Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-11-28 / 38. szám
Irodalmi meléklet 2004. NOVEMBER 28. A pályázat első helyezettje, Fusz Mátyás, Szekszárdon született 1986. február 11-én. Nem csak a tehetség, de a családi tradíció is a művészethez köti. Édesapja Fusz György és édesanyja Kis Ildikó, két nagyszerű keramikus művész, akik a város és a megye művészeti életének meghatározó alakjai, művészeti águk országosan és nemzetközileg is elismert reprezentánsai. A Dienes Valéria Általános Iskola és Grundschule elvégzését követően a Garay János Gimnáziumban folytatta tanulmányait és annak végzős diákjaként adta le pályázatát. Ma már a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakának hallgatója. A rövid nacionáléból kiderül, hogy a családi hagyományok folytatójaként, képzőművészeti pályára készül, de mint azt versein első olvasásra is lemérhetjük, az irodalomban, a líra világában is otthonosan mozog. A festőiséggel telített költői hajlam tehát abból fakad, hogy egyszerre két múzsa tekinti őt kegyeltjének. Ezt a kettősséget láthattuk a Garay és az I. Béla Gimnáziumban rendezett kiállításain bemutatott képein is. Szerencsés a helyzete, mert közöttük soha nem kell majd igazán választania. Mi sem akarunk választani ezért a versek mellett, egy grafikáját is közreadjuk. A letett 1985. július 13-án. Még kisgyerek volt, amikor a család Szekszárdra költözött. A Dienes Valéria Altalános Iskola és Grundschule, majd az egyéves nyelvi előkészítő elvégzése után, a Garay Gimnázium tanulója lett. A pályázat leadása óta leérettségizett, jelenleg közgazdásznak készül. Érdeklődése igen szerteágazó, hiszen az emeltszintű reálképzés és az intenzív nyelvi tanulmányok mellett, nagy figyelmet fordított a latinos irodalmi műveltség elsajátítására is. Eddig többnyire a tanulmányi versenyeken találkozhattunk nevével, művészként, költőként most mutatkozott meg először. Költői világképében inkább az expresszív Fusz Mátyás: milyen hatást ér el olvasójában? Vállalkozása - a nyilvánvaló kiforratlanság mellett is - igen érdekes és figyelemre méltó. Összeállította: Kis Pál István Szekszárd, 2004 nyarán B: A város, mint egy lusta eb, szétteríti fáradt lábait, alatta nyugszik a domb, a „hegy". Várni kell. Remélni muszáj hideg szellőt, mely fényesre törli a kocsma mögött, a város ürülékében fetrengő polgárokat. En: Most nincs már zöld zsalu, kék egér, nincs sárga macskakő, nem zötyög rajta szekér, nem lép rá az öreg, - nincs ki átsegítse a ködön, pedig szemében még csillog a régi fény, a régi öröm. A reménységek ünnepe A fiatalok számára kiírt művészeti pályázatok mindig a jövőre irányítják a tekintetet. Annál a kérdésnél, hogy a jeles elődök hagyományainak lesznek-e folytatói, már csak az lehet izgalmasabb, vajon látszik-e már, kik lesznek - lehetnek - azok? A jövő faggatásának ez a szándéka vezérelte a Babits Mihály Ifjúsági Irodalmi Pályázat kiíróit, és lám, a kedvükért a jövő megmutatkozott. Irodalmi mellékletünket ezúttal annak a három fiatalnak szenteltük, akik a pályázat díjnyertesei, akik a talentumok e nemes versengésében pillanatnyilag az élen állnak. Nem az üres biztatás gesztusa annak a megállapítása, hogy a többi pályázat is tartalmazott igen értékes darabokat, mutatott fel ígéretes, bár a kibontakozásnak még az elején járó tehetségeket, hanem az eltökélt szándéké, későbbi összeállításainkban róluk sem fogunk megfeledkezni. Egy , „ / héttel az eredményhirdetés után ezzel a melléklettel VOrÖS Sapkában szeretnénk nyugtázni, hogy a pályázat és annak eredményhirdetése a reménységek ünnepe volt. B: Almos a város, kezem ráncai mögül, nagyokat kortyol a fiatal nyár melegéből, madarak repkednek kócos fejem felett, s megérint a hűs, késő tavaszi eső. Én: Nincs itt már madár, nem fészkel remény a kopasz fákon, nem felel a filozófus lelkemben, csak kántálja; jobb lesz, jobb lesz... - én nem hiszem. bíráló bizottság által második helyre sorolt Eltér Csaba Mátészalkán szüképalkotás, az intellektuális gondolatkifejtés igénye uralkodik, s bár - mint minden igazán jó lírában - jelen van a festőiség, még nem nyerte el annak teljes kiteljesedését. A harmadik helyet elérő Weisz Péter Szekszárdon született 1988. július 17én. Szüleivel és két testvérével Mözsön él. Tanulmányait a Széchenyi István Általános Iskolában kezdte, jelenleg a Garay Gimnázium 11. osztályos diákja. Ez a szerénységével megnyerő fiatalember eddig inkább vers- és prózamondásban jeleskedett. A Mecénás-alapítvány díjazottja, aki a Babits Mihály Ifjúsági Irodalmi Pályázat keretében próbálkozott először szép-, azaz novellaírással. Talán épp ezek az interpretációs előzmények segítik, hogy tudja és érezze, hol, melyik mondattal illetve gondolattal, mekkora és Fusz Mátyás grafikái: Vörös sapkában, végtelen mezőkön kergetőznek az idő morzsái... De nem látszanak a fekete igazság hullámai, ha... ha a szemed elé emeled a tenyered és nem nyílnak ki az idő virágai, ha... ha a szád elé tartod a vérből és sárból gyúrt törvényeid.
