Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-07-17 / 23. szám

SZEKSZÁRDI 3- VASÁRNAP 2005. JULIUS 17. Találkozás a XXI. századi Kínával A táj misztikuma. Reiner Ilona szerint ez hatja át min­denekelőtt a Kínába érkező utazót. A szekszárdi Tolna Tours igazgatója a közelmúlt­ban egy hetet tölthetett a Mennyei Birodalomban, a Tolna Megyei Közgyűlés kül­döttségének tagjaként. Az ide­genforgalmi vezető a delegáci­óval együtt Szecsuán tarto­mánnyal, illetve annak szék­helyével, Csengdu városával ismerkedhetett. * - Kína ezen részén mindig annyira párás a levegő, hogy szabályosan ki­fehéríti az eget. Amikor elmentünk egy domboldalon található taoista kolostorba, azt tapasztaltuk, hogy mindenre gomolygó köd telepszik Ez a különös jelenség egyedülálló hangulatot adott az amúgy is szent helynek. - Miután leülepszenek a miszti­kum adta élmények, máris a kínai­ak kedvessége ad okot a kellemes meglepetésre. Mindenki mosolyog, udvarias és segítőkész. Az európai szemnek az is feltűnik, hogy errefe­lé nincs túlsúlyos ember. Ez a helyi konyhának is köszönhető. Reiner Ilona nem akar túlozni, de neki úgy tűnt, hogy Szecsuán joggal indul­hatna a világ legjobb konyhája cí­mért. - Jellemző, hogy még a nálunk nem sokra tartott csirkelábat is olyan ízletesen készítik el és olyan élmény­szerűen tálalják, hogy azt öröm fo­gyasztani Többet ettünk ott, mint idehaza: de sosem éreztük azt, hogy most már végképp telítve lennénk. Bizonyára szerencsénk is volt, mert Kínában két világhírű konyha léte­zik: a kantoni és a bennünket kiszol­gáló szecsuáni. Ez utóbbi a fűszere­sebb. - A történelmi látnivalók gya­korta megdöbbentik a több ezer éves romokhoz szokott európait is. A küldöttség megtekintett egy duz­zasztó gátrendszert. Látszólag nincs semmi különös egy ilyen, mű­ködő építményben, ha csak az nem: immár nem kevesebb, mint kettőezer-háromszáz éve folyama­tosan eleget tesz feladatának... S napjaink ellenpárjaként megemlít­hető a csengdui körgyűrűrendszer, amit bármelyik amerikai metropo­lisz megirigyelhetne. Az utak tü­körsima sztrádák, kétoldalt multi­cégek felhőkarcolói emelkednek a magasba. Ez már a hihetetlen gyorsan fejlődő, modern Kína. S még nem is valamelyik különleges körzetben, például a tengerparton, Sanghajban járunk. -A párás levegőnek köszönhetően színpompás növényvilág díszlik szin­te mindenütt, még az árokparton is. A parkokat folyamatosan kar­bantartják, sehol nem láttunk szaba­don burjánzó gazt. Ezzel a látván­nyal már idehaza szembesültünk Szecsuánban a külterületen sincs nyíratlan pázsit. A város patyolattisz­ta, a mellékhelyiségeket a maximális higiénia jellemzi. - A turizmus terén úgy tűnik, a lehetőségek még egy darabig kiak­názatlanok maradnak. Tolna me­gye, Szekszárd számára természe­tesen a beutazás lenne igazán jó üzlet. Ám a kínai turistáknak na­ponta legalább egyszer kínai étele­ket kellene biztosítani. Ez nem len­ne könnyű feladat. Valamivel egy­szerűbb lenne keríteni kínaí anya­nyelvű idegenvezetőt. Viszont to­vábbra is hiányoznak a kínai nyelvű feliratozások - sőt, sajnos jobbára a német és angol nyelvű feliratozá­sok is - jóllehet Nyugaton már több helyen rájöttek arra, hogy az egyre sűrűbben érkező távol-keleti vendégek miatt érdemes kínai nyelven is megjeleníteni a múzeu­mi tárgyakról szóló tudnivalókat. S különös ellentmondás: míg a ma­gyar állam súlyos pénzeket költ a kínai beutazó turizmus növelésére, addig Ferihegyen egy repülőnyi kí­nai vendég fél napokon át kényte­len elviselni a hihetetlenül lassú út­levélvizsgálatot. - Vannak címeim ottani kollé­gáktól, remélem, valamit el lehet indítani. Biztos, hogy rendelke­zünk olyan látnivalókkal, melyek a megyébe csábítanák a kínai turistá­kat. Önállóan nehéz lenne itt ma­rasztalni őket, de innen, tőlünk ki­indulva Baranyában vagy Somogy­ban más nevezetességet is meg tud­nának tekinteni. Szecsuáni vendég­látóink érdeklődtek például a me­gyei gyógyvizek iránt. Folyamatos és rendszeres üzleti kapcsolat mel­lett van esély arra, hogy megtalál­juk azokat a partnereket, akik se­gíthetnek, s akik révén megyénk és székhelye még ismertebbé válik a szecsuániak előtt. -di­Csengdu látképe: a felhőkarcolók Amerikában is lehetnének Egy prospektus - több kínálat • Az öt különböző elhivatottságú - művész, mester, gyűjtő - embert több dolog is össze­köti. Praktikusan az, hogy valamennyien Szekszárdon és környékén élnek. Másrészt az, hogy mindannyian különleges értékek birtokosai. De közöttük a legfontosabb ka­pocs, hogy gyűjteményüket szeretnék sokak­nak megmutatni, tudományukat sokakkal megosztani. Ők öten - természetesen saját költségükön ­az öt helyszínre hívogató Tolna megye gyöngy­szemei címet viselő prospektust közösen adták ki. Azt vallják, hogy a Szekszárd környéki telepü­lések igen gazdag népművészete - például a re­mek borok mellett - kitörési lehetőséget jelent­het az idegenforgalom terén hiszen csalogatja a turistákat. Vargáné Kovács Veronika úgy fogal­maz, a prospektusban bemutatott kiállító- és programhelyek megtekintése az átutazó turiz­must „pihenő-turizmussá" alakíthatja, hiszen a többség a látnivalókért utazik az ország különbö­ző pontjaira. S amennyiben sok nevezetességre számíthatnak, szívesen áldoznak rá akár néhány napot is. Következzenek a prospektusban szereplő ven­dégvárók: Decsen, a Sárköz fővárosában Farkasné Pál Bözsi 150 népviseletbe öltöztetett babát bemutató gyűjteménye, a Babamúzeum a különleges látnivaló. A népművészet mestere a maga készítette babákkal és ruháikkal a Sárköz hajdan élt parasztságát, viseletét és szokásait mu­tatja be a keresztelőtől a siratóig. Szekszárd-Sző­lőhegyen 1967-ben Bogár István alapította nép­rajzi magángyűjtemény jelenti a vonzerőt. A Sár­közt bemutató - jórészt több mint százéves - tár­gyakat két olyan népi műemléképületben helyez­ték el, amelyek az 1800-as évek elején épültek. A mézeskalácsfigurák mellett azok hagyományos készítését és a szükséges eszközöket is bemutatja nézőinek a szekszárdi Mézeskalács Múzeum. A magángyűjtemény azé a helybeli Perits családé, aki 1825 óta foglalkozik mézeskalács-, gyertya-, cukorka- és süteménykészítéssel. A bejelentett csoportok tagjai maguk is kipróbálhatják a mé­zeskalács-díszítést. A Sióagárd Leányvár­Pincefaluban nem rég megnyílt Hímzésmúzeum Vargáné Kovács Veronika értékes gyűjteménye. Kiderül, hogy az idők során hogyan alakult ki a fehérből a színes hímzés, s az miként mutat az ün­nepekkor még ma is hordott népviseleten. Ugyan­itt kézműves-bemutatót, sőt oktatást is kérhetnek a látogatók, s akár elsajátíthatják a csipkevarrás és a lyukhímzés tudományát. Érdemes átruccan­ni akár a dombori nyaralásból Faddra, s betérni Gáti Mariann Mítosz Mesegalériájába, s becsöp­penni a magyar népmesei hangulatba. A művész dédszülői parasztházában naiv festmények, pa­rasztikonok, fa- és agyagszobrok láthatóak, de a most megépült meseház maga a csodák birodal­ma. Gáti Mariann a prospektussal kapcsolatban megjegyezte, „előbb vetünk, s csak utána ara­tunk". Ezt le is „fordította", miszerint mind az öten a mögöttük álló 18-20-25 évnyi komoly munkát szeretnék megmutatni... Vagyis az évek során vetettek, most a nézők örömére aratnak. V. H. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom