Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-06-19 / 21. szám

SZEKSZÁRDI 2005. JUNIUS 19. VASÁRNAP JUL Centenáriumi pillanatok Tisza István aláírása A várossá válási kérvény beadásától a megyeszékhely feszülten leste a pillanatot: vajon mikor írja már alá a belügyminiszter (egyben akkor miniszterelnök is) a nagyközségi létnek véget vető dokumentumot. Tisza István ezt 1905. június 17-én tette meg, másnap lemondott, s addig nem látott alkotmányos válság időszaka következett. Ez azt jelenti, hogy sem a kinevezett kormány, sem alárendeltje, így Szekszárd közgyűlésének megalakulása, polgármester-választása sem törvényes. Ezért joggal tarthatjuk a várossá válás egyetlen bizonyos dátumának a la|kók nagy többsége általi kérvény elfogadását. A korabeli sajtó, pártállástól függetlenül egyöntetű lelkesedéssel fogadta a hírt: tudták, a tartalommal való megtöltés puszta formalitás. A Közérdek Szekszárd „nagykorúságáról" beszélt, a Tolnamegyei Közlöny főszerkesztő-képviselője, Boda Vilmos érdemeit próbálta burkoltan tudatosítani. A Tolnavármegye Földvári Mihály Szekszárd mint rendezett tanács című vezércikkében magvas öszszegzést adott: „Szekszárd nagyközség egy határkőhöz érkezett, melyet bátran a civilizáció kapujának nevezhetünk. E határkövön innen hosszú és kínos kGolgotháját futottuk be a kisPbZerűségnek és maradiságnak, az ósdi és kezdetleges patriarchalizmusnak, melynek vasnál is erősebb korlátai, hagyományai és félszegségei bénító súlylyal sorvasztották anyagi és szellemi erőinket. E határkörön túl pedig egy szép jövő tágas és tetszetős szemhatára nyílik meg előttünk, tele reménységgel, tetterővel és alkotásvággyal, melyek mind egy közös nagy célban futnak öszsze, és e közös nagy cél Szekszárdot jelentőségéhez és hivatásához méltó várossá fejleszteni." Az átalakulás indokait az utókor másban kereste. Vendel István, 1920-1944 közti polgármester, monográfiájában úgy látta: „Szekszárd, amióta a megye székhelye lett, nemcsak azt érezte, hogy szervezete tökéletességével az első helyen kell állnia, hanem tudatában volt annak is, hogy történelmi >múltja révén nyújtania kell mindazt, amit a falai közt megforduló idegen magának korszerűen követelhet. Ezek az érzések irányították a közület vezetőinek a cselekedeteit és sokszor egyedül álló törekvésük minden időben azt célozta, hogy Szekszárd - fejlettsége folytán - az elnevezésében is megkapja az őt megillető város nevet." Tisza István teljes pompában Ennek épp ellenkezőjét írja az új monográfiában Tóth Zoltán: „A város már az első, 1871-es közigazgatási reform idején kinőtte sok alföldi településhez hasonlóan lélekszámával a nagyközségi státust - mégsem vállalhatta gazdasági okokból az előrelépést 1905-ig." Szekszárd 1871-1905 között szemmel látható gyarapodásán túl 25%-kal növelte lakosságát, s 1896-tól Nagy György Hangonyi, az utolsó nagyközségi bíró személyében törekvő vezetőt kapott. Aki azonban az egész korszakot átíveli 1884-től tartó jegyzőségével, nem más, mint a jövendő polgármester, dr. Hirling Ádám. Kortársai szerint: „Nagy vezető képesség, hadvezéri tulajdonok nem lakoztak benne, de mint az őrhelyre odaállított katona, a város érdekeit körömszakadtáig védte..." S így abban az aláírásban öröme és szerepe egyaránt nagy lehetett. Dr. Töttős Gábor Gondolat, ébresztő! A mindennapos zakatolásból, a sodródásból zökkent ki, és a lét kérdéseinek átgondolására serkent a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (MBKKE) Kép-Hangok 4. című kiállítása. Az egykori zsinagógában, amely ma a művészetek temploma, tekinthető meg. Képbe ágyazott hangok szólnak hozzánk újszerű, sajátos módon, és a magasabb szférák felé közvetítenek. * Az alkotások egy része a szimbólumok nyelvén beszél, így csupán áttételesen érthető, ezáltal gondolkodásra késztet. Több mű alapmotívuma például a tojás, a világnak és keletkezésének, a kereszténység számára a feltámadásnak a jelképe. A genezis témája más alkotásokban is megjelenik. Különleges Pécsi Sándor Függő keletkezés című fából készült háromszög alapú gúlába foglalt térkompozíciója. A teljes kiállítás nyitottságot igényel a befogadótól, eltávolodást a megszokottól. Más alkotók a képzőművészet alapelemeit rendezték sajátos figurák nélküli kompozícióba. Témájuk gyakran a létünk számára nélkülözhetetlen tér, a világ berendezkedése, a dolgok közötti összefüggés, kapcsolat, hálózat. Mayer Berta Mező című képén például hiába keresnénk virágokat. Matzon Ákos síkból kiemelkedő konstruktív kompozícióival és Dréher János vakolatot idéző felületképzésével a tér problémájához, az ahhoz legközelebb álló művészeti ág, az építészet felől közelít. Farkas Zsuzsa pedig térben rendezte el művét, installációt készített Tér-kép címmel. A kiállítás szellemiségét mutatja két szimbolikus elemekből álló installáció, az egyik a fiatalon elhunyt Samu Géza szobrászművészre emlékezik, akinek Párhuzamos elágazások című szobra a Művészetek Háza előtt áll. A másik Pongrácz Gergely tiszteletére készült, aki 1956-ban Budapesten a felkelő civilek parancsnoka volt. A szekszárdi kiállítás, mint a címének végén álló sorszám mutatja, a 4. állomása annak a 6 részből álló eseménysorozatnak, amelynek folyamán az MBKKE mintegy 50 képzőművész tagja felváltva Szlovákia és Magyarország kisebb és nagyobb városaiban állít ki. Kezdetként Komárnóban, zárásként pedig Komáromban, úgy középtájon pedig a Dunakanyarban, Kismaroson. Minden egyes művész csak két kiállításon szerepel, így változatos a tárlatok anyaga. Nálunk 23-an mutatkoznak be, köztük a Tolnáról származó Végh András Liliomfa című képével. Az egyesületet hét éve 11 tag alapította azzal a céllal, hogy elősegítsék a Muravidék és az anyaország kulturális közeledését - mondta Győrffy Sándor, festő- és grafikusművész, a MBKKE ügyvivője. Azóta 150-re nőtt a különböző művészeti ágakat képviselő tagok száma és a tevékenységi kör is jelentősen kibővült. Áz egyes kifejezésmódok átszövik egymást az események, történések során: a képzőművészet részese az irodalom és a zene. Erre is utal a kiállítás-sorozat címe. A Kép-Hangok 4. című tárlat július 3-ig tekinthető meg a Művészetek Házában. Kovács Etelka