Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)
2005-05-29 / 19. szám
2005. MÁJUS 29. SZEKSZÁRDI / „En iskolám, köszönöm most neked"... ...hangzik a kívülről fújt, elérzékenyülés nélkül nem hallgatható Ady-vers a Garay gimnáziumban. Szombat van, végre szép idő, az érettségi találkozók évada. 60 és 55 éve végzettek zsibonganak a termekben. Legközelebb majd két, 70 éve maturált öregdiák koptatja a lépcsőket. * Hogy milyen érzés visszaemlékezni erre a gimnáziumra? A hatvanasok közül Dr. Saárossy Józsefné, egykori szemész főorvos válaszol. Kata néni tekintetéből, lendületes beszédéből rendíthetetlen optimizmus sugárzik: - Dragaságom, ha hiszed, ha nem, ebbe a gimnáziumba talán fél évig jártunk, mert az iskola '44ben szovjet hadikórház lett. Az érettségi Heidecker Laci bácsiék elhagyott kertes házában volt. A Ballag már a vén diákot a padlás lépcsőin fel-le járva gyakoroltuk. Az osztályunk a konyhában, a napló a tűzhelyen volt. Mi most azért is vagyunk olyan kevesen, mert amikor 1945-ben érettségiztünk, az • tály fele levente volt, a többi internálva és még udja, hol. Maga a vizsga azonban ugyanolyan szabályosan zajlott, mint máskor. -Azután az orvosi egyetem? - Divattervező szerettem volna lenni, de 1945ben nem volt 10 centi anyag, amit meg lehetett volna varrni. Édesapám, aki szelíd lelkű ember volt, kérlelt, hogy ha netalántán mégis elmennék az orvosi egyetemre... beiratkoztam a kedvéért és nem bántam meg. - Milyen volt a gyógyító munka? - Öt évig a kórházi osztályon dolgoztunk, ahol egyedül voltunk Thész főorvos úrral, aztán 1965ben megnyílt a rendelőintézet, megindult a megyei járóbeteg-ellátás, Thész László maradt az osztályon, én meg lejöttem, és napi 100 beteget láttam el. Azért ennyit, mert a szemeszeten nem kellett levetkőzni, így rövidebb volt a vizsgálati idő. - Hogyan kerül a képbe Saárossy József! - Itt ismerkedtünk meg a gimnáziumban. Fölöttem járt kettővel. 1945-ben tért vissza ausztriai hadifogságból, merthogy felavatott repülőhadnagy volt, s akkor egy levélben azt írta valakinek, hogy Kata kedvéért beiratkozott az orvosi egyetemre. Nagyon jó röntgenorvos lett. Kelemen főorvos nem jjksgált addig beteget, amíg az ő röntgenleletezését •Pn látta. Mellesleg barátaink, Jeszenszkyék, fönyőháziék, akikkel bridzseltünk, nagyra értékelték a humorát is. O summa cum laude végzett, én csak cum laude, mert a varrás mellett inkább humánérdeklődésű voltam, a nyelveket szerettem, németet, franciát. Most Kati aneszteziológus lányomékkal élek Pécsett, de olykor-olykor hazalátogatok, mint e megható alkalomból is. Az 55 éves találkozó emlékképei közül először az aranyköpések könyvéből egy idézet: „A 4. a osztály felújítja reneszánsz hagyományait, ugyanis a fizikaóra előtt citerázik." Megvan az alaphangulat. Strényer Ferenc, a legendás Kispipa tulajdonosának fia régi rigmust idéz: „Kispipában nincs vita,/ ott a munka nemesít,/ bora pedig erősít./ Az aszszony sem csinál tréfát,/ ha néki a Kispipából/ viszünk haza itókát." - Milyen volt Szekszárd, s benne a gimnázium 55 éve? Mit őriztünk meg a kisvárosi miliőből, Mi tette a nehéz időket széppé? Bajnay Ildikó (Prajda Vendelné) és Radó Pintyő (Csák Petemé) beszélget: I.: - Öregdiák-találkozókat tartottunk, amíg lehetett, a volt Korzó mögött. P.: - Zsidó kaszinó volt az akkor. Még a meghívók is megvannak. Egyetemista fiúk voltak a házigazdák, többek között Babay Géza, Tarlós Pista, Rajfai Imre, Bolgár Kálmán, Molnár Jóska, mi pedig a házi kisasszonyok. I.: - Minden évben volt bál, hangulatos, szép, bár nagyon szegények voltunk. Máramaros szigetéről menekültünk mindent otthagyva. R: - Anyáink sütötték a süteményeket. Akkor a városi értelmiség megnyilvánulásai voltak ezek a bálok. 1950-ben persze abbamaradtak. I.: - Elgereblyézték az osztályokat. Pintyő édesapja ügyvéd volt, az enyém törvényszéki elnök, a Kosztolányi lányoké orvos, és még sorolhatnám. Ez baj volt akkor. P: - Mégis, milyen jók voltak a Merőné féle tornavizsgák, előadások. I.: - És minden iskolaév venisanctéval kezdő-dött... R: - ...és tedeummal végződött. De búcsúzáskor már nem énekelhettük a Ballag már a vén diákot. I.: - Helyette lett az Elindultam szép hazámból, ami persze gyönyörű. R: - Engem azért nem rúgtak ki, mert március közepén megbetegedtem, és csak az intervallum előtti napon jöttem újra. Elég volt annyi, hogy épesapám Barankovics párti volt, és anyám öccsét a tábornokok perében felakasztották. Ezért kitelepítettek minket Danóczyék présházába. I.: - Minket is. Mözsre. P.: - Mégsem keseredtem meg. Fiatalon az ember jobban viseli a nehézségeket, bár voltak pillanatok... Kitiltottak a Szekszárdi Sportkörből, pedig megyei válogatott voltam. Nem hagytam magam és kikötöttem a Bátaszéki Vasutasnál. Egyszer meg valaki leköpte a Lenin plakátot és elvittek minket. Engem az iskolából. Másnap engedtek haza. Az nagyon csúnya volt. Schneider Elemért akkor vitték el, amikor kilépett a házunkból, mivelhogy előzőleg nem engedtem be az ávósokat hozzánk mondván, hogy apám képviselő, mentelmi joga van, ide nem jönnek be. Nagyon összeverték. I.: - Ennek ellenére olyan volt a város, ahogy Babits látta. Korán fekvő, korán kelő. Emlékszem a Béla téri piacról a vihar lehozta a görögdinnyéket. P.: - A forradalom előtt megüresedett egy lakás, akkor kerültünk vissza a városba a földes tanyáról. I.: - Az én szüleim ott haltak meg Mözsön. R: - Akkor nem volt televízió, úgyhogy mindenben benne voltunk. Színjátszás, néptánc, versenyek, sport volt az életünk. I.: - Szüreti bált is táncoltunk. Bíróné voltam. Velünk ropta Körösi Miklós, Ambrus Péter, a Kosztolányi lányok... mintha tegnap lett volna. Haj, haj, mégis csak szép idők! Az iíjúság maga. „Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. Bár zord a harc..." - bólogatnak. Az „egyebek" pedig elmúltak. S ahogy ki-ki a maga osztálytermében beszámol életéről („S én, vén diák, szivem fölemelem") - Kata néni, Kemény Jolán, Mozolai és Rittmann tanár úr, Parragh Ferenc, Ildikó, Pintyő és a többiek -, „mindössze" 60 és 55 évet fordul vissza az idő kereke. Mesél a gimnázium, a Korzó, a Várköz, a sétakert, a Kálvaria, a szőlőskertek, a Séd patak hidjai, a kis utcák, a Csurgó, a Csörgető, a Sötétvölgy, az alsó-, fölső- és újváros... rólunk, átutazókról. Az érkezőlaól, az odaátról integetőkről s a majdan elmenőkről. Németh Judit mm a TflMMMJ IXOHO A KocKázaíoK és mellébhafásob leKiníeíében, KérjüK, olvassa el az éílapoí, őnöKél, főpincére!! Tíífany Kisvendéglő - 2100 Szekszárd, Nefelejcs höz 3-5. Asztalfoglalás: 14/311-029