Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)
2005-08-18 / 24. szám
2005. AUGUSZTUS 18. SZEKSZÁRDI / Érdekli? Bemutatjuk! j-| ühl Gizella, a TolnaArt szerkesztője azt javasolta, megemlítettem neki: többen jelezték, nagyon várják az Jy hogy a sokak által munkájáról ismert muzeológus- interjút a Mészöly-, illetve a Baka-hagyatékot rendező ——sal, Lovas Csillával beszélgessek. Nyomban szakemberrel. Babits büszke volt, amikor egy teljes napra kölcsönkapott egy Jókai-regényt - Muzeológus vagy régész, van aki nem tudja a különbséget. - Valóban sokan úgy hiszik, aki múzeumban dolgozik, az régész. Noha a múzeumokban is különböző tudományterületek vannak. Én magam irodalomtörténettel, olykor képzőművészettel foglalkozom. De vannak történész kollégáim, néprajzosok, restaurátorok, múzeumpedagógusok. A múzeumlátogató nem csak régészeti tár• kkal, illetve régészeti kiállításokkal, hanem a önböző szakterületek anyagaival találkozik. - Ön mit tanult az egyetemen? - Magyart és művészettudományi, azaz esztétikát. - Eleve azért választotta e két szakot, mert múzeumban akart elhelyezkedni? - Nem. Egyszerűen így alakult. Pécsett, az egyetem elvégzése után tanárként nem találtam munkahelyet. Elődöm, egyben barátnőm szekszárdi állása megüresedett, mivel Budapestre költözött. Ekkor, 1992-ben pályáztam meg ezt az állást. Megnyertem és Szekszárdra kerültem. - Egy szál egymaga átjött Baranyából Tolna megyébe. - Igen. És ez a munka bevált, mert egyértelműen nekem való. Szóval jól érzem itt magamat. Ezt alátámasztja, hogy határozottan nemet mondtam, amikor az első szekszárdi év után megkerestek, s hívtak Pécsre, a művészeti szakközépiskolába, ahol korábban óraadóként magyart és művészettörténetet tanítottam. A megyei múzeum muzeológusa vagyok: az irodalomtörténeti, valamint a képzőművészeti gyűjteménnyel foglalko• p. Mivel a többihez viszonyítva mindkettő elég esi gyűjtemény, mondhatni „egy hátra ráfér". - De azért kap segítséget a munkájához? - Lassan egy éve dolgozik itt a gyűjteménykezelő kolleganőm, akivel az imént találkozott. Egyébként a múzeumi munkában is vannak szintek. A szakmuzeológus foglalkozik a gyűjteményekkel. Fontos segítője a restaurátor, aki a tárgyak reparálásával foglalkozik, másrészt a feldolgozást segítő gyűjteménykezelő, sőt a raktári munkát is ő végzi. Az utóbbi feladatok tizenegynéhány évig rám hárultak. - Ez idő alatt mi volt a legkedvesebb és a legnagyobb kihívást jelentő munkája, már amennyiben feltehető így a kérdés. - Sok szép munkám volt, az utóbbi időben különösen. A leglátványosabbak a kiállítások, például a 2000 őszén nyílt Vármegyeháza világa, aminek előkészítéseképpen átrendeztük a Mattioni-kiállítást, az Esze Tamás szakkönyvtárat és a Liszt-emlékszobát, amelyek össze is kapcsolhatóak. - A következő évben nyitották a Dienes Valériaemlékszobát a Babits házban. -Akkoriban kezdett bővülni a Babits házi kiállítások sora. Csak megjegyzem, hogy időszaki kiállításokat közben is csináltam... Az idei esztendő az avatások évének is mondható. Megnyitottuk az Irodalom házát, benne a Mészöly Miklós múzeummal, valamint a Babits ház újabb termében látható Baka István emlékszobája. Mindez hosszú időn át rengeteg munkát adott és ad is. - Az Irodalom házában ülünk egy hatalmas asztalnál. Kié volt az asztal, s kinek e székeit foglaljuk? - Az asztal és a székek a Mészöly, illetve a Molnár család tulajdona volt, ott az a fotel pedig a Bakáéké, mivel nem fért be a kiállítóterembe. - Még meglehetősen sok a feldolgozatlan Mészöly-anyag. A rengeteg fotóra és a levelezésre gondolok. Bár az utóbbi várható sorsát nem ismerem. - A levelezés a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerül, hiszen egy része már ott van, így a feldolgozásra váró anyag is ott kap helyet. Mi pedig már elkezdtük a fotók feldolgozását, amelyek az ígéret szerint ide is kerülnek. -A Mészöly Múzeum megnyitását követően, a Költészet napján avatta a város Baka István emlékszobáját. - Úgy emlékszem, hogy 1997 tájékán Vadas Ferenc képviselő úr kezdeményezte, hogy a költő hagyatékából - amit özvegye, Tünde asszony felajánlott a városnak - rendezzünk be egy emlékszobát. Ez megtörtént, viszont az írásos anyagok, a fotók feldolgozása még évekig eltart. -A látogatók Babits emlékhelye mellett megnézik Mészöly, illetve Baka hagyatékát is? - Igyekszünk ajánlani és megmutatni nekik. Hozzáteszem, egy jeggyel látogathatóak mindkét épületben levő szobák. Egyébként alapos megfontolás után kerültek Mészöly Miklós bútorai, személyes tárgyai ebbe a polgári házba, amihez az írónak valójában nem volt köze, de kapcsolódik ehhez a miliőhöz. - Idegenvezetést kapnak a csoportok? - Valójában nem, de a teremőrök igen felkészültek, tudnak válaszolni a feltett kérdésekre. Az iskolai csoportokat pedagógusok kísérik, akik megfelelő tájékoztatást adnak a diákoknak. A hét végi látogatók között sok a család, a szülők gyermekeikkel hosszabb időt is eltöltenek a szobákban, együtt olvassák az anyagokat. - Gondolom, gyakran „elcsíp" egy-egy elismerő mondatot, ami az Ön munkáját dicséri. - Nagyon jó érzés, ha a látogató elégedetten távozik, s megköszöni a látottak nyújtotta élményt. - És megköszöni? - Többnyire igen. Igény szerint magam is végig kísérem a látogatókat a termeken. Igyekszem sok érdekességet mondani a házról, vagy Babits Mihály gyermekkoráról - az ő vallomásai alapján. - Elmond egy szívéhez közel álló történetet? - A szalonban a Kelemen család - az anyai nagyszülők vásárolták a házat az 1850-es években könyvei láthatók. Az egyik Kelemen nagybácsi nagy könyvgyűjtő volt és minden magyarul megjelent szépirodalmi munkát megvásárolt. Babits felnőttként visszaemlékezik rá, hogy kisdiákként milyen büszke volt arra, amikor egy egész napra - a nagybácsi nagyon féltette a könyveit - kölcsön kapott egy Jókai-regényt elolvasásra. - Csillának ki a kedvenc írója és a legkedveltebb képzőművésze? - író? Mindig az, akinek a művét olvasom. Legutóbb Szilágyi István egyik regénye kerített a hatalmába, de említhetem Bulgakovot... szóval a jó regényeket szeretem. A képzőművészetet illetően talán a XIX századi, sőt a régebbi korok művészetét kedvelem. - És kiről „kedvelne" itt olvasni? - Heim Károly a Szekszárdi Civil Kerekasztal elnöke, valamint a Szekszárdi Nagycsaládosok Egyesületének az elnöke. Szívesen olvasnék az ő tevékenységéről. V. Horváth Mária
