Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-12-19 / 40. szám

2004. DECEMBER 19. SZEKSZÁRDI - Három hónap után hívatott a főnővér. Nagyon harapós kommunistának mutatta magát, de azt hiszem, nem volt az, csak olyan kenyér-kommunista. Engem közben fölmentettek az éjszakázás alól, mert sokat dolgoztam, szívbillentyű-gyulladással feküdtem is. Valaki panaszt tett, a főnővér ki akart helyezni a bölcsődébe, de a főorvos azt mondta neki, ő akkor nyugodt, ha tudja, hogy az osztályon vagyok. - Kilenc rendbeli dolgozott a kórházban. Még lazarista atyát is hívtuk Pestről, lelki gyakorlatot is tartottunk. Ha tudták • volna... Mindig péntekre kértem a szabadnapomat, hogy ne legyek feltűnő, mert a böjtnapon nem ettem húst. A volt apácanővérek a takarítónők •

00 forintos fizetését kapík. Mi elfogadtuk a Jó Isten iránt való szeretetből. - Egyszer egy nővér az utcán megsúgta, hogy a főnővérhez bement az AVO. Rólam kérdezték, három hónapig figyelni fognak, s ha valamit megtudnak, elvisznek. Nagyon rettegtem. Nem is attól, hogy elvisznek, vagy kivégeznek, belenyugodtam volna a Jó Isten akaratába, csak mindig a mamámat féltettem, hogy mi lesz vele. - Múlt az idő. Szombathelyről kaptunk tíz végzett nővért. Köztük egy talpraesett, nagyon helyes kislány. Akkor a gyerekosztály vezető nővére voltam. S ő elmondta, hogy van egy udvarlója, ahhoz volna kedve, el is menne hozzá feleségül. Azt szoktam -mondani, az élet nagyon furcsa, én se nagyon ismerem, de három lépést tartsatok, az erkölcs, a becsület maradjon. Egyszer csak jön hozzám, hogy gyermeket vár, s nem írt azóta, mióta megmondtam neki. Mi lesz velem? Ahogy tudtam, vigasztaltam. Megtartotta a gyereket. Ezután jó pár hét múlva jön egy fiatalember. Nem volt látogatás. Mondtam neki, de ő nagyon szeretett volna találkozni egy lánnyal. Elkezdtem vele beszélgetni. Kiderült, hogy az ávósom volt, s most jött, feleségül veszi a lányt. Hát ilyen csudák történtek. A cica nem bántja a Jézuskát - Hatvanötben mentem nyugdíjba, de 80 éves koromig segítettem az asszonyoknak, ha csecsemőjük volt, szoptatási tanáccsal, betegségben, vagy injekcióval. A körzeti orvos mondta, menjenek a Györgyike nővérhez, az beadja. Mindig hoztak valamit, nem haltam éhen. De a Jó Isten tudta, hogy nem szabad többet, mert ha több lett, én is továbbadtam. - Most is minden reggel ötkor kelek. Rendbe hozom magam. Odaülök imádkozni, térdelni már nem tudok. Imádkozom az Úr Jézus Krisztushoz. Amíg magukra vártam, elimádkoztam a szent misét, én már nem tudok átállni az új zsolozsmára. Van egy cicám, de nem megy be az oltárhoz, nem bántja a Jézuskát. Ha a Jucikám vagy a Julikám jön, akkor nem főzök. Nyáron a kertben szoktam dolgozni és imádkozni: az árvaházi büntetőszéken ülök... Soha nem pofoztam meg őket, mindig ezen kellett elgondolkozniuk, mi rosszat tettek. - Még az árváim vezetéknevét is elfelejtettem már, csak a keresztnevükre emlékszem. Nagyon jó kedvű, nagyon vidám lelkületű voltam egész életemben. A Jóisten határtalan szeretete már gyermekkoromban rátett a keresztútra, de boldogan vittem,„és kitartok a halálig, ha O is úgy akarja. Szép az élet, ti is érjetek 90 évet. Az Úristen megsegít, meghallgatja, hogy a Szűzanya országa vagyunk, nem pusztulhatunk el... Lejegyezte: Dr. Töttős Gábor Az avatás évében - unokaöccsével Karácsony árnyai „Nemcsak az erőszaknak, volt tehát szükség, amit az Elektrolit Kft. ingyen a gyengédségnek is leltet ereje. végzett el. Megállapították, hogy a füzérek kétharÉs ezt ma nagyon gyakran elfelejtik." mada tönkrement. Az ok nem a szélsőséges időjáOlvashatjuk mottóként városunk karácsonyi ké- rás, hanem nyilvánvalóan szándékos rongálás: peslapjában Mészöly Miklós szavait. A fotón Szek- több helyen ollóval elvágták a vezetékeket, vagy szárd látható karácsonyi díszkivilágításban. égőket loptak, törtek. A vezetékszaggatás talán gyerekes csibészség, kivagyiság. Szemtanúk szerint Idén karácsony ünnepére várva szegényesebb a azonban huszonévesek (is) tettek ilyet, díszkivilágítás Szekszárdon. Nem téved, aki úgy A városnak tehát a világító girlandok maradékálátja, hogy jóval kevesebb fénylő füzér ékesíti a fá- ból kellett gazdálkodnia. Ez mindenképpen kevés kat a belvárosban, mint tavaly, tavalyelőtt és az- lett volna, ezért vásároltak kilenc új égősort. így is előtt. 2001-től a vállalkozók adományaiból és ki- csupán a Béla tértől a Garay térig díszíthették fel sebb részben a város pénzén vásárolt girlandok a fákat egy-egy füzérrel. A Garay tértől az OTP-ig mindig gazdag pompával ragyogtak ilyentájt a Bé- a Kereskedelmi és Iparkamara, a Karácsonyi Vála tértől a Garay térig és onnan az OTP-ig terjedő sár szervezője öltözteti ünnepi díszbe a fákat. A útszakaszon. Idén vízkeresztkor azonban már vilá- város vezetése a jövőre nézve a díszkivilágítás kegosan, pontosabban sötéten, látszott, hogy az égő- vésbé sebezhető megoldásán gondolkodik, sorok nagy része nem világít. Alapos átvizsgálásra K. E. Gacsályi József Ima karácsonykor És mikor kiereszti az ö juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ö hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. (János Ev., 10; 4, 5.) * És marad-e nyáj? Kinek a göndör gyapjúra vigyázol fnajd, pásztor? Vagy folytonos oltárfüstöt lebegtet a távol? Elegendő-é, hogy mély legyen a belek ásott gödre, ha a bárányiélek ködbe szivárog a csontkapun örökre? A jászolra emlékezz, Uram, ahogy szüleid mesélték: meztelen köldöködre lehelték a birkák a békét, kis ökleid ráztad, reszketett a térded, megjelölten áldott lettél, hogy életre ítéltek, barmok szalmájára esett ölnyi pásztorocska. Ajtót nyitni jöttél, az az Isten dolga. S ha futna idegentől, aki futna, ha merne, de sivataghomokba vére kicsepegne, és mind a porózus csont hegykupacban állna, mikor a jó pásztor sem némább mint a nyája, s ha maga az őrző lesz a bűnviselő bárány, erei buzognak a keresztre szállván, zuhog a mennykő, recseg a kárpit, elfedi a mindenható a saját csodáit. És majd ha ismét a súlyos fa jele lesz a vállán, s megnyitja a Könyvet a trónus mellett állván, jelenjen meg, Istenem, a barmok adta jászol, orrlikaik gőzén a hulló szalmasátor! (Tudom, súlyos munka emberré lenned, akarj visszajönni! Lesz aki beenged.) I 4 »