Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-05-08 / 16. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2005. MÁJUS 8. AZ EV RENDŐRE Hazai pályán átvenni egy rangos címet, az az igazi A város közgyűlése a Szekszárdi Rendőrkapitányság nyomozó alosztálya csoportvezetőjének, Erős Szilárd főhadnagynak, mint a bűnügyi szakterület képviselőjének adományozta az Év Rendőre kitüntető címet. Kőszegi János főtörzszászlós balesethelyszínelő-vizsgáló pedig a közlekedési területen végzett munkájáért nyerte el a megtisztelő címet. Erős Szilárd: „Az ő sikere a mi sikerünk" A fiatal rendőrtiszt kitüntetési javaslatában egyebek mellett az áll, hogy a szorgalmas és folyamatosan remekül teljesítő rendőr munkaidőn kívül is bármikor elérhető és bevethető a különböző szolgálati feladatokra. - Ez minden rendőrre igaz. Egy telefon, s már megyünk is. Este, éjszaka... - mondja, s nem nagyon érti, miért említem e számára oly természetes dolgot. Majd magyarázatképpen hozzáfűzi, amennyiben az ügy megkívánja, éjszaka is dolgoznak, s ha szükséges, besegítenek a forrónyomos csoportnak. Erős Szilárd 1996. július 31én szerelt le a katonaságtól, másnap pedig már fölszerelt a rendőrségen. Járőrként kezdett dolgozni, majd a megelőzési alosztály előadója lett, közben munka mellett tanult: 2003. tavaszán diplomázott a Rendőrtiszti Főiskolán, tisztté avatták. - Vonzott az izgalmas és sokrétű munka, ahogyan a kihívások is. Az ügyek megoldása során a verziók felállítása, majd az adatgyűjtés során a legvalószínűsíthetőbb kiválasztása sem egyszerű, hiszen minden bűnügyben van valami „akadály". Az ember folyamatosan tesz fel önmagának kérdéseket: ki, hogyan, milyen indítékból, miért éppen ott és így tovább. A kérdések és az ügyek odahaza is a fejemben motoszkálnak. - Van családja? - Ha arra irányul a kérdése, hogy nős vagyok-e, akkor a válaszom: egyedülálló vagyok. Itt lakom Szekszárdon egy rendőrségi szolgálati lakásban. Amúgy a családom - sajnos édesanyám már örökre távozott - édesapám és a húgom Kétyen él, szép családi házban. - Az Önök kapitánysága nem csak jó eredményeiről híres, hanem a jó légkörről, a kollegialitásról, sőt a munkatársak közti barátságokról. - Örülök, ha így látja mindkét dolgot. A remek együttműködésről azt mondhatom, hogy eredményesen dolgozni csak közösen lehet, vagyis az ő sikere a mi sikerünk... A kapitányságon valóban szövődnek barátságok. A mi csoportunkat alkotó szinte azonos életkorú kollegákból áll. Együtt dolgozunk, de együtt ünnepeljük meg a kitüntetéseket, az előléptetéseket, s ha már régen ültünk együtt fehér asztal körül, akkor „csak úgy is" öszszejövünk. - Mi történt a lábával? - Sportsérülés. Gyermekkorom óta futballozok. Jelenleg Zombán játszom a megyei III. osztályú csapatban, kispályán pedig a Nárcsó SE-ben. Kőszegi János: „A tragédiához lehetetlen hozzászokni" A mosolygós és halk szavú Kőszegi János főtörzszászlóssal éjszakai ügyelete után, reggel nyolc órakor találkoztunk a kapitányságon. Meglepődtem, mert nem tűnt fáradtnak. Azt mondja, simán megszokható ez a munkarend. Azt is mondja, ha éjszakánként nem kell balesethez vonulniuk, akkor is rengeteg munkájuk van. Ugyanis a baleset-helyszínelést követően meg kell írniuk a jegyzőkönyveket, s komoly mennyiségű anyagot kell öszszeállítaniuk. Amennyiben nem történt sérülés, „csak" anyagi kár keletkezett a járművekben, 60-70 oldalnyi az anyag, amennyiben könnyű sérülés is történt, akár 80 oldal is lehet. - Én is részt vettem a szörnyűséges pörbölyi autóbusz és vonat ütközése okozta megrendítő baleset helyszínelésében... Még ma is gyakran eszembe jut. A tragédiához, a zokogáshoz, a gyászhoz lehetetlen hozzászokni - mondja csendesen a már többszörösen elismert ember, aki már belügyminiszteri dicséterben is részesült. De hazai pályán átvenni egy rangos címet, az az igazi. A kölesdi származású férfiú 1983. október elsején öltötte fel rendőri egyenruháját. Jelenlegi beosztásában 1988 óta dolgozik. Eleinte szolgálati lakás volt az otthona, később családi házat vásároltak itt, a megyeszékhelyen. Felesége „hallótávolságon belül", a posta hírlaposztályán dolgozik, Kinga, a húszesztendős leányuk pedig még nem döntött pályájáról. Amikor - adja ég - nincs baleset, Kőszegi Jánosék alkalomszerűen ellenőrzik a gépjárműveket és vezetőiket. Azt tapasztalja, a többség türelmes, de akadnak, akik ilyenkor idegesen viselkednek, vagy éppen jópofiznak. Ezzel nem terelik el a rendőrük figyelmét, inkább gyanússá válnak. Sajnos, közülük jó néhányan vezetés előtt alkoholt fogyasztottak. Ha lehetne egy kívánsága a járművezetéssel kapcsolatban, csak az lenne, hogy ittasan senki ne üljön a volánhoz. - Néhány évvel ezelőtt a Sióhíd után történt balesetben hárman haltak meg. Az okozó ittas volt - emlékezett ismét Kőszegi úr egy tragédiára, majd megjegyezte, hogy idehaza a vezetők agresszívebbek, mint például Görögországban, ahol az ott töltött tíz nap alatt még csak szirénahangot sem hallott. Majd megjegyezte, hogy az igen jó autóban ülők általában erőszakosabbak, rámenősebbek, min^^ szerényebb autók vezet<^F Nem veszik figyelembe a zsúfoltságot és az utak meglehetősen rossz állapotát, s hozzáfűzte, alig várja, hogy elkészüljön az M6-os, nem szólva az M9-esről. A piactér zsúfoltságával kapcsolatban a főtörzszászlós egyszerűen nem érti, miért nem parkolnak le ötven méterrel távolabb az autósok ahelyett, hogy a kis téren pöfögve várnak a megüresedő helyre. Fejét ingatva említette meg, hogy sokan még máig nem szokták meg, hogy a piactér körforgalom-jellegűen működik, egyszerűen figyelembe sem veszik a záróvonalat. De rossz a forgalomszervez^L is, hiszen a lá^ hajtásra 14-15 másodperc van, s a Széchenyi utcán ugyanebben az időben engedik át a gyalogosokat. Jó, ha három autónak jut ideje a kikanyarodásra. A körforgalomnál tartva megemlítettem azt a tapasztalatomat, hogy sokan fordítva indexelnek: a rátérést jelzik a letérés helyett. - Pedig a körforgalom a legjobb leosztó, jobb, mint a jelzőlámpa... Sokaknak nem ártana egy kis franciaországi gyakorlás, ahol nem ritkák az öt-hat sávos körforgalmi csomópontok. V. Horváth Mária Fotó: Rühl Gizi