Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-15-05 / 17. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2005. MÁJUS 15. A kalapos tót és a boszorka T\icsni Pált tótos tájszólása miatt még unokái is megmosolyogták. Dédunokái a felvidéki Priekopán a pékség mestergerendájába vésve a házban születettek között az 1856os évnél találták meg nevét. Kalaposinasként járta be a Monarchiát, s szolgált a K.U.K. hadseregben is. Leszerelését követően került Szekszárdra, ahol vett egy kis házat magának, hogy néhány év múlva - már megbecsült szekszárdi iparosként - újat építtessen: egy ámbitusos parasztházat hat szobával, műhellyel a Kölcsey utca 5. szám alatt. A megátkozott boszorka Tucsni Pálnak az asszonyokkal nem volt szerencséje: három feleség után már felnőtt fiával ismét özvegyen maradt. Mivel háztartást és műhelyt vezetni egy személyben lehetetlennek tartotta, negyedszer is próbálkozott azonban a családi legenda szerint ez igen balul sült el. Más hozzátartozója híján a fiát kérte meg, puhatolja ki, hogy a kiszemelt jövendőbeli, az utcában lakó özvegyasszony hozzámenne-e feleségül. A gyereknek nem nagyon akaródzott menni, mert az asszonynak elég rossz híre volt, de á ha az apja így döntött, nem volt mit tennie. Még el se mondta miért jött, az özvegy már sorolta a feltételeit: állandó cselédlány, minden évben gyógyfürdő stb. A fiú megvitte a hírt az apjának, aki nagyon elcsendesedett: látszott, hányja-veti magában az ügyet. Egyszer végül kifakadt: „ha egyedül beleszakadok, ez az öregasszony akkor se kell". De már nem volt mit tenni: ha egyszer megkérték, muszáj volt elvenni, de megszeretni soha sem tudták. Úgyhogy amikor ifj. Tucsni Pál 34 évesen gyomorrákban meghalt, a halálos ágyán azt mondta a mostohájának, azt kívánja, egy év múlva kövesse ő is. így is történt: valami fatális véletlen folytán a negyedik asszony napra pontosan egy év múlva elhalálozott. Az öreg Tucsni Pál többé nem nősült újra... A művészetek vonzásában A kalaposmesternek az volt a kívánsága, hogy a fia végezze el a jogot. Csak utólag derült ki, hogy az ifjabb Pál Pécsett az egyetem helyett inkább a színészekhez járt. Apja azonnal hazahozta, s állást szerzett ADY ENDRE kÜZtl'lSKOU SZEKSZÁRD I TOVABBTANULASI LEHETOSEG az Ady Endre Középiskolában Szekszárd, Széchenyi u. 2-14., www.ad.v-szeksz.sulinet.hu Ajánlataink: cr Aki betöltötte 16. életévet és elvégezte a 10. oszjtqlyt, választhat az ASZTALOS, MECHANIKAI MUSZERESZ, FODRÁSZ, NOIRUHA-KESZITO, SEGÉDKÖNYVKÖTŐ, VILLANYSZERELŐ, FÉMFORGÁCSOLÓ szakmák közül. «3" Érettségi bizonyítvánnyá} jelentkezhet KOZMETIKUS, AUTÓSZERELŐ, SZERSZAMKESZITO, AUTÓELEKTRONIKAI MUSZERESZ, SZAMÍTÓGÉPRENDSZER-PROGRAMOZO, RUHAIPARI TECHNIKUS - MODELLEZŐ, MECHATRONIKAI TECHNIKUS, MAGASÉPÍTŐ TECHNIKUS, KÖZLEKEDÉSGÉPÉSZETI TECHNIKUS és GÉPIPARI SZÁMÍTÁSTECHNIKAI TECHNIKUS képzésre. További információt kaphat Mohámé Hász Ágnestől a 74/529-333-as telefonon. certszervezőjeként férje munkáját is folytatta. Gyermekeik közül András szintén jogot végzett, de ma színházban dolgozik. László, aki már a szekszárdi zeneiskola növendékeként is kitűnt hegedűjátékával, a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán szerzett diplomát. Eszéki munkahelyéről pályázta meg a Holland Rádió Hangversenyzenekarának hegedűsi állását. Ma ott koncertmester és első hegedűs, hobbiból pedig hegedűvonókat készít. Katalin magyar-ének szakos tanárként dolgozott, de a gyermekek után váltott: most a kórházi büfét vezeti. Lényéből áradó derűjét a mindig biztos háttér, a zene adja: ma is a Madrigálkórus oszlopos tagja. A kalaposmester Kölcsey utcai háza már legfeljebb sárgult fotókon tűnik fel, de az ott élők munkaszeretete, a zene, a művészetek iránti vonzódása generációról generációr^^ öröklődik. Nagy Janka Teodóra-Szabó Géza A Tucsni család házuk tornácán az 1930-as években: Tucsni László cserkészruhában, Tucsni Pál kalaposmester, az unoka Tucsni Pál, Geresdi nagymama, ifi. Tucsni Pálné (szül. Geresdi Jolán) valamint a pesti vendégeik ^ Leks Dávid sikerei Két, a közelmúltban lezajlott eseményről számolunk be, melyeknek fafúvós növendékünk volt az egyik főszereplője: a klarmétozni tanuló Leks Dávid. Április 12-én tartották meg a III. Tolna Megyei Klarinét Találkozót Nagymányo-kon. Leks Dávid, a Liszt Ferenc Művészeti Iskola növendéke Radics Miroslav tanár úrral készült, s szép eredményt ért el. * - Varga Gábor klarinétművész a találkozó után felhívta a figyelmemet a javítanivalókra, s a gyakorlás hatékonyságának fontosságára. De ami a legnagyobb öröm, hogy korcsoportomban elsőként emeltek ki - mondta Dávid. Azonban ezután sem „lazíthattam", hiszen 22-én Kaposvárra utaztunk a regionális fafúvósversenyre, ahol korcsoportomban 2. lettem. - Gondolom, örül a tanítványa sikereinek - kérdeztem Radics tanár urat. - Nagyon boldog vagyok, s úgy veszem észre, hogy Dávid mostanában folyamatosan jól teljesít. Két éve dolgozunk együtt, szorgalmas fiú és örömömre zenei pályára szeretne menni. - Sok időt töltök a zeneiskolában, hiszen a klarinétórákon kívül játszom az Ifjúsági Fúvószenekarban, melynek Kovács Zsolt tanár úr a vezetője és heti kétszer van szolfézsórám Lakatos Orsolya tanárnőnél, aki a zongorakísérőm is a versenyeken. Két év múlva érettségizek, s aztán irány a felvételi! Kívánjuk, hogy Dávid tervei valóra váljanak! neki. Egy szüreti bál után vette el a fiatal pénzügyi tisztviselő a városházán dolgozó Geresdi Jolánt, aki férje korai halálát követően fiaival, Lászlóval és Pállal apósánál maradt. A fiatal özvegy szigorúan nevelte gyermekeit, amire szükség is volt. A gyermekek örökölték édesapjuk művészetek iránti vonzalmát: László amellett, hogy a gimnáziumban Létay tanár úr első tanítványainak egyike volt, szorgalmasan járt Berényi Pista bácsihoz hegedűórákra. Pál fuvolázott, s jogi tanúiig mányai idején +(• apjához hasonlóan l inkább a színház világa vonzotta. Öt édesanyja rendelte haza, s a családi hagyományok szerint a pénzügyi pályára irányította. Bár Tucsni Pál a munkahelyéhez, a pénzügyminisztériumhoz nyugdíjas koráig hűséges tisztviselő lett, az általa szerzett ballagási éneket ma is éneklik egykori iskolája, a Garay gimnázium diákjai. László Pécsett tanult a jogi karon, s mellette az egyetem szimfonikus zenekarában játszott. Éppen jogi doktorátusának megszerzesét ünnepelte, amikor a bombázások elől vidéki rokonaihoz húzódott Szilárd Katóval találkozott. A háború elszakította ugyan őket: László angol hadifogolytáborba, Kató menekülttáborba került, a Vöröskereszt segítségével azonban ismét egymásra találtak, hogy együtt jöjjenek haza: a semmibe. Első találkozásuk színhelyén, Pécsett 1946. augusztus 26-án kötöttek házasságot. Két nap múlva már Szekszárdon voltak, mert a Tucsni Lászlónak felajánlott tanfelügyelői állást időközben betöltötték, s már csak két üres hely, szülővárosa és Makó között választhatott. Miként szülei, ők is a kalaposmester nagyapa házában laktak, gyermekeik László, András és Katalin még itt születtek. A művelődési ház építése miatt azonban a házukat 1965-ben szanálták. A Tartsay lakótelepre kerültek, ahol olyan kicsi volt a konyha, hogy az ötfős család bele sem tudott ülni egyszerre. Felesége zsörtölődését a város zenei életét negyedszázadon át szervező Tucsni László azzal ütötte el, gondoljanak arra, milyen nagy hangversenyeket lehet rendezni majd az épülő művelődési házban. Vonógyáros dirigens Tucsni László felesége gyermekkorában arról álmodozott, hogy divattervező lesz. A történelem azonban közbeszólt: gyerekeket nevelt, befejezte a gimnáziumot, az OTP-hez került, majd férje halála után a zeneiskolába „mindenki Kató nénijének", ahol a gondnoki teendők mellett az Országos Filharmónia kon-