Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-10-17 / 32. szám

SZEKSZÁRDI 2004. OKTOBER 10. VASÁRNAP £ Szőlőszem királyfi és társai „Köszönjük szépen a nálatok töltött szép napokat, órákat. A gyerekek nagyon jól érezték magukat a programokon. Azóta is emlegetik a lovaglást. Ilyenben még nem volt részük..." A romániai Lúgosról érkezett Szekszárdra ez az e-mail. Lúgos és Szekszárd. Nemcsak a testvérvárosi kapcsolat köti össze a két települést, nem csupán az elmúlt évben alakult baráti társaság szeretne egyre több találkozási alkalmat találni ^^két város lakóinak életében. ^Brze Nagy János, a 125 évvel ezelőtt született neves folklorista, tanár, tanfelügyelő személye is kapcsolódási pontként kínálkozott. Berze tanfelügyelő úr első állomáshelye ugyanis Lúgos volt, de mint azt maga is többször említette, életének legszebb négy esztendejét Szekszárdon töltötte. A Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület, a Szekszárd-Lugos/Facsád Baráti Társaság, az Illyés Gyula Tolna Megyei Könyvtár, a Garay János Gimnázium es a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ által szervezett Berze Nagy János Nemzetközi Mesemondó Verseny két korcsoportjában szekszárdi, tolna megyei és lugosi mesekedvelő diákok mondtak általuk választott, valamint Berze Nagy János által gyűjtött népmeséket. A garays diákok köszöntő műsorát követően a zsűri mellett, az érdeklődő közönség is élvezhette a Szőlőszem királyfiról, a Sárkányölő Sebestyénről, a rossz szolgatartó gazdáról szóló meséket. Az I. korcsoportban (1-5. o.) 1. Sándor Dániel (2. o.) Babits Mihály Altalános Iskola Szekszárd, Kovács József (5. o.) Általános Iskola Lúgos, 2. Matús Aliz (3. o.) Általános Iskola Szedres, 3. Sándor Norbert (5. - o.), Általános Iskola, Lúgos. A II. korcsoportban, (6-8. o.) 1. Gergely Tímea (6. o.) Általános Iskola Lúgos, 2. Varga Loránd (6. o.) Általános Iskola Lúgos, 3. Sterhan Angéla (6. o.) Általános Iskola Lúgos. A versenyről a résztvevők közül a szervezők, valamint Csaláné Bóhli Cecília bábkészítő, Vitéz Attila, Vitéz Zsolt és a Zsitvai cukrászat jóvoltából - senki sem távozott üres kézzel. Két mesemondót az 1. Sz. Wosinsky Óvoda kedves meghívója invitált mesedélelőttre, dr. Szabó Géza pedig felajánlotta, hogy másnap valamennyi mesemondó lóháton folytathatja a várossal és környékével való ismerkedést. Megható volt, hogy a Garay Gimnázium diákjai saját könyvespolcukról ajándékoztak könyveket a lugosi iskola magyar tanulóinak. Velük együtt bízunk abban, nemcsak a hét mesemondó lugosi résztvevőt, de a lugosi iskola 70 magyar diákját, nem csupán a két kísérő tanárt, Király Zoltánnét és Király Emőkét, hanem valamennyi tanárukat ettől az ősztől egy újabb szép emlék köti Szekszárdhoz, Magyarországhoz. Nagy Janka Teodóra 1 •k ^m gfr* <r t Jt-. i g jfcipU l. fF* \

;;r . < f-i'. VI A BsgL'j '". ' t s \ ép MMflflj • ^Jr'" fí ' ' Egy nevezetes szekszárdi nap 81. Szót kér Dicenty Dezső Az 1879. október 16-án Szekszárdon született, 1939-ben a francia becsületrend parancsnoki fokozatával kitüntetett, európai hírű szőlész-borász olykor messze megelőzte korát. Ampelológiai intézeti igazgatóként csak a nagy horderejű ügyeket tartotta meg magának, de ha hozzáfűzni valója akadt, mindig ráírta: „Szót kérek." Adjuk meg neki néhány kérdésben itt és ma. * Szülővárosa sajtójában már 1905-ben javasolta, hogy rendezzenek be borbemutató helyiségeket, az érdeklődő kereskedőket pedig vezessék el a termelőhöz, vagy a pincébe. Alig 90 évet kellett várnia városunknak az ötlet részbeni megvalósulására. Részbeni, hiszen a kalauzolást még ma is egy-egy termelő végzi, miközben sokan erre nem képesek, bár szükségük lenne rá. Agrárgeológusként 1916ban írt a szőlő jövedelmezőségéről: „Nem egy vidéken pazar a gondoskodással kezelt luxusszőlők egész dűlői tárulnak elénk. Gyönyörű paloták ezek a mi szőlőskertjeink, ahol a házigazda kegyetlen magas házbérben lakik. A sovány kamatok között pompásan fest egyegy kiváló évnek a káprázata, amelyen keresztül bőségnek látszik a jól megtermett szegénység. Itt a termelési haszon szürke vásznán azonban hamar szemünkbe ötlenek az elmaradottság bántó kontúrjai. Szőlőink kihasználásában, a termelés üzleti kiaknázásában, a termelt anyagok értékesítésében, ebben vagyunk mi, magyar szőlősgazdák elmaradottak." S ma másképpen van? Dicenty a melléktermékekről szólva megjegyzi, ezek „a kisebb gazdáknál rendre elkallódnak", noha egyesítésük „egészen csinos gyárüzemeknek szolgálhatna alapul". Miért is sírtak az EU-ba lépett gazdák? „Nézzük csak a törköly értékesítését. A nyers törköly igen sokszor mint trágyaszer minden előkészítés nélkül néhány fillérrel értékesül, és még jó, ha a vidék pálinkafőzőjének szinte monopolikus szeszélye azért 4-5 koronát kiutal. Megsokszorozódnék azonban az érték, ha a törköly alkatrészeit, cukrát, savát, szeszét, magját, rostját alaposan rendre kihasználjuk. De vajon hány szőlőgazdaság hajtja a törkölyt ezen hasznos tortúrán keresztül? Kisebb gazdaság bizonyra egy sem." Három emberöltőig nem hallgattunk rá, de csak kérdezze meg valaki hölgyismerősét, mennyit fizet a - szőlőzsírért? A szőlő - ma azt hiszik, akárcsak Dicenty idején - csupán bornak való? Érdemes megnéznünk akár legnagyobb gazdáinkat, mennyit tettek el télire - gyümölcsnek. Az eredmény szánalmas és siralmas: inkább eszik-veszik sokan a drága - főzőbanánt. Máskor is magunkba szállásra ösztönöz a régi szakember. Mit írt ő az antialkoholizmusról? „Divat ellen küzdeni nem lehet... Ezért nem bízhatunk abban, hogy a borfogyasztást ésszerű eszközökkel kiterjeszthessük" - írja 1929-ben. Áztán megkérdezi: „a nemzetnek mi fájhat jobban, ha az antialkoholizmus diadalszekerének vonulása mentén 600.000 magyar kapás parasztnak kezéből ütik ki a mindennapi kenyeret, vagy pedig ha néhány 100 vagy akár 1000 alkoholista jelöltet mentenek meg, a tapasztalatok szerint nem jelentéktelen mértékben - a morfizmus és kokainizmus javára." Ilyen ügyekben talán nem elég szót adni, halló fülekre is szükség lenne... Dr. Töttős Gábor