Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-11-14 / 36. szám
SZEKSZÁRDI r uuuuuun VASÁRNAP 2004. NOVEMBER 21. VASÁRNAP M Ami egyik ember számára „szemét", —az a másiknak az életet jelenti — „Az Év Állatvédelmi Díját" a Magyar Állatorvosi Kamara minden évben annak a szervezetnek ítéli, amelyik az állatok védelmében a legtöbbet tette. Tavaly a veszprémi állatkert kapta, mert a barnamedvék tartási körülményeit jelentősen javították. Idén a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány lett a kitüntető d(j tulajdonosa, mert „az állatkínzás büntethetőségének törvényszintre emelésében az Önök szerepe vitathatatlan, még ha annak eredményességét többen is a maguk sikerének érezték". Az alapítvány két elkötelezett, fáradhatatlan, megszállott és maximalista... vezetőjével, Fiáth Szilviával és Nagy Piroskával beszélgettem. - Meglepte a hölgyeket a jeles elismerés, amelyet minden évben csak egyetlen szervezet, vagy magánszemély kaphat meg? Fiáth Szilvia: - Igen, meglepett, mert csak akkor szereztünk róla tudomást, amikor a kamara értesített a döntésről és az átadás időpontjáról. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon egy állatvédő ennél értékesebb szakmai elismerést nem kaphat. - Rengetegen gratuláltak, ugye? Nagy Piroska: - Ismerősök állítottak meg az utcán, megszámlálhatatlan, mennyien telefonáltak mindkettőnknek. Talán a legjobban az esett, amikor egyik középiskolai tanárnőm felhívott, s az elismerő szavaihoz fűzte, hogy kinézte belőlünk azt a kemény és komoly munkát, amiért ilyen rangos elismerésben részesülhettünk. -Az aláírásgyűjtést Önök indították, s az országban mintegy négyszázezren írták alá az íveket. Azóta állatkínzás miatt már született bírósági ítélet. F. Sz: - Több ítélet is született. Számunkra a legfontosabb az a négy hónapi fogházban letöltendő szabadságvesztés, amit a Békés megyei tanyavilágban élő férfire szabott ki - igaz, még csak első fokon - a bíróság. Az illető két kutyát bedobott a kútba, megvárta hogy elpusztuljanak, majd elásta őket. Nyolc hónapot kapott két évre felfüggesztve az a Tamási környékén élő férfi, aki ellés előtt álló kutyája hasát felmetszette. Elpusztult mind a 11 kiskutya és az anyaállat is. Az utóbbit azért tartom enyhe büntetésnek, mert ez az ember már többszörösen visszaeső. Mi folyamatosan azon vagyunk, hogy az állatkínzásért szigorúbb büntetést kapjanak az elkövetők. Nyilván az amerikai „szintet" nem fogjuk elérni. Éppen most olvastam, hogy négy év börtönbüntetést kapott valaki azért, mert hagyta, hogy éhen haljon mind a négy kikötözött kutyája. - Hogy telik egy hétköznapjuk? N. P: - Fél hét körül kelek, majd megsétáltatom a két kutyámat. (Mindkettő uszkár. Egyiket egy" tenyésztőtől vásároltam. Szegénynek fél torka van, ezért elaltatták volna. A másikat nyolc éve találtam kikötve a vasútállomásnál.) Séta után indulok dolgozni a kórház szocioterápiás és rehabilitációs osztályára. Utána ismét séta hármasban, majd Szilközcélú munkások. Sajnos, ezért nagyon kevés pénzt kapnak. Őket a polgármesteri hivatal fizeti. - Miért, Szilvia és Piroska nagyon sok pénzt kap? N. P: - Nem, mi ingyen végezzük ezt a munkát, mert vállaltuk. De az önkéntes segítőink sem kapnak egyetlen fillért sem. Pedig megérdemelnék. Van egy középiskolás leány, Budai Krisztina, aki 12 éves korától rendszeresen jön a menhelyre, etet, itat, mindenben segít, ahogyan a nálunk fiatalabb pedagógus hölgy, Soós Eszter is. A rend kedvéért megjegyzem, olykor vannak közérdekű munkásaink is, akik például nálunk dolgozzák le a polgármesteri hivatal által kirótt szabálysértési bírságot. vivel együtt kimegyünk az állatmenhelyre, illetve intézzük a telefonon bejelentett, az állatvédelemmel kapcsolatos ügyeket. Folyamatosan csörög mindkettőnk telefonja... A szombatok hasonlóan indulnak, mint bármelyik hétköznap. Ám nem a munkahelyünkre, hanem a menhelyre megyünk, s ott vagyunk délután öthatig. F. Sz: - Szinte ugyanígy zajlanak a napjaim. A kutyasétáltatást követően reggel 9-től délután ötig dolgozom a Tourinform Irodában. Ezután vagy a menhelyre megyek, vagy a bejelentések után járunk, illetve olyankor ellenőrizzük, jó helyre adtuk-e a menhelyről - ahova Szekszárdról fogadunk be állatokat - elvitt kutyákat. Megjegyzem, az állatkínzásokkal kapcsolatos ügyek vizsgálatát és hivatalos útját az egész megyében nyomon kísérjük. - Kik segítik a munkájukat? N. P: - A menhelyen rengeteget dolgoznak a közhasznú és - Lehet egyszerre kétszáz kutyát szeretni? F. Sz: - Persze, hogy lehet. Valamennyit más-más tulajdonságáért. Az egyik játékos, a másik szeretetre éhes, a harmadik ragaszkodó, a negyediknek valamilyen fogyatékossága van, vagy öreg és beteg. Mind a kétszáz kutyát szeretjük, s nagy fájdalom, ha elveszítünk egyet. Olyankor azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a menhelyen jó élete volt. N. P: - Több kutya, mielőtt hozzánk került volna, szenvedett, mert gazdája félméteres láncon kikötve tartotta. Amikor meghozzuk és elengedjük őket, egész nap futkároznak, a saját árnyékukat kergetve. Felszabadultságukban azt se tudják, mit csináljanak. Azt nem mondom, hogy nálunk paradicsomi körülmények vannak, de rendszeresen rendes ételt kapnak a befogadott állatok, fürdetjük őket, foglalkozunk velük, játszhatnak egymással, ha betegek lesznek, kijön az állatorvos. - Előfordult, hogy megfenyegették Önöket? F. Sz: - Nem is egyszer. De nem féltünk, mert egyedül nem megyünk sehova. Vagy kettesben, vagy fiúk kíséretében indulunk útnak. - Két hölgy... ? F. Sz: - Mindig van nálunk kamera, fényképezőgép és mobiltelefon. Ha egyikünket netán elkapnák, másikunk telefonálna. N. P: - Éppen a napokban akart megverni bennünket egy hölgy, mert szerinte az ő jólétével is foglalkoznunk kellene, nem csak az állatokéval. Megj^k gyezte, hogy ő nyugodtan éh^^ tetheti az állatokat, mert neki sincs mit ennie. Mondtuk, csökkenteni kéne az állatok létszámát, s akkor mindannyiuknak jobb lenne. - Régen nem lehetett állatkínzásról hallani, most meg - a szigorú törvény ellenére is - egyre gyakrabban. F. Sz: - Minden parasztembernek megvolt a józan esze. Ha nem volt elég pénze takarmányra, levágta, vagy eladta a jószágot. A gazdálkodó megbecsülte az állatokat, mert azokból élt. A sertésből pénz, vagy élelem lett, a kutya őrizte a portát, a macska megfogta az egereket. Nagyon agresszív a mai társadalom. Kutatások eredménye igazolja, hogy aki állatot kínoz, az legközelebb emberre megy. Ez megszívok lendő! Amerikában, a börfl^ nőkben végzett felmérésből kiderül, hogy a gyilkosok és a különböző erőszakos cselekményeket elkövetők nyolcvan százaléka gyermekkorában állatokat kínzott. -Jut idejük szabadságra menni? N. P: - Egy-egy hétre elutazunk, de kizárólag fölváltva. Egyszer együtt nyaraltunk, de csak Domboriban, hogy szükség esetén haza tudjunk jönni. F. Sz.: - Jó lenne, ha több nyugat-európai országhoz hasonlóan Magyarországon is alkalmaznának valamilyen alapból száz, vagy kétszáz főfoglalkozású állatvédőt. Mi - egyetemben a hasonló alapítványokkal - valamennyien dolgozunk, hiszen valamiből meg kelj élni. Munka után pedig következik a rohangálás, az élelemszerzés, az intézkedés, a pályázatok írása.