Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-05-08 / 16. szám

SZEKSZÁRDI 2005. MÁJUS 8. Volt egyszer egy osztály... Marth János számos kincset őriz Szekszárd múltjához kötődően többek között egy régi-régi osztályképet. A felvétel az utolsó tanítási napon, 1939. május 9-én készült a Garay János Gimnázium udvarán. Amikor elkezdték tanulmányaikat az intézmény falai között, még 72 ötödikes kisdiák ült az iskolapadokban, az érettségi előtt állók közül 39-en láthatók a fotón. „Az osztályfőnökünk Létay Menyhért vplt, s ami különösen izgalmassá tette számunkra, fiúk számára a gimnáziumi éveket, az volt, hogy 6 lány is járt hozzánk. Amikor becsöngettek, Antal Ilonka tanárnő vezetésével vonultak be, s az első padokban foglaltak helyet. Mi fiúk, csak egy padsor kihagyása után ülhettünk le. Amikor kicsöngettek, a tanárnő ismét eljött értük, s együtt hagyták el a termet." Harminckilenc, 66 éve érettségizett diák: harminckilenc emberi élet. Ami közös volt bennük, az a megélt történelem: a két világháború közötti években voltak gyermekek és kamaszok, mindössze négy hónappal érettségiztek a második világháború kitörése előtt, és más-más helyzetben, de valamenynyien átélték a háborút, amely befejezésének évében még egyetemisták, vagy frissen végzett diplomások voltak. A ma 84 éves Marth János rájuk emlékezett, amikor a sok forgatástól kifényesedett fotón sorra vette a mára híressé vált egykori diáktársakat - mint Mészöly Miklós, Malonyay Dezső, Joó Ferenc - és a derékba tört vagy elfelejtett sorsokat... A fotón az első sorban balról jobbra haladva a szélen Tihanyi István látható, aki jogász lett. A diploma megszerzését követően a szekszárdi törvényszéken dolgozott, de a háború után menekülnie kellett, mert az apja csendőrtiszt volt. Elvették a házukat, ott aludt, ahol éppen tudott, megfázott, s bár egy ideig Veszprémből még hallottunk róla, korán meghalt. Mellette Főglein János, aki újvárosi parasztgyerek volt. Az apja napszámosként élt nieg, bár volt 23 hold földjük is. Ő volt az egyik, akinek az érettségi nehezen ment. Ahogyan szokása volt, mindenbe beleszólt, de az elnöknek, aki egy gimnáziumigazgató volt, nem tetszett a kioktatás. Később Pécsre került, aztán tanár lett Pesten. Bogdándi Emil orvos, Göncz Imre állatorvos lett. Mártonfai Adorján jogi diplomát szerzett, aztán a szekszárdi állatforgalmi vállalathoz került. Frei Katót vette el feleségül, aki az alsóvárosi iskola tanítónője volt, a lánya ma a könyvár igazgatója. Bernáth György apjának Fadd környékén volt birtoka. Minden reggel kocsival érkezett. A kocsis fölkísérte a fiatalurat egészen az osztályteremig, vitte utána a lépcsőn a hóna alatt - táska híján - az összekötözött lapokat. Jogot végzett, aztán a háború után megváltozott világban is sikerült megkapaszkodnia: az egyik téeszben egy keltetőállomás vezetője lett. A második sorban balról jobbra haladva a szelen Mészöly Miklós, vagy ahogyan akkoriban hívták Molnár Miklós. Az osztályban három padsor volt, s minden padban ketten ültünk. Az én helyem a középső padsorban az ablak felé, a bal oldalon x*volt, Miklósé pedig a mellettem lévő E

adsorban, tőlem alra. Nem sokat beszélgettünk. A Molnár család a Bezerédj utcában lakott, ahol most egy emléktábla jelzi. Jómódban éltek, az apja a Szekszárd -Bátai Ármentesítő Társulat mérnöke volt, az anyja pedig azt hiszem patikárius. Sokat adtak a fiuk neveltetésére. Bár a család református volt, Miklós mégis az Isteni Megváltó Leányainak katolikus zárdaiskolájába járt, mert ott jobb képzést reméltek. A gimnáziumban is inkább a fiatal tanárokkal tartotta a kapcsolatot, mint a diákokkal: Létay Menyhérttel és dr. Hencze Bélával, aki latint, franciát, magyart tanított. Velünk csak akkor ereszkedett szóba, ha valamelyik lánynak szerelmes levelet akart küldeni. A képen is a lányok sorában ül, Répási Edit mellett. Edit édesapja a Hitelbank igazgatója volt, s őt is valami bankár vette el. Fiatalon elkerült a városból, alig hallottam róla, pedig engem választott párjául ballagáskor. Répási Edit mellett barátnője, Zavigyil Titi (Mária), egy szekszárdi fodrász lánya ül, aki Edit bátyjához ment feleségül. Ez a csinos lány Létay Menyhért jobbján Szerdai (eredetileg Stauber) Margit. Színjelesen érettségizett, summa cum laude végzett Pécsett az orvosi egyetemen. Amikor megkapta a diplomáját, közölték vele, hogy a zsidótörvények értelmében *f- nem végezhet orvosi munkát, legfeljebb a padló kockakövei közül felmoshatja a feketéket. Azután meg arra kötelezték, hogy vágassa le szép hosszú, göndör, fekete haját. Amikor megtette, azt mondták, ez így nem jó, s kopaszra nyírták. Nem bírta tovább a megaláztatásokat, öngyilkos lett. Az alsóvárosi temetőben nyugszik, a sírkövön ez áll: dr. Komáromi Lászlóné dr. Szerdai Margit, élt 24 évet. Géczi Ivett, egy csendőrezredes lánya Kanadába ment filmezni, s csak az ötvenéves érettségi találkozónkra jött haza. Háry Ilona nagyon szép lány volt, az érettségi után azonnal feijhez is ment. Regős Mária jófejű lány volt, latin-német szakot végzett, ezzel azonban a háború után nem tudott elhelyezkedni, így a földhivatalnál dolgozott évtizedeken keresztül. Dőri Pitye (Mária) nőgyógyász lett Bonyhádon. Az apja bíró volt Szekszárdon. Nagyon vallásos ember volt, úgyhogy például válóper esetén már előre lehetett tudni, ha hozzá kerül az ügy, nem választja el a feleket. Tóth Zoltán Pécsett végzett jogot, de mellette kiváló dzsesszorgonisita volt, s 1956-ban Joó Ferivel kiment Bécsbe, ahonnan Amerikába került. Az osztályból nagyon sokan lettek orvosok, jogászok. Jogász lett, s Pesten dolgozott Thuránszky Rezső is, akinek a nagybátyja főispán volt. Az álló sor szélén Konc Endre, aki jogászként Pécsett talált munkát. Malonyay Dezső apja volt ^fc igazgatóm az elemi iskolában, egyik testvére Ausztráliába ment, Dezső a Ludovikára, s amikor végzett, Pécsre került. A színészek és a primadonnák között olyan jól érezte magát, hogy még a hadseregből is kilépett. Botos János viszont zászlósként szolgált a második világháborúban. Sokáig hadifogságban volt, s amikor hazakerült, utána is állandó vesevérzéssel bajlódott. Elvette a tanítónő Mohay Liát, a fiuk pedig, aki Theisz Arankát vette feleségül, tehetséges sportoló volt, focizott, de nagyon fiatalon meghalt: elütötte egy autó. Gadó Józseffel nem tudom mi lett, Mayer László a szekszárdi levéltárban dolgozott, már meghalt. Dicenty Gyula tüzértiszt volt a háborúban, Füzén Istvánról sem soElső sor: Tihanyi István, Főglein János, Bogdándi Emil, Göncz Imre, Mártonfai Adorján, Bernáth György Ülnek: Mészöly (Molnár) Miklós, Répási Edit, Zavagyil Mária, Szerdai Margit, Létay Menyhért (osztályfőnök), Géczi Ivett, Háry Ilona, Regős Mária, Dőry Mária, Tóth Zoltán, Thuránszky Rezső Alinak: Konc Endre, Malonyay Dezső, Botos János, Gadó József, Mayer László, Dicenty Gyula, Füzéri Gyula, Marth János, Fischof Imre, Krémer Ferenc, Joó Ferenc, Falusi István, Miiller Ferenc, Kovács György, Faludi Ferenc, Zólyomi Ferenc, Tóth Pál, Palásthy János, Szabó Kovács János, Fájth György, Horváth András, Tucsni László, Sugár Géza V