Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-11-21 / 37. szám

/ Érdekli? Bemutatjuk! 2004. NOVEMBER 21. A család- és a szakmaszeretet mindenekfölött A vállalkozó és cégtulajdonos Mercz Gábor egykori fő­nökét, Reitziné Hollendus Zsuzsannát nagyra tartja szor­galma és kitartása miatt, ami család mellett egy asszony számára nem egyszerű, különösen két gyermek mellett diplomát szerezni. Ezért is javasolta őt beszélgetőpart­nernek sorozatunk következő szerplőjeként. - Egészen biztos vagyok benne, hogy mi már találkoztunk De hol is? Talán az azóta már halottá lett szekszárdi húsipari cégnél. - Pontosan így van. Úgy emlék­szem, először akkor váltottunk szót, amikor a cégnek német tulaj­, donosa volt, s egyre sokasodtak a problémák. Akkoriban az export­üzem művezetője voltam. - Hogy emlékszik? Miként élték meg az ott dolgozók a bizonytansá­got és a botrányok sorát? - Nem volt könnyű. De szá­momra dupla félelmet jelentett, hiszen a férjem is ott dolgozott, mégpedig a csontozóüzemben. A család mindkét keresőjének a jö­vedelme veszélybe került. Szeren­csére az augusztusban kirobbant botrányokat követően a férjem­nek szeptember derekán sikerült váltania, a kereskedelemben he­lyezkedett el. A városközpontban vezetett egy húsboltot. Ezek után megbeszéltük, soha többé egy munkahelyen nem dolgozunk. - De mégis... ? - Igen, már két éve ismét azo­nos a munkahelyünk. - Erre visszatérünk, de egy-két szó erejéig maradjunk a húsüzem­nél, ahogyan Zsuzsanna is maradt. - Valóban, én nem váltottam, hanem a februárban újra indult „Zöld-birodalomba" áprilisban pályáztam vissza. Először a régi státusomban dolgoztam, majd ki­neveztek termelési főmérnöknek. - A húsüzemben történt „ször­nyűségek" mély nyomokat hagytak Önben? - Igen, bár én mindig a munká­sok oldalán álltam. Nagyon szeret­tem az üzemben mindazokat, akik­kel együtt dolgoztam. Ez egyaránt vonatkozik a betanított munkások­ra, a szakmunkásokra és a vezető kollegákra. Remek, összeszokott gárda volt, mondhatom, fél sza­vakból értettük egymást. Az vi­szont nagyon félelmetes érzés volt, amikor sok régi kollegám az utcára került. Ha kizárólag a saját életem tekintetében gondolom át a történteket, azt'mondom, a cég megszűnése nem ért traumaként, bár szakmánkat ezzel Tolna me­gyében leírták. Tudtam, hogy vál­tanom kell, mert a megyéből, illet­ve a városból nem akartam elmen­ni. - Gondolom, akkor pályázott az országot behálózó Don Pepe Kft.­hez. - Üzletvezető lettem, majd úgy­mond kiemeltek, s két és fél év múltán kineveztek a dél-dunántúli régió vezetőjének. Szekszárd mel­lett hozzám tartozik Pécs és Baja. -A sorozatban az elődje elmond­ta, hogy a főiskolai diplomáját két gyemteke mellett szerezte. - Azóta már nagyok a lányok. Beatrix 18 éves és az érettségire, illetve felvételire készül, Berna­dett 14 esztendős, s szintén közép­iskolás az I. Béla gimnáziumban. A főiskolát 1993-ban kezdtem, amikor ők még igen kicsik voltak. Képtelen lettem volna a négy évet végig tanulni, ha a családom nem olyan, mint amilyen. Gondolok itt az anyukámékra, a férjem szüleire és természetesen a férjemre. Vala­mennyien részt vettek a gyermek­nevelésben, foglalkoztak a lányok­kal, hozták-vitték őket az oviba, de a főzés és a takarítás gondját is levették a vállamról, ha úgy ala­kultak a dolgok. - Akkor is dicséretre méltó a ki­tartás és az erő. Honnan merített? - Nem győzöm hangsúlyozni, hogy elsősorban a családból, mel­lette pedig a szakmám szereteté­ből. Szüleim pedagógusnak szán­tak. Érettségi után volt egy siker­telen felvételi vizsgám, így beirat­koztam a szakmunkásképzőbe, s húsipari termékgyártó lettem, s itt Szekszárdon szakoktatóként kezdtem a húsipari cégnél, amit nagy örömmel végeztem. Közben Budapesten elvégeztem a húsipari technikumot, majd férjhez mene­tem, s megszülettek gyermekeink. - Jórészt férfiakkal dolgozott és dolgozik együtt. Ráadásul a férje fő­nöke. - Pontosabban voltam, amíg én vezettem a szekszárdi üzletet, hoz­zá pedig a házhoz szállítás tarto­zott. Az utóbbi most sincs más­képpen, ám mint mondtam, én már nem üzletvezető vagyok. Hozzáteszem, mi a férjemmel re­mekül tudunk együtt dolgozni, az alá- és fölérendelt viszony nem okoz problémát, konfliktust. - Ez a helyzet a férjét sem zavar­ja? - Egyáltalán nem. Ö akart ide jönni. Váltásának a fő oka az volt, hogy ő hajnaltól kora estéig dolgo­zott, én pedig délelőttől késő es­tig. Abban az időben alig találkoz­tunk. -A vezető beosztás úgy mondják teljes embert követel. Mellette meny­nyi idő jutott a lányokra? - Nagyon sokat foglalkoztam velük. Ötéves koruktól hordtam őket a zeneoviba, ugyanakkor .kezdtek néptáncra járni az Ifjú Szív német nemzetiségi együttes­be. A szülői, nagyszülői identitást a mai napig önmagukénak érzik és tudják. Igaz, hogy Beatrix már hat éve elkerült Szekszárdról Gyönkre, de a korábbiakhoz hasonlóan kö­tődik, táncol, németül be­szél, most készül a felsőfokú nyelvvizsgára, s az orvoa^ egyetemre. Mivel nemzetis^^ gi gimnáziumba jár, a nem­zeti alaptantervnek megfele­lő tantárgyakból fog érettsé­gizni németül és magyarul. A 178 centi magas „kicsi" is a természettudományok iránt érdeklődik, több tanul­mányi versenyen aratott si­kert. Már megvan a közép­fokú német nyelvvizsgája, e mellett ő is tanul angolul. Ok a mi büszkeségeink. - Együtt szokott nyaralni a csa­lád? Ha igen, ki ragaszkodik ehhez? - Értem, mi búvik meg a kérdés mögött. Nyáron a Hévízhez közeli gyönyörűséges Kehidahustányban nyaraltunk. Csodálatosan érzetük magunkat. A két leány boldog, ha sok időt tölthet együtt a család. - Van hobbija? - Nagyon szeretek olvasni, a té­vénézés szinte csak a híradásokra korlátozódik. ^^ - Az elegáns üzletasszonyos kiilMB kötelező, vagy belülről fakadó igény? - Nagyon szeretem a nőies kosztümöket, különösen a zakó­nadrág változatot. Bár nem köte­lező a viselet, de ezzel megtiszte­lem a vendégeket. - Otthon miiyen konyhát vezet? - Azzal kezdem, hogy nagyon szeretek főzni és sütni. A család elsősorban a hagyományos - fő­ként sárközi - étkeket kedveli: húslevesek, pörköltek, sült és töl­tött húsok, halászlé, mártogatós kalács. Hétvégeken gyakran édes­anyám főz, s ott ebédelünk, első­sorban a találkozás öröme miatt. - Van-e javaslata? - Hát hogyne! Gondolkodtam rajta, s szeretném, ha Tolnai Szabó Beátával - aki a Csapó Dániel Me­zőgazdasági Szakképző Intézet gyakorlati oktatás vezetője - be­szélgetne a diák-tanár kapcsolat­ról, a tanulók kezelhetőségéről... V. Horváth Mária Fotó: Rühl Gizella PENTA UNIÓ Oktatási Centrum é s V / zsgaJcözpon t PENTA Induló szakképzések: Mérlegképes könyvelő Pénzügyi-számviteli ügyintéző 77.000 Ft állami támogatással! Indul: november 26-án TB-ügyintéző Pénzü gyi-számviteli szak ellenőr Mérlegképes könyvelők kötelező éves továbbképzése december 8-9-én! Díjmentes tanácsadással és szakkönyv értékesítéssel várjuk irodánkban: *J 30% ADÓKEDVEZMÉNY KÉNYBE VEHETŐ AKKREDITÁLT INTÉZMÉNYÜNKBEN (03-0147-03)! ^^ Szekszárd, Arany J. u 23-25. Tel : 74/419-94.9 www.penta.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom