Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-07-17 / 23. szám

A 4 éves , SZEKSZÁRDI 2005. JÚLIUS 17. VA§ÁRMAP bemutatja: GARAY UDVARI Ódon derű 186. Hírtelen esetek Július 21. csütörtök, 21 óra MARÓT VIKI ÉS A NOVA KULTÚR ZENEKAR - élő koncert Július 22. péntek, 22 óra PIERROT - élő koncert Július 23. szombat, 22 óra VOLVOX koncert - DJ Johnny Dark Info, jegyelővétel: 30/650-70-21 A koncertek rossz idő esetén az Incognito Clubban kerülnek megrendezésre. Mivel a híres eseteket valami nagybajuszos ember már mind meg találta írni, kénytelenek vagyunk a hír nélkülieket, - egyszerűbben hosszú í-s formában - hirteleneket föleleveníteni. * Éppen tizenöt évvel a Sétakert felavatása után nagy napját ülte a helybeli úri társaság: eleddig ugyanis a Bezerédj utcai Tormay-házban szorongó kaszinó tagjai alig rendezhettek kerti ünnepélyt. A dicső 1895-ös esztendő során az Augusz-ház lett 4Wet gyanánt az otthon, hátsó traktusában (a ma is álló) Liszt Ferenc látta fákkal. A Tolnavármegye június 9-i híradása szerint (mert azért annyira már tényleg nem lehet hírtelen semmi, hogy Leopold Kornél lapja se tudjon róla) még az is zavarba jött, akinek pedig az egészet rendeznie kellett volna. „Pünkösd hétfőn volt a kaszinókert hivatalos megnyitása. Garai bandája már délután öt óra után csalogatta be a tagokat, s mire a körülaggatott lampionokat meggyújtották, már az asztaloknál alig lehetett helyet Jwpni. Bátran el lehet mondani, ^gy ki tudja mióta, ez az első est, melyet Szegzárd intelligens közönsége a szabadban mulatva töltött. Mert ha voltak is mulatságok eddig, azokat a legnagyobb forróság mellett is csak zárt helyiségben kellett tartani. A régi kaszinó kertje ilyen estélyek rendezésére kicsisége és berendezése miatt nem volt alkalmas. Kár hogy még nincs berendezett tánchelyiség, de azért a tánckedvelő ifjúság ettől sem riadt vissza, s ha nincs rendes tánchelyiség, hát táncolt anélkül. Számosan vacsorára is ott maradtak, de azok nagyon csalódtak, mert a vendéglős nem tudván magát tájékozni, jóformán egészen készületlen volt. De akik vacsorát nem kaptak, a jó levegővel, zenével és kellemes társasággal igyekeztek azt kipótolni." Mielőtt még valaki megróná az ekkor 54 éves Szegzárdi Kaszinó közelebbről meg nem nevezett vendéglősét, enyhítő körülményül el kell mondanunk, hogy hűtőszekrényéhez jeget a várközi pincéből kellett volna beszereznie, de saját pince híján elég nagy kockázattal tarthatott volna húst valami félreeső szobában vagy veremben. Nem csoda, ha ezt nem vállalta egy olyan rendezvényre, amelynek dátuma még a kaszinó százéves történetébe sem került bele. A fáma azonban másról is hallgat. Ha a kert megnyitásáról a Tolnavármegye csak a negyedik oldalán számolt be, s persze se a geldícsiát, se a nyugati ostorfákat meg az amerikai fekete Cigányzenés kerti mulatság (Klösz György metszete) diót nem emlegeti az árnyat szolgáltató növényzetből, az még hagyján. De az már igazán érdekes, hogy az ötödik oldalon találjuk meg a korabeli esemény kísérőjelenségét. „A szegzárdi kaszinó kertjébe most néhány nap óta, minden estefelé, amikor a legtöbb ember élvezi ott a friss levegőt, nagy köveket dobálnak a falon át a kertbe, s ha valakit fejbe találtak dobni, annak alig lesz szüksége végrendelet-csinálására. Ajánljuk a dolgot a rendőrségünk becses figyelmébe." A hatóság azonban aligha tehetett valamit, mert a kaszinókert kerítését nem világította meg semmi: még a Garayszülőház tulajdonosának, Diczenty Gyulának megtiltották, hogy a saját költségén lámpát állítson, hiszen úgy gondolták, ha a kereskedő netán tönkremegy, akkor a megyeszékhelyre marad a lámpaolaj biztosításának hallatlan terhe. Lanius Exeubitor