az ötgyerekes család vagy nyomorog, vagy felelőtlen, vagy hülye. Én viszont tudom, hogy nem így van. Sőt a gyermekeim kikérnék maguknak, ha valaki megjegyezné, hogy mi sokan vagyunk. Ők is mindig azt mondták: mi annyian vagyunk, ahányan lennünk kell. - Tudom, hogy a megye számtalan településén alakított a szekszárdihoz hasonló egyesületet. A kisebb településeken hogyan fogadták elképzelését? - Mindenütt megkérdezték, miért vállalnak egyesek nagy családot? Mindig azt válaszoltam, emberek, én gazdagabb vagyok, mint ti. Mert amikor én hazamegyek este, s elmondom az esti mesét, nagy boldogságot érzek, mivel én öt puszit kapok, s nem egyet, vagy kettőt. - Miben tapasztalja az egyesület, illetve a közösség összetartó erejét? - A gyerekek létszámában, mert mi ezt vállaljuk föl politikától, vallási hovatartozástól, identitástól, minden egyébtől függetlenül. Mi értékeket mutatunk föl, s szeretnénk, ha mind több követőnk lenne. Mivel említette az anyagiakat, visszatérek rá. Ha az ember négy-öt gyereket vállal, bizonyosnak kell lennie, hogy képes a felelősséget is a hátára venni, nem pedig hátrányos helyzetbe kényszeríteni gyermekeit. -A nagy családok tagjai egymással szemben megértőbbek, mint a kis családok? - Biztos, hogy segítőkészebbek, ami a gyerekek számára már egészen kicsi korukban természetessé válik. Sőt, azt is látom, hogy a nagyobb családokban önállóbbá válnak a gyerekek. Velük együtt azt akarjuk megmutatni különösen a tagjainkká vált, s úgymond sodródó csalásoknak - hogy mi se jobbak, se rosszabbak nem vagyunk, mint bármelyik család. Csupán a létszámunk nagyobb. - Olyan érzésem van, mintha olykor magyarázkodna. - Azért, mert a társadalmi értékítéletet nehéz megváltoztatni, hiszen sokan azt vallják, hogy a nagy családokból származó gyerekekkel valami gond van. Pedig ez óriási tévedés. - Ön mivel foglalkozik? - Villamosmérnök a végzettségem, s a Datex informatikai kft. egyik tulajdonosa vagyok, s 13 éven át ügyvezető igazgatója voltam. - Hány tagja van az egyesületnek? - Most kevesen vagyunk, hiszen 49 család a tagja a szekszárdi egyesületnek. - Milyen segítséget tudnak nyújtani a családoknak, de szóljon arról is, hogy a programokat miből finanszírozzák? - Együttműködünk több civil szervezettel, de az önkormányzattal is jó a kapcsolatunk. Kapunk ruhaneműt, amit a rászorulók között osztunk szét, mellette pedig pályázunk és pályázunk. De ide tartoznak a tagdíjak, ami egy családnak egy évre 3000 forintot jelent. De szerintem a legfontosabb, hogy egymásnak megmutatjuk a közösség erejét és értékeit. - Ki deríti föl, s ki úja a pályázatokat - Minden munkát együtt végzünk a feleségemmel. - Tehát Közjóért kitüntetés is kettejüké. - Pontosan. De nem szóltam még a programokról. Bejártuk a fél országot, volt nem olyan kirándulásunk, amire négy-öt autóbusszal mentünk. A múlt hét végén Orosházán vettünk részt a nagycsaládosok örömünnepén. Legalább négyezren voltunk. Több alkalommal kirándultunk Fadd-Domboriba, ahol a közös főzés mellett a fürdőzésé, a játékoké és a beszélgetéseké volt a főszerep. Nagyon sok tag-családunk bevallotta, korábban soha nem voltak Esztergomban, vagy a Balatonon. De tartunk ünnepségeket, s előadásokat is szervezünk. -A civil kerekasztalra és számos elismerésére sajnos már nem maradt hely. - Én is sajnálom, de majd ha kialakul a program, beszámolok a jövő évre tervezett nagyszabású Garay- illetve Háry-napokról, amit hagyományteremtő szándékkal szerveznénk több európai város bevonásával. - Előre is köszönjük. Most pedig várom javaslatát. - Dr. Bordás István gépészmérnök sok esztendőn át vezette a Gyógyinfokot. Ismeri az egészségügyi informatikát, de magára az egészségügyre is van rálátása. Beszélgessenek ezekről. V. Horváth Mária