Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-05-29 / 19. szám

SZEKSZÁRDI 294- VASÁRNAP 2005. MÁJUS 15. Alsóvárosi vásott kölkök csínytevései Az emberi emlékezet furcsa sajátja, hogy az évek múlásával a régi emlékek egyre fényesebbek. Lehet, hogy a negyedik dédunoka cifra nevét már komoly gondot jelent megjegyezni, vagy megtalálni az olvasószemüveget, de a gyerekkor, a fiatalság éveinek emlékei egyre élesebbek Czéh István is így van ezzel. A család története az 1880as években vett új fordulatot, amikor az apa, Czéh János mindenét elkártyázta, és 16 éves István fia kénytelen volt szolgálónak elszegődni a Goldberger családhoz... Amíg aprócskák voltunk „Az öreg Goldberger kitaníttatta apámat vincellérnek. Két évet Olaszországban töltött, s a filoxéra okozta szőlőpusztulást követően az új szőlőfajták telepítésénél ennek már komoly hasznat vette. Amikor megszülettem, 1923-at írtak. A páskumi házunkban gyerekeskedtem a Májer réti töltésen. Az utcánknak még neve sem volt, nemhogy járdája, közvilágítása, de mi nagyon szerettük: közel voltunk a városhoz, és mégis külön. Még egészen aprócskák voltunk, de édesanyánk magával vitt tehenet legeltetni, a földeken dolgozni, később a nagyobbik öcsémmel egyedül mentünk át Baktára a szőlőbe Főglein nagymamához, amíg a szüleink a földe- ^ ken dolgoztak. Azt ebé- ( deltünk, ami éppen akadt: a mama gyakran készített ecetes borral salátát, savanyú mártást. Imádkoztunk, játszottunk, segédkeztünk. A mama csutkalovat, csuhébabát készített, mi gesztenye- és krumplijószágot eszkábáltunk, malacot lovagoltunk, baromfit tereltünk. Amikor ráért, édesapánk kiskocsit faragott, még meg is vasalta a kerekét, állatokat készített: gurulóst, kerekest, meg két csudaszép nagy lovat, ami éppen illett a kiskocsiba. Apró gyerekként sokszor utánoztuk a nagyokat: etetni mentünk, kaput nyitni, szóval szépen belenőttünk a teendőkbe. Egy csillagtalan este amikor a kocsijával valaki bedőlt a szurdokba, annak mentésével foglalatoskodtak a szüleim, miután lefektettem az öcsémet, kimentem az állatokhoz, és nekiláttam a fejősnek. Odakészítettem mindent, ahogyan anyámtól láttam, s megmostam Dáma tehén tőgyét. A 8-9 mázsát nyomó, 20-24 liter tejet adó jószág csak figyelt. Mikor látta, hogy komolyan gondolom a fejést, úgy röhögött, hogy beleremegett, de segített. A szüleim el sem akarták hinni, hogy én fejtem meg. „ Tojásokat szedtünk, aztán ott volt a csúzli, meg a nyíl..." Igen eleven gyerek voltam... A Keselyűsi út mentén álló hatalmas fák mindegyikét megmásztam. Rengeteg veréb fészkelt rajtuk: t

) _ kedvenc időtöltésem volt, Jfy hogy tojásokat szedtem. J De ahogy nőttem, a ház körül is egyre többet kellett segíteni. Még tízéves sem múltam, már én sütöttem a kenyeret. Begyújtottam, elégettem 3-4 kéve venyigét a kemenceben, majd betettem a megkelt tésztát. Egy óra múlva megmosdattam a kenyeret, közben pedig elláttam a jószágot. Ilyenkor nem lehetett játszani. Minden évben tavasztól őszig háromszor, négyszer megjöttek a cirkuszosok. Úgy kilencéves lehettem, amikor hazaszaladtunk az iskolából, megetettünk, s teletettük az ingünket krumplis pogácsával. Aztán irány a vásártér, a cirkusz. Hát egyszer csak láttuk, hogy egy idomár vesszőzi, szidja az egyik kis kutyát. Megsajnáltam szegényt: dobtam neki egy falat pogácsát, a kutya meg elszökött utánunk. Persze, szorgosan etettük, míg hazaértünk. Az öcsém előre szaladt, kinyitotta a kaput, a kutya után pedig gyorsan becsukta. Hekinek neveztük el, s nagyon megszerettük. A legkisebb öcsémet még ringatta is, s a hátán cipelte. Az egyik macskánk, egy nagy vörös kandúr, rákapott a csibékre. Édesapám úgy határozott, elviszszük magunkkal a bátaszéki vásárba, beállunk a tömeg közepére, s elengedjük, hogy többé színét se lássuk. így is történt. Azonban mire hazaértünk, a macska már otthon várt bennünket - de a csibékre többé rá sem nézett. Nagyon szerettem lövöldözni csúzlival, nyíllal és puskával egyaránt. Jó csúzlim volt: amerre jártam a városban, hamar kialudtak a lámpák. A nyíllal egyszer azért megjártam: kitettem a vesszőkerítésünkre a céltáblát... és jaj, a lövés a szomszédasszony hátsó felét találta el, aki éppen a földjén hajladozott munka közben. Nem vártam meg, amíg rájött, hogy én tettem! Aztán ahogy teltek az évek, egyre komolyabbak lettünk. A Frei és a Steiner fiúkkal jártam polgáriba, Bencze Gyurka és Hausznek Jancsi tartozott még a csapatba. Együtt mentünk tánciskolába, színhazba, vasárnaponként zeneestekre a kaszinó nagytermébe. Az Alsóváros mellett a Felső- és az Újvárosba is eljártunk táncolni, udvarolni. Mint fiatal legény, sok leányt szerettem, de ez már egy másik történet... Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza Eleven testvérvárosi kapcsolat Ökumenikus egyházi küldöttség érkezett néhány napos látogatásra városunkba. A Bietigheim-Bissingeni delegáció tagjai misén és istentiszteleten vettek részt, megismerkedtek az egyházi elöljárókkal, gyülekezeti tagokkal és kellemes programokon töltötték idejüket városunkban. é Néhányan már többször is jártak nálunk, voltak, akik 15 éve először, s most régi ismerősként üdvözölték az ismerős arcokat, családokat. így marad eleven tetvérvárosi kapcsolat, a közvi len kontaktusok alpján. Az egylí zak képviselői adományt nyújtottak át az újvárosi katolikus és az evangélikus templom korszerűsítési munkálataira, és azon kívánságuknak adtak hangot, hogy a két város ifjúsága is kerüljön közelebb egymáshoz, ezért az egyházakon keresztül szívesen várják a fiatalokat a nyár végi keresztény világifjúsági találkozóra Németországba. A két város hívő közösségei megtapasztalták a krisztusi szeretet határokon átívelő erejét közös, német-magyar éneklésben, együttes fohászkodásban. Kitűnően érezték magukat a kötetlen találkozókon, a katolikus közösségi házban, az evangélikus gyülekezeti teremben és a Szent István-házban. Megízlelték és dicsérték ételeinket, italainkat, majd a remélt viszontlátásig meleg szívvel búcsúztak. ^. // • sírkőkészítés'i • konyha-JürdosEoba munkalapok • kerti műkőáruk, virágtartók • épületkő -párkányok -lépcsők -fábazatok • beísőépítészeti kőtárgyak S^szárií. (j^urtr u. ír 4 74/411 -759 és 0(^0/93-79-225 S SelfcsEáríí, q^óssömül u. 1. l'Cjjváfosl temető mef(ett) ami kőből van. ti