Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-05-08 / 16. szám

r SZEKSZÁRDI msArnap 2005. MÁJUS 8. Riport J Németek, akik ma már belgák A fejlődés haszonélvezője lett az egykor megbélyegzett kisebbség Eupen, Malmedy és Moresnet vá­rosok 1919-ig Németországhoz tar­toztak, az I. világháborút követő ver­sailles-i béke azonban Belgiumhoz csatolta a három települést. Ma is itt él a hetvenezres belgiumi németség java része, egy olyan, több mint hét­miliós országban, ahol a flamand és francia nyelv nagyjából fele-fele arányban meghatározó. Mégis, a la­kosság alig egy százalékát kitevő né­metek saját minisztériumot mond­hatnak magukénak, sőt, a német az ország harmadik hivatalos nyelve. Miképp érték el ezt az irigylésre méltó statust? A kérdésre Johanna Schröder válaszol: az Eupenből érke­zett vendég a belgiumi német minisz­térium szociális ügyekkel foglalkozó vezetője, s a Szekszárdi Német Ki­sebbségi Önkormányzat hivatalos meghívásának tett eleget három kol­légájával együtt a hét elején. - AII. világháború után mi, belgiu­mi németek is szenvedtünk azoktól a megbélyegzésektől, melyek a náci Németország viselt dolgai, mindenek­előtt Belgium megszállása okán értek bennünket - mondta Johanna Schröder. - Mindez már a múlt, jelen­leg az önkormányzás jogának korsza­kát éljük: Belgiumban valamennyi népcsoport rendelkezik az önállóság ezen fokmérőjével. Mi, német nyelvű belgák, csekély létszámunk ellenére sem a flamandokhoz, se a vallonok­hoz nem kellett, hogy besoroljunk. Gyakorlatilag önálló életet élhetünk. - Milyen a megítélése napjainkban a belgiumi német népcsoportnak? - A németül beszélő belgák nagyon jó imázst alakítottak ki. Mindannyian több nyelven beszé­lünk, szervezőképessé­günk elismert, ráadásul híd szerepet töltünk be Németország és Belgi­um között. Mint isme­retes, számunkra Né­metországjelenti a leg­nagyobb kereskedelmi partnert. - Milyen a kapcsola­tuk az anyaországgal? - A háború utáni né­hány évben a belgiumi németek nem tájéko­zódtak Németország felé. Kizárólag Belgi­umban tanultunk, nem mozdultunk el az or­szágból, s azt vallottuk - miképp azt ma is valljuk -, hogy nekünk Belgium a hazánk. Manapság minden megnyílt számunkra, fiataljaink nemcsak a bel­ga fővárosban Brüsszelben, hanem a legközelebbi német nagyvárosban, Aachenben is tanulnak egyetemeken. De mi nem németeknek, hanem bel­gáknak érezzük magunkat. Sok min­dent átvettünk a belga kultúrából: például a jó ételeket, s emellett a né­metországi németekhez képest mi la­tinosabban, tarkábban látjuk az éle­tet. Jól érezzük magunkat Belgium­ban. Mi már egy olyan generáció va­gyunk, melynek tagjai számára isme­Johanna Schröder három kollégájával érkezett Tolna megyébe és tartott előadást szociális kérdésekről retlenek a háború utáni zaklatott idő­szak szenvedései. Sőt, éppenséggel a fejlődés haszonélvezői közé tarto­zunk. - Vannak-e német nyelvű intézmé­nyeik, az óvodáktól az egyetemekig? -Az óvodáktól az ál­talános és középiskolá­kon át a főiskoláig min­denféle intézményünk van. Igaz, felsőfokon csak tanítók, óvónők és ápolónők tanulhatnak, egyéb német nyelvű felsőfokú oktatásért Belgiumon kívülre kell utazni. De ez nem is baj, hiszen ezzel éppen a nemkívánatos belter­jességet sikerül kikü­szöbölnünk. Azaz né­mét fiataljaink jelentős része óhatat­lanul meg kell, hogy ismerkedjen más kultúrákkal is. - A belgiumi német fiatalok milyen mértékben kötődnek német gyökereik­hez, mennyiben tartják meg hagyomá­nyaikat? - A mostani német fiataloknak már nem kell megküzdeniük kulturájuk, hagyományaik megőrzéséért. Az már egy más kérdés, hogy a német hagyo­mányokat mennyire tartják értékes­nek és mennyire becsülik azokat. Az a véleményem, hogy a jelenlegi, nagy­fokú európai integráció közepette is érdemes megtartani egyfajta ottho­nosságot. Ha valakinek nincs ilyen megbízható háttere, otthona, miliője, akkor elvész az egységesedő Európá­ban. Ezért van szükségünk ara, hogy valahol otthon legyünk. ^^ -<w Automata öntözőrendszerek tervezése és kivitelezése. Díszkertek, pihenőkertek, sziklakertek és kerti tavak létesítése. Növénybeültetések garanciával, gyeptelepítés, kertgondozás, fűnyírás, gyepszellőztetés. Evangélium Ha a lélek tartalmas, az élet csak akkor lehet kedves Isten és ember előtt Az ember éleiében kicsi gyermekkorától kezdve van­nak meghatározó események, melyeket életünkön át hordunk. Ezekhez kapcsolódnak mas élmények gazda­gítva, kiegészítve, vagy módosítva, átértékelve az eddi­gieket. Május hónap nem csak a virágok és illatok sokszínű­ségében gazdag, hanem azokban a világi és egyházi történésekben is, amelyekre készülnek az iskolák és az egyházak. Az iskola ballagtatja „vén diákját", az egyház konfirmációval, elsó áldozással, bérmál^ssal fogadja tagjai közé a hitében bontakozó fiatalt. Úgy az egyik, mint a másik, nem vége valaminek, hanem egy új kez­det lehetőségének gazdag tárháza. A Szülő-gyermek vi­szony minőségében abban mérhető, hogy mennyire si­került elindítani, majd figyelemmel nyomon követni a gyermek szellemi fejlődését, előmenetelét az ismeretek megszerzésében és rögzítésében. Boldognak mond­hatja magát az a szülő, aki gyermekéről elismerő szava­kat hall, odafigyelésének, gondoskodásának és szerete­tének jutalmát látja nyíltszívű, kötelességtudó gyerme­kében. Elindítottam, szárnyára bocsátottam gyermeke­met, mondják sokszor a szülők, érzékeltetve annak a feladatnak a teljesítését, amit szülői kötelességként el­vár tőlünk az Isten. Ez egyben egy el- és kiszakadás ab­ból a fészekmelegből, amit a család biztosított. Önálló élet kezdete, vállalása aszerint az örök körforgás szerint, ami rendje ennek a világnak és ami az Isten képmására teremtett ember egyedüli kiváltsága. De mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri és a lelkében kárt vall? Erre a kérdésre jó, ha idejében választ keres az ember. A keresztség sákramentumában részesült gyermek, a szülők és a keresztszülők fogadalomtétele nyomán lehetőséget kap arra, hogy úgy neveljék és ne­veltessék, hogy ha eljön az idő, az ifjú önként tegyen vallást hitéről Isten és a gyülekezet előtt. A protestáns egyházakban ez az ünnepi alkalom a konfirmáció: azaz a hit megerősítése a Szentlélek által. Az élethez szüksé­ges ismeretek megszerzését nem. különíthetjük el bün­tetlenül, mert ezek kárát látjuk. Összefonódva a kettő teszi értékessé, igazivá az ember életét. Talán fel sem tű­nik, de napról napra nem csak a tudásunk javát kérik számon tőlünk, hanem a hitünkre és annak gyümölcse­ire is kíváncsiak az emberek. Zaklatott, megromlott vilá­gunkban egyre inkább sürgető a prófétai szó: „a világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését: „azaz azoknak az embereknek a jelenlétét, szolgálatát, akik nem önös érdekeit hajszolva néznek át mások baján, nyomorán, hanem a Krisztustól elkért és megkapott sze­retettel tudják hordozni mások terheit is. A konfirmáció­ra való felkészülés ideje nem egy évet, sem kettőt, ha­nem egy életet igénylő időszak. Ahhoz a forráshoz pró­báljuk elvezetni a fiatalokat, amelyből nemzedékek me­ríthettek. Ahhoz a Krisztushoz irányítjuk lépteiket, szívü­ket, lelküket, aki mindannyiónk Megváltó Ura. Ha ennek az örömére ráérez az ember, lelkében kárt nem vall. A Lélek kincseit: szeretet, őröm, békesség, tü­relem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom, nemcsak felismeri magaban, hanem mindezeknek köz­vetítőjévé is tud válni és ezzel a keresztyén élet szép pél­dájává lesz. Balázsi Zoltán református lelkész Lugosi árvízhírek A Lugosi Hírmondó arról tudó­sít, hogy a bőséges esőzések követ­keztében Temes megye több tucat települését elöntötte az ár. Elhajj^^ ta medrét a Béga és a Temes fol)l^ több tízezer hektár föld került a víz fogságába. További területeken óri­ási méreteket öltött a belvíz is. A több száz, kárt szenvedett ház és melléképület jó része összedőlt, s néhány ezer embert is ki kellett te­lepíteni. Fülöp Lídia, nyugalmazott lugosi tanárnő és költő szülőházát mutatja egy friss felvételen, ame­lyen az épületnek csak a teteje lát­szik ki a vízáradatból. Igazfalván több, mint száz épület végezte hasonlóan a Béga áradása miatt. Ugyanilyen rossz a helyzet Bégamonostoron, Nagybodófalván és Bálincnál, ahol az úttestet is el­lepte a víz. Lúgoson a Temes a Vashídnál 482 cm-rel tetőzött. Az ár 1150 köb­méter/secundum vízhozammal zú­dult át a városon. A hidat akkor le­zárták. Ma már újra használható, de a vízállás igen magas. Az árhullám Temes megye nyuga­ti részén még most is fenyegeti a te­lepüléseket a Bánságban Románia és a Vajdaság területén is. jujjj^a

Next

/
Oldalképek
Tartalom