Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-10-31 / 34. szám
2004. OKTOBER 31. ERDEKLI? BEMUTATJUK! Dr. Csordás Jenő nyugalmazott gyermek- turális programokon, politikai és gazdasági jellegű gyógyász főorvost a fél város biztosan isme- előadásokon. A Balassa-napon előadást tartott Az ri. Egyrészt aktív korából, másrészt pedig a orvosi mesterség akkor... és most címmel. Erről mai napig részt vesz a legkülönbözőbb kul- beszélgettünk. „A közgazdasági gondolkodásmód nem az orvostudomány nyelve..." - A régen és ma azt jelenti, hogy amikor én a múlt század közepén orvos lettem, még nagyon gyermekcipőben járt a diagnosztika. Az eltelt néhány évtized a diagnosztika fejlődésének időszaka volt. Abban az időben a tényeken alapuló diagnosztikáról beszéltünk, azaz akkor dolgozták ki azokat a módszereket, amelyek alapján ma pontos diagnózist tudunk felállítani. Nagyfokú specializálódás... - Ez mit jelent az orvos és a beteg számára? - Ez alapfeltétel ahhoz, hogy a mai követelményeknek megfelelő diagnosztika kialakuljon. - Sok évvel ezelőtt is megállapította az orvos a betegségeket. - A régi orvosi könyvek tanúsága szerint a diagnosztika kimerült abban, hogy ••MHMHNHHWNnMMNMMNMNMMMMNMnHM az orvos meghallgatta és megtapogatta a beteget, amihez semmiféle laboratóriumi megerősítés nem kapcsolódott. Például ha erősen köhögött a beteg, s láza is volt, annak tüdőgyulladása lehetett. Nem volt se röntgen, se más orvos-technológiai eszköz. S a beteg vagy meggyógyult, vagy nem. - Ma viszont már minden „gépekből áll". - Igen, mert egyre tökéletesebb gépek állnak az orvos rendelkezésére. Lassan a röntgent el lehet felejteni, hiszen egyre korszerűbbek lépnek a korábbiak helyébe, hogy csak a „cétét", vagy az „emerájt", vagy az izotóp-diagnosztikát említsem. Ma már nem belgyógyászatról, vagy sebészetről beszélünk, hanem például kardiológiáról, vagy gastroenterológiáról... illetve szív- és mellkassebészetről... Tehát nagyfokú specializálódásjárt együtt a diagnosztikai lehetőségek egyre pontosabbá válásával. - Van aki azt vallja, régen az orvos „orvosabb" volt, mint ma. - Hát a jó orvos ma is orvos. Régen sokkal több tekintélyi döntés állt az orvos háta mögött, mint ma, amikor sokkal megalapozottabbak a döntések. Ráadásul kontrollálhatóak. Ez óriási fejlődést jelent. Dr. Szentgáli Gyula hívta a kórházhoz... - Napjainkban egyre-másra jelentkeznek az új betegségek. Ezek valószínű régen is léteztek, csak nem tudták diagnosztizálni? - Pontosan nem tudjuk. Biztos, hogy vannak új betegségek. De tulajdonképpen a diagnosztika lett pontosabb... Említsük az ízületi fájdalmat. Korábban nem derült ki, mi okozza a fájdalmat. A kopás, az ízületi gyulladás, vagy a csontgyengeség. A beteget elküldték a gyógyfürdőbe, s vagy meggyógyult, vagy nem. Legtöbbször nem, legfeljebb kicsit jobban érezte magát. - Nem sajnálja, hogy nem most praktizál? - Nem. Mert annak idején is megvolt az orvoslás szépsége, hiszen fejlődő, kiteljesedő szakma volt. Ma viszont kicsit az elmechanizálódás veszélye fenyegeti. Minden a pontszámokon múlik, rákényszerülnek a kollegák az intézményük forintjaiban gondolkodni. Pedig a közgazdasági gondolkodásmód nem az orvostudomány nyelve. - Főorvos úr mikor diplomázott, s mikor került Szekszárdra ? - 1944-ben érettségiztem, majd fölvettek a pécsi egyetemre. Negyedéves koromban bekerültem az élettani intézetbe, ötödévesen már gyakorlatokat vezettünk. Két év múlva úgy döntöttem, gyógyító orvos leszek, s így kerültem a gyermekklinikára, ahol az Európa hírű Kerpel professzortól tanultam meg a gyermekgyógyászatot. - Mikor lett a szekszárdi gyerekosztály vezető főorvosa ? - Amikor 1966-ban az akkori igazgató, dr. Szentgáli Gyula felkért, s azt az ígéretet kaptam, hogy új gyerekosztály épül. Ami 22 évet késett. Az ember élete múlhat azon; ki az orvos... - Egy harminc évvel ezelőtti személyes példára kérdezek rá. A néhány hónapos kisbabának nem múlt el a folyamatos hőemelkedése. Majd Önhöz került a kicsi. Atrendeztette az étrendjét, s alig egy hét alatt rendben lett minden. - Minden előfordulhat. Akár ma is... De saját példámból is tudom, az ember élete sokszor attól függ, hogy ki az az orvos, akivel találkozik. Ehhez szerencse kell, ahogyan minden nagy találkozáshoz, legyen szó a partnerről, a barátokról... Hozzáteszem, ezek a véletlen művei, de a véletlen találkozásokat tudni kell kihasználni. V. H. M.
