Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-04-10 / 12. szám

XV. évfolyam 12. szám ^ * ^ 2005. április 10. "lyanok vagyunk mi katolikusok, mint a pász|tor néküli juhok II. János Pál pápa halála óta. "Most érezzük igazán hiányát, most tudatosodik bennünk az, hogy milyen megajándékozottak voltunk az Istentől, hogy pont ő volt a pápánk ebben az időszakban, több mint negyed évszázadon keresztül. 1981. május 13-án átélhettük azt, hogy majdnem elvesztettük, de a Jó Isten terve más volt, hiába akarták kioltani életét nem sikerült, mert még nem töltötte be a hivatását. Az Ő hivatása a péteri hivatás, hogy megerősítse testvéreit a hitben. Valóban ezt tette fáradhatlanul, a kezdet kezdetén fiatalosan és nagy lendülettel, később görnyedten, sántikálva, kisbottal a kezében, de mindvégig derűsen. Végül tolószékben, de kitartóan a szenvedés elfogadásával erősítette a betegeket és a szenvedőket, hogy Jézus óta van értelme a szenvedésnek. Pír évvel ezelőtt fölfedték fatimai 3. titkot, amelyben az szerepel, hogy egy fehér ruhás püspök merénylet áldozata lesz. Ezt adta tudtára a Szűzanya a látnokoknak 1917-ben, (a merénylet időpontja a jelenés időpontjával megegyezik május 13.). Az első két titok mellett, hogy a háborúnak hamarosan vége lesz, ill hamarosan lesz,egy még pusztítóbb háború, (ami be is következett) ez a harmadik titok ami eddig rejtve volt. Ebben a titokban még benne van az, hogy a keresztények a XX. század második felében sokat fognak szenvedni a kommunista hatalom miatt, és valóban ha visszagondolunk, hány és hány vértanúja volt az egyháznak ebben az időszakban, akiket a hitükért zártak börtönbe, vagy öltek meg? Miért volt a merénylet? Mert a pápa a remény, az igazság, és a béke embere. Imádkozva adjunk hálát Istennek Szentatyánkért, hogy a XXI. századba éppen ő vezette át egyházunkat, mint erkölcsi tekintély, és jel lehetett az egész világ számára. Adjunk hálát érte és csatlakozzunk a katolikus egyház gyászához, és a más vallású testvéreink együttérzéséhez, de a szomorkodás, a könny fátylán keresztül jusson eszünkbe utolsó üzenete: „Legyetek derűsek, mert én az vagyok, ne szomorkodjatok!" Ámen. Bacsmai László plébános M • a f A i ' ^flHRflfí.TlÉtoQCiflp oí ' r Mint a nasztrWiBilfnH rnlüBS