Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-03-27 / 10. szám

2005. MÁRCIUS 27. •Interjú J M érnökember. Megfontoltan beszél. Lugosi Béla, hajdani statikus, építési szakértő, egy­házi felügyelő, eszperantista 86. évében még motorozik, s reménység szerint idén is végez tenniva­lóival szőlős-gyümölcsösében, hogy aztán kertje ja­vait bőséggel szétoszthassa. Mint az életét. Az engesztelődés, a kiegyenlítés, az újrakezdés és a felépülés kezdete - Jön, jön a húsvét! - Jön minden időben, minden helyzetben és társadalmi körülmények között. A húsvét jól megalapozott és áldottan végződő ünnep. Böjtben előkészülünk, nagyhéten szomorko­dunk, és húsvétkor örvendezünk. Hálát adunk azért, hogy Megváltónk érettünk és helyettünk ment a keresztfára. Mi ezért élünk. Szomorú, ha nincs feltámadásba vetett hit és az a lelki tá­masz, hogy az élet nem hiábavaló. Tekintsük a húsvétot az engesztelődés, a kiegyenlítés, az ^újrakezdés és a felépülés kezdetének. Az előírásos sonka főtt tojással, tormával... - Gyermekkori húsvétok? - Virágos, ábrás hímes tojásokat festettek ügyes kezű leány családtagjaink. Magam is szívesen mintáztam a tojásokat. - Építőmérnökként jó rajzkészsége lehetett. - Igen, és türelmem is volt hozzá. - Étkezési szokások? - Az előírásos, ízletes sonkát főtt tojással, tormával nagyszombat este ettük meg akkor is. Ma is ünnepélyes a vacsora, együtt a család. - A családfő, édesapja, Szekszárd híres könyvkötőmestere volt. - Jó szakember volt, egyedüli iparenge­déllyel. Ő lett a kötészet vezetője és a szakma vizsgáztatója. íróalzat gyárnak is nevezték a nyomda e részlegét. Szabadalmaztatott ter­mékeik voltak. Sokat járt a nyomda érdeké­ben külföldre tárgyalni. Helyettese Horváth Gyula bácsi volt. A gépészetet Kaufmann Mátyás és Rácz Pál vezette. \ - A Molnár Nyomda részvénytársaságként üzemelt, ahol jó nevű banki szakemberek vol­tak a fő részvényesek mint Leopold Kornél vagy a Schneider bankárok. - Igen, de a szakmához nem értettek, így a Papa szerezte be a papíranyagot a teljes nyom­da érdekeit figyelembe véve. Minden jól is ment, mígnem odakerült egy Kalivoda nevű pesti ember műszaki igazgatónak, aki nem kért fizetést, csak a beszerzéseket akarta irá­nyítani. Ebből nézeteltérések támadtak, mert a Papa jó gazdasági érzékkel volt megáldva és tudta, milyen anyagokra van szükség, mi a mi­nőségi munka alapja. Hamar észrevette, hogy Kalivoda a cég forgótőkéjén mindenféle bóvlit hozat, s nagy jutalmakat kap a haszontalan áruk megvételéért. Atyám erősen kifogásolta, hogy nincsenek meg a szükséges jó áruk. Szó szót követett, és jól összepofozkodtak. A vége az lett, hogy a Papát kicsapták 1933-ban. Hiába próbált önállósulni, nem volt elég tőkéje - Ez nagy baj lehetett. - Hiába próbált önállósulni, nem volt elég tőkéje. A bankárok nem hiteleztek, mert ösz­wwifiwmwmin szetartottak. Akkortájt a Lehel utcában lak­tunk, ahol sok tanár élt, Pazár Dezső, Schwirián József és Pataki Jákó, akinek fran­cia felesége, Mimi néni segítette meg a Papát kölcsöntőkével. így aztán '34-ben megnyitotta első papírüzletét a mai OTP mellett, amihez egy könyvkötő műhely is tartozott. Később, az államosítás után is az volt az egyik papírbolt Szekszárdon. Mellette a Zaratka hentes, a Be­nedek készruha bolt, egy írógép műszerész műhely és a Posch vendéglő. Másfél év múlva fölkerült az üzlet a süket Korzó szintjére. - Jött az államosítás. - Mindent lefoglaltak, még az aznapi bevé­telt is, a bútorokat, a telefont, papírárut azzal, hogy az nekik szükséges. Helyette adtak egy kirakatnyi üzlethelyiséget a Garay téren. Utá­na áttették a Papát Titte Kálmán villanyszere­lő üres műhely helyiségébe, majd azt is álla­mosították. Végül könyvkötészete, amit ké­sőbb nagyobbik lányom, Gabriella vitt a Vár­közben, 1977-ig megvolt. Szegény Papa na­gyon megkeseredett. - Hogyan alakult Béla bácsi élete? - 1944-ben tanulmányaim mellett a Híd Tanszéken voltam műszaki rajzoló. Már nyi­lasuralom volt, az egyetem részlegeit kitelepí­tették Németországba gondolván, hogy a hall­gatókat kiképzik, s a végzettek majd beállnak a közös hadseregbe, műszakinak. Persze ön­ként senki sem jelentkezett. Egyik este SAS behívót kaptam, s ekkor a professzorom elin­tézte, hogy feleségemmel mégis kimehessek Németországba, ahol lediplomáztam. így úsz­tam meg a katonaságot. 1945 júniusában jö­hettünk haza. Szekszárdra érkeztünk, a Kos­suth Lajos utcai házba, ahová még 1934-ben költözött a család. -Állás után kellett nézni. - Elhelyezkedtem a földhivatalnál. Dombó­várra kerültem, ahol járás nagyságú Ester­házy-birtokot osztottak fel. Ott segítettem a földreformban. Fizetés nem volt. Később a paksi földreformot tettem rendbe. Vállalkozó mérnök voltam. Ezután Budapesten megsze­reztem az általános mérnöki diplomát, mert a németet nem ismerték el. Mint a nyomozás, vagy rejtvényfejtés... - A Pécsi Tervező Vállalat Tolna Megyei Kirendeltségéhez kerültem statikusként. Együtt léptünk be Goóts Kálmán kollégám­mal 1951-ben. - Család? - Bubival, a feleségemmel és szüleimmel békességben éltünk. Három gyermekem szü­letett, Gabriella könyvkötő lett, Barnabás katonatiszt és Klára, aki az én szakmámat vitte tovább. Ma már hat unokám van. Ál­dott emlékű feleségemtől '92-ben vettünk búcsút. - Építési szakértőként a bíróságon is dolgo­zott. - Szerettem ezt a munkát. Olyan volt, mint a nyomozás vagy rejtvényfejtés. 79 éves koromig tevékenykedtem e téren. - Eszperantistaként is sikeres volt. - A padláson találtam ismeretterjesztő anyagokat, eszperantó kulcsot, szótárral. Megtetszett a nyelv logikus egyszerűsége. Később Sudár sarolta tanított, én meg összefogtam a népet. 30-40-en voltunk. A varsói világkongresszusra is eljutottam. - Az evangélikus gyülekezetben betöltött felügyelői szerepvállalása is teljes szívet kí­vánt. - 1928 előtt a gimnázium dísztermébe jártunk a mamával istentiszteletre. Amikor a templom felépült, részt vettem az avatásán. Láttam, ahogy épül, hiszen a mai Mészáros Lázár utcában laktunk, játszottam a Németh fiúkkal, szép kirándulásokat tettünk, buzgók voltunk. Felemelő látvány volt a harangok megérkezése, Zámbó Pista bácsi műremek­ének beemelése. Nagybátyám, Hutfless Ádi a fiatalság képviselője volt, örömteli együttlé­tekben. Kezdetben dr. Levente István, áldo­zatos lelkű ügyész volt a felügyelő, aki '56 után börtönbe került, s engem kértek fel e szolgálatra. 1992-ig végeztem, szívem teljes odaadásával. Gyülekezetünk egyenes tartás­sal vészelte át a kemény évtizedeket, s most is Istenbe vetett teljes bizalommal élheti kegye­lemteljes életét. Hiszen Ő a végső ok, erő és hatalom, amely nélkül nem fogható fel sem­miféle változás sem anyagban, sem mozgásál­lapotban. O a mindenható, teremtő és fenn­tartó. O a kezdet és a vég. Húsvéti hittel le­gyen békességünk! Bonan Paskon! Németh Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom