Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-06-19 / 21. szám

SZEKSZÁRDI 4TAS4RNAP 2005. JUNIUS 19. Menetelés a törvényszerű bukás felé Az utóbbi másfél évtizedben Magyarországon is kinyíltak a zsilipek, s a korábban csak módjával emlegetett negatív történelmi alakokról is könyvek tucatjai jelentek meg. Ilyen figura Hitler is, akiről a legjobb kötetek egyikét kétségkívül Ormos Mária akadémikus írta meg. A hazai történésztársadalom mértékadó személyisége a TIT meghívására tartott előadást Szekszárdon a náci vezérről. Ma is üzennek Ordas Iván olvasónaplói Ormos - Van még olyan mozzanat, amit nem tudunk Hitlerről? A megannyi könyv után azt hihetnénk, élete nyitott könyv a kutatók előtt. - Igazából nem tudjuk pontosan, hogy miképpen is halt meg - válaszolt a kérdésre lapunknak adott interjújában Ormos Mária. Ugyancsak tisztázatlan gyermekkorának, ifjúkorának néhány időszaka. Nem világos az a politikai váltás, ami az első világáború után történt vele. Szóval, mint majdnem minden a történelemben, ez a történet is hiányos. - Minek tulajdonítja azt, hogy ilyen jelentős érdeklődés mutatkozik Hitler és korszaka iránt? Vonzódunk az abszolút rosszat képviselő személyiségek iránt? - Azt hiszem, nem mi, olvasók vagyunk a különös emberek. Hanem azok, akikről Hitler életrajzaiban olvasunk. Hiszen joggal kelti fel sokak érdeklődését az, hogy a normális, racionális világban nem elhelyezhető személyiség miképp volt képes tömegeket mozgatni. Sőt, miképp bizonyult képesnek arra, hogy egy kudarcra ítélt vállalkozásban, a második világháborúban is mindvégig bent tartson tízmilliókat. - Véleménye szerint nem is akadt olyan pillanat 1939 és 1945 között, amikor Hitler esetleg megnyerhette volna ezt a háborút? - Nem. Ez a történet Hitler számára nem hozhatott mást, csak bukást. A háborút nem nyerhette meg... - Ahhoz képest 1941-ben elfoglalta Európa nagy részét... - Ez igaz, de azzal nem számolt, hogy a kontinentális uralmat nem fogja túrni se Nagy-Britannia, se az Egyesült Államok. Azt meg végképp nem gondolta volna, hogy a Szovjetunióba beletörik a foga. Sztálinnak sikerült megoldania azt, hogy a kimeríthetetlen emberanyag számára az orosz ipar képes legyen önteni a hadianyagot. Amit meg esetleg nem tudtak gyártani, azt az amerikaiak pótol. ták. Maria _ ^ visszamenőlegesen lekicsinylő megítélésekből kiindulva Hitlernek három hét alatt le kellett volna gázolnia a Szovjetuniót... - Ma lehet, hogy gyorsan összeomlana az egész struktúra. Am akkor, 1941-ben esze ágában nem volt összeomlani. S esetleg hiába utálta az ukrán vagy orosz ember a sztálini rendszert: a német csapatok érkezésekor szembesülniük kellett azzal, hogy nemcsak a rendszert, de őket magukat, az egyszerű embereket is kíméletlenül megtámadták. - Ezért vesztett Hitler? - Ezért is. Abban reménykedett, hogy először rövid idő alatt megveri az oroszokat, aztán Anglia ellen fordul, majd Amerikával szemben is megteszi a szükséges intézkedéseket. Ez viszont, a németekre többszörösen hátrányos erőviszonyok ismeretében, csak a csodák birodalmában lett volna lehetséges. - di Ordas Iván nemcsak olvasott, hanem írt is. Ez persze köztudott róla, hiszen újságíróként és íróként is tekintélyes életművet hagyott maga után. Az viszont már kevéssé ismert, legalábbis a nagyközönség számára, hogy az 1998-ban, hetvenéves korában elhunyt publicista papírra is vetette véleményét arról amit olvasott. így születtek meg olvasónaplói, melyek nemcsak az áttanulmányozott kötetekről, hanem a szerzőről és a korról, annak szereplőiről is vallanak. Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár rendezvényén az érdeklődők ezekbe a naplókba nyerhettek betekintést. A Könyvtárak a nagy könyvért nevet viselő programot a szervezők ez alkalommal Ordas Iván emlékének szentelte. Elekes Eduárdné igazgató elmondta: a néhai író annak idején Szekszárd egyik meghatározó egyénisége volt. Négy olvasónaplója a könyvtár birtokában van, ezeket a füzeteket az intézmény szeretné kiadni a közeljövőben. - Ha itt lenne közöttünk, bizonyára megjegyzené, hogy milyen finomságokat ehetünk? utalt arra az igazgató, hogy az emléknapon a prózaolvasás és gitármuzsika mellett a főzés is fő helyen szerepelt, a résztvevők olyan pincepörköltet kóstolhattak meg, ami Ordas Iván ízlése szerint készült. 1981-től 1993-ig a néhai író ezeregy darab kötetet olvasott el, ami önmagában is teljesítmény. Zömében történelmi regények, történettudományi tanulmányok szerepeltek Ordas Iván listáján, de nem kizárólag azok: néha az egészen könnyű műfajt sem vetette meg, bár ezt a stílust időnként csípős megjegyzésekkel illette. Kiderül az is, hogy ma, nagy valószínűséggel, mely írók mely könyveit szavazná be a Nagy Könyv sorozatba. Számára a mércét Dosztojevszkij, Csehov, a magyarok közül pedig Kodolányi János jelentette. Utóbbira vonatkozik mély elismerésről tanúskodó széljegyzete: „Jó lenne kétszáz oldalt így írni, mint ő". Időnként saját magát is minősítette. „Nem is olyan rossz ez, mint amilyennek gondoltam?" szűri le némi iróniával átszőtt véleményét egyik újraolvasott regényéről. Olvasónaplói iránytűként is szolgálhatnak számunkra, hiszen meglátásai értékekre hívják fel figyelmünket? húzta alá Ékes László. ^^ A füzetekből magamanak is feljc^^B zek néhány olvasásra /eltétlenül érdemes szerzőt és címet. így üzen, így van velünk ma is Ordas Iván. A képen Akli Krisztián színművész Ordas Iván egyik regényéből olvasott fel részletet. - di „M elfáradnak a legkülönbek is..." mondja Ézsaiás próféta. Ugy gondolom, hogy nem kérdőjelezhetjük meg e prófétai igazságot, annál is inkább, mert a mai kor emberére hatványozottabban rakódnak a terhek, testiek is, lelkiek is, mint évezredekkel ezelőtt. Sok a megfáradt ember. E megállapítás után felvetődött: miért? A kérdésre többféle választ lehet adni. Megfáradásának okát, mértékét minden ember maga éli át, dolgozza fel, ha egyáltalán sikerül és idő előtt bele nem rokkan. „Mindennek rendelt ideje van."A szorgalommal, becsülettel végzett munkának is éppúgy, mint a megérdemelt pihenésnek. E néhány gondolatban nem a „Hurrá, nyaralunk!" szabadidő eltöltéséről akarok szólni, hanem olyan oldaláról megközelíteni a pihenést, amire nem sok ember gondol. Vajon pihenés-e, felüdülés-e a megfáradt, zaklatott, sok stresszhatást átélt lélek számára a zajos környezetben eltöltött szabad idő?. A követhetetlenségig zsúfolt program, időre indulni, időre érkezni, szinte lehetetlenné tette a látottak gondolatban való rendszerezését, feldolgozását. Hol itt a pihenés? Teremtettségünkből adódóan - a „hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap ... semmi dolgot ne tégy" - van szükségünk a pihenésre. Rohanó világunkban, ha valaki valamire vinni akarja, erre nincs idő, mondják sokan. Ejt, napot eggyé teszünk, futunk a siker, az irigylésre méltó életmód után és ha netalán sikerül elérni a reméltnél valamivel többet, már csak panasz van a nagy fáradtságra, kimerültségre és hiányzik az öröm, tulajdonképpen az, amiért hajEvangélium A pihenésről tottunk magunkat. Megérte? Megváltó Urunknak egész életünkre kiterjedő figyelme van, ennek jegyében mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan és én megnyugvást adok nektek." Mindenkit hív magához. Jézus nem a fogyasztói társadalom szisztémája szerint látja az embert, ahol szinte már nincs szükség az ötvenéves és az afölötti emberekre, hiába van meg a szakmai tudás, az évtizedek alatt gyűjtött tapasztalat. Ő hívja a másik által nyűgnek tekintett nagyszülőket is, akik azért még meg

: tanítják imádkozni az unokájukat. Ő hívja a munkanélküliségben megkeseredett embert is. Ha valamikor aktuális volt a hívás, napjainkban az! Vajon meghalljuk-e és ha igen, elindulunk-e, felé, hogy az általa kínált lelki megnyugvást elnyerjük? Az Ő közelében van a pihenés, pihenése a lélek nek és a testnek egyaránt. Egy másik alkalommal, amikor a tanítványok visszajöttek és beszámoltak küldetésükről, az örömmel és a Krisztustól kapott erővel végzett szolgálatról, így szól hozzájuk: „Jöjjetek velem külön egy lakatlan helyre és pihenjetek meg kissé..." Az Ő közelében rövid idő alatt regenerálódott a tanítványok csoportja. Nagy szükség volt erre, mert néhány óra múltával az ötezer ember megvendégelésében kellett segédkezniük Uruk oldalán. Aki még előtte van a pihenésnek, próbálja keresni lelke békéjét ezen a helyen, aki már elmúlatta a pihenésre szánt időt másképpen, ne féljen, Krisztus hívása neki is szól, a vele való találkozás, mindig egy új élet kezdetét jelenti. JÓ PIHENÉST! Balázsi Zoltán ref. lelkész