Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-01-30 / 2. szám

SZEKSZÁRDI 2005. JANUÁR 30. A mozi igézete A mozi a mágia helye. A mozi a másság, a másként, a máshol, és a máshogyan igézete. „S elpattan a kép, valamint hab a sima vizén. Jön az új. Csupa álom. Villannak az ég csodanyilai. Zuppan a zápor a messze határon. Ó nézd, gyönyörű! Gyönyörű ez a fény- és árnycsere kékbe pirosból! S hogy gördül a két robogó! Hogyan is, hogyan is lehet ez papirosból!" A mozi hőskorából származó vers (Babits 1906-ban írta) a finom ízlésű művész és az egyszerű néző lenyűgözöttségérol, feltétel nélküli elvezetéről, önfeledt szórakozásáról rajongva szól. A bámulatos látvány elementáris élménye máig fogva tartja a közönséget. Alapvetően csak a mozgás mikéntje változott: mára a filmképek hihetetlen ritmusban, egymás nyomában, egymást kiszorítva „sokkolják" latásunkat, agyunkat. A film születése, a kifejtett hatás, a nézői élmény tartozéka az a tér, amelyben mindez létrejöhet. Igy hát a mozi mint a nézés helye a film elengedhetetlen szükséglete. Nincs a mozgóképen kívül egyetlen olyan kifejezési forma sem, amelyet a tér és az idő ilyen mértékben meghatározna. Régi szóhasználattal élve: mozgóképszínház nélkül nem is beszélhetnénk filmművészetről. A tévé, majd a videotechnika, s manapság a dvd rohamos, divatos elterjedése fenyegetni látszik a mozi intézményének létét. Mindez azonban nem új: a mozi már a 40-es évektől küzd ezzel a jelenséggel, átmenetileg vesztett is közönségéből, de nem szűnt meg, sőt mára megújulni látszik. Országosan és Európaszerte nagyszabású kulturális és oktatási program „rehabilitálja" a mozikat. Szekszárdon is ennek az áldásos folyamatnak lehetünk tanúi: a Panoráma mozi kis terme ART Teremként vetítés- és hangtechnikaiig megújulva, esztétikai, kényelmi felteteleknek megfelelően és nem utolsó sorban filmkínálatának művészeti szempontok szerinti átalakulásával várja nézőit. Februártól a magyar és az egyetemes filmművészét kiemelkedő esztétikai értékű alkotásai lesznek láthatók. Turnacker Katalin Régen látott nagy taps a Nemzetiben Röpülj lelkem, keresd meg hazámat" Felvillanyozó este volt. Már a műsor előtt szekszárdi sikerrel kezdődött Tolna megye bemutatkozása a Nemzeti Színházban az előző hétvégén. A Pro Arte Hungarica díjat a Bartina Néptánc Egyesület kapta meg, és az együttes vezetője, Matókné Kapási Júlia vette át. Ezután elkezdődött a fesztivál a színpadon. • A Tolna megye különböző tájairól érkezett népművészeti együttesek, egyesületek színes Kapfinger András így láttatta szűkebb pátriánk kultúráját műsorban villantották fel a megyénkben élő nemzetiségek, a felvidékiek, a svábok, a bukovinai székelyek, a cigányok kultúráját. A bemutatkozásból természetesen Sárköz sem maradt ki. Szabadi Mihály, az est házigazdája leírta a fellépő népek kultúrájának sajátosságait. Elmesélte, hogy miért és miként találtak ezen a tájon otthonra. Nagy költőinket, íróinkat idézte, amint szülőföldjükről vallanak. A magával ragadó zenés-táncos vigadalom, forgatag népi életképekbe ágyazódott. Értékek, melyek közelről nem látszanak Megelevenedtek hagyományos mesterségek, szokások, és még egy tanulságos, vidám mesét is hallhattunk egy székely legénykétől. Az est fénypontja a záró szám, a Sárközi lakodalom volt, amelyre a Bartina Néptánc Egyesület meghívta az összes szereplőt. A közönség igazán lagziban érezhette magát! Végül újra és újra vastapssal követeltek ráadást. Kivételes, régen látott nagy tapsként jellemezte Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója az előadást követő fogadás megnyitó beszédében a közönség erős, szűnni nem akaró tetszésnyilvánítását. A nézőtéren ülő Tolna megyeiek - ahogy Szekszárd polgármestere köszöntőjében kívánta valóban felfedezhették azokat a páratlan kulturális értékeinket, amelyeket közelről talán észre sem vettek, a budapestiek pedig ezek után biztosan jó szívvel emlékeznek ránk, és talán el is látogatnak hozzánk. Szabadi Mihály, a nászlakoma és a Révészjáték című jelenet koreográfusa a műsor után azt nyilatkozta, hogy a Sárközi lakodalmat ebben a formában itt adták elő először. Mindannyian lelkesen készültek, és mindenki, még a gyerekek is keményen dolgoztak. Az „izzadságszag" a színpadon már nem érződött, a megilletődöttséget is sikerült leküzdeni. A táncosok arcáról derű sugárzott. Erős kultúrájú város Kocsis Imre Antal, polgármester a programra természetesen szekszárdi borokat hozott, és borkultúránkat is bemutatta. Ahogy nincs két egymás melletti falu, ahol ugyanazokat a dalokat énekelnék, ugyanúgy táncolnának, úgy nincsen két egyforma völgy sem. Mindegyikből más és más ízű és színű bor származik. Érdemes tehát megtanulni, nemcsak a szekszárdi borászok nevét, hanem a szekszárdi völgyekét is - mondta a polgármester ugyanígy a pincészeteket is. E tájékoztató alapján Jordán Tamás megmásította az ismert mondást: Nem lehet kétszer ugyanabba a borba beleinni. A A Tolna megyét bemutató fotókiállításon Gottvald Károly alkotása köszöntők után Takler Fereirc borával koccintottak. Jordán Tamás a megye, városunk kultúrájáról szerzett benyomásairól így nyilatkozott lapunknak: - Annak ellenére, hogy nincsen magyar nyelvű színház a megyében, Szekszárd rendkívül erős kultúrájú város. Ezt nem csak a mostani este alapján mondom, hanem azokra az időkre emlékezve, amikor a kaposvári színházzal rendszeresen lejártunk és játszottunk ott. Az volt a tapasztalatunk már akkor is, hogy a szekszárdi közönség nagyon jó színházi közönség. Ez kifinomult kultúrát jelent az egyéb területeken is. Egyrészt azt érzem, azt gondolom, hogy Szekszárd megérdemelne egy magyar nyelvű színházat is, és megér^^ melné az M6-ost, hogy bele^P rüljön a vérkeringésbe. * Jordán Tamás korábban nem ismerte a Bartina Néptánc Egyesületet, referenciák alapján döntöttek, de a műsort látva úgy érzi, jó helyre került a díj. Kovács Etelka