Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-03-27 / 10. szám

SZEKSZÁRDI a. VASÁRNAP 2005. MÁRCIUS 27. F E L HI V A S ! Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése az alábbiakban ismerteti a város polgáraival, intézményeivel és közösségeivel a városi kitüntető díjakról szóló rendeletek fontosabb szabályait: i. Szekszárd Város Képviselő-testülete 29/1994. (VIII. 22.) KT. számú rendelete Szekszárd Város Aranykönyvéről. A rendelet alapján: Szekszárd Város Képviselő-testülete megemlékezve az 1794-ben volt nagy tűzvészről és a város újjáépítéséről - Aranykönyvet alapít, amelyben Szekszárd város történetének legfontosabb eseményeit örökíti meg. Az Aranykönyvbe való bejegyzés szabályai Az Aranykönyvbe, azok a város történetében meghatározó jelentőségű, kiemelkedően fontos pozitív események kerülnek bejegyzésre, amelyek méltóak arra, hogy megörökítésükkel Szekszárd történelmének részeivé váljanak. Ilyen esemény lehet többek között szekszárdi polgár, közösség, intézmény által nyújtott kiemelkedő teljesítmény, neves személyiségek látogatása, olyan természeti jelenség, amelynek jelentős kihatása van a város életére; események, melyek új értékeket teremtenek, illetve Szekszárd hírnevét jelentősen emelik vagy a városban élők életminőségét pozitívan befolyásolják. Az Aranykönyvbe való bejegyzésre a szekszárdi polgárok, közösségeik, valamint intézmények, gazdasági, társadalmi és egyéb szervezetek tehetnek javaslatot. A javaslatokat évente egy alkalommal, májusl5-ig lehet megtenni. II. Szekszárd Város Képviselő-testülete 16/1992. (V. 28.) KT. számú rendelete a „PRO URBE SZEKSZÁRD" Emlékplakett alapításáról. A rendelet alapján: Pro Urbe Emlékplakett adományozható azoknak a polgároknak, közösségeiknek, akik, vagy amelyek a város fejlesztésében, a társadalmi, szociális, kulturális, gazdasági élet bármely ágazatában kiemelkedően hasznos munkát végeznek, és ennek révén a város értékeit növelő, maradandó eredményeket értek el, öregbítették a város jó hírét. A Pro Urbe Emlékplakett évente legfeljebb három adományozható. Az emlékplakett adományozását a képviselő-testület, városi társadalmi szervezetek, érdekképviseleti szervezetek, egyesületek és a város lakossága kezdeményezheti. III. Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése 25/1996. (IX. 5.) KGy. sz. rendelete a „Közjóért" kitüntető díj alapításáról A rendelet alapján: A „Közjóért" kitüntető díjban azon természetes személyek, közösségek részesülhetnek, akik (amelyek) Szekszárd városáért kiemelkedő jelentőségű tevékenységet folytatnak, illetőleg hozzájárultak a város országos, vagy nemzetközi hírnevének elmélyítéséhez. A „Közjóért" kitüntető díjból évente legfeljebb hat adományozható. A kitüntető díjban kizárólag élő személyek részesülhetnek, posztumusz adományozás nem lehetséges. Egy polgár, vagy egy közösség legfeljebb egy alkalommal részesülhet a kitüntető díjban. Ez nem akadálya annak, hogy a közösség, illetőleg annak tagja külön-külön is részesüljön ebben a kitüntetésben. i A „Közjóért" kitüntető díjra valamennyi szekszárdi polgár, illetőleg közös* ség javaslatot tehet. A javaslatokat írásban kell eljuttatni Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármesteréhez minden év április 30. napjáig. A javaslattételben meg kell jelölni azokat a tényeket és adatokat is, amelyek a kitüntetés odaítélését megalapozzák. Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése felkéri a szekszárdi polgárokat, közösségeket, szervezeteket, intézményeket, kamarákat, hogy javaslataikat juttassák el 2005. május 15-ig a Polgármesteri Hivatalba (Szekszárd, Béla király tér 8. Pf: 83.). A javaslattételhez az űrlapok átvehetők a Polgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálati Irodájában, illetve letölthetők Szekszárd Megyei Jogú Város honlapjáról (www.szekszard.hu). (Folytatás a 9. oldalról.) - Valaki jön a városból! Menjünk innen. Ha meglátnak, nem mos ki a vád alól senki sem minket. A Koponyadombra kerülünk mi is! Elfutottak. Abdi majd megfúlt izgalmában. Fél kézzel a kutya száját szorította, mert az nyüszítve szűkölt mellette. Ki ez az ember, aki meghalt és él? Ide temették és még sincs itt! Elállt a lélegzete. A kereszten...? Úgy sújtotta le a földre a felismerés, mint a villámcsapás. -A názáreti Jézus! Rémülten nézett körül. - Hátha az volt, akinek mondta magát!? Hátha a Magasságos küldte Őt... Görcsösen szorongatta a bokor ágát. Fogai összeverődtek a félelemtől. Akkor ma reggel őérette rengette meg a Felséges a föld alapjait, hogy kiszabadítsa és elragadja, mint egykor Énókot? Megmerevedett teste az izgalomtól. A kutya kirántotta a fejét az ember keze alól. Valaki megint jött. Abdi nem merte felemelni fejét a földről. Óráknak tűntek a percek. Friss zokogással jajdult meg odalenn a kertben egy nő hangja. Vad sírás volt ez, egy egyedül maradt léleknek gátlástalan kitörése. Abdi lenézett. Egy asszony állt egymagában a nyitott sírkamra előtt. Megtépett kendőjét szájához szorította, szeméből patakokban ömlött a könny, hangja sikoltott. - Uram, miért öltek meg?! Miért hagytál el minket? Hová lettél?! Abdi óvatosan az oldalára fordult, hogy csendben elmásszon onnan. Sok volt már az izgalomból. Ebben a sírban a földrengésig holtan feküdt Valaki. Csak egy métert jutott előre. Mert akkorát dobbant a szíve, hogy majdnem elájult. Odalentről valaki másnak a hangja hallatszott! Pedig az asszony egyedül volt a kertben! Most megint beszélt valaki. Abdi megkönnyebbülten ismert rá az asszony hangjára. Tévedett az előbb. Csak az asszony van lenn egymagában. Sírva, nyöszörögve beszélt, mintha koldusként könyörögne a templom előtt. Abdi feltérdelt a bokor mögött. Fél kézzel letörölte a csurgó verítéket a homlokáról. Aztán úgy ért fel a kiáltás hozzá, mintha éles kardpenge hasított volna az agyába. Velőkig ható sikoltás tört fel az égnek. - Mesterem!! Abdi szeme úgy odafagyott a sírkamra sziklájához, mintha odaszegezték volna. Az asszony nem volt egyedül! A szikla mellett egy fehér lepel sarkát lobogtatta a szél. És a lepelből kilátszott Valakinek a keze! Azon a Kézen pedig egy véres sebhely vöröslött. Ez a Kez felemelkedett és tiltó mozdulattal hárította el a feléje rohanó asszonyt. És megszólalt a Hang tompán, de erővel, mint a közeledő vihar mennyd^ dörgése. ^^ „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el az én atyámfiaihoz és mondd meg nekik: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez!" Erős szélroham vágott a hegynek. Eltűnt a kéz a lepel mögött. És előlépett a szikla mögül az az Ember, aki halott volt, és íme, él! De látását csak egy pillanatra bírta el Abdi, aki,két óra alatt megjárta a poklot és az eget. Ájultan vágódott a földre. Amikor feleszmélt, még látta az asszony lobogó ruháját a városba vezető úton. Feltápászkodott a földről. Aztán megindult lefelé ő is. Otthagyta a nyájat. Egyre jobban kilépett. Futni kezdett a völgynek. Úgy futott, mintha örömhírét vinné egy világraszóló győzelemnek. A kert aljából visszanézett a sírkamrára. Nyitva volt. Örökre nyitva.