Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-10-17 / 32. szám

IRODALMI MELLÉKLET 2004. OKTÓBER 17. Kis Pál István: ••••alMítfl'' > . Szőlőhegyi mese Mondom én a sorát, szavam borral árad, meg is hallja füled, ha azt nem rühellé, mit tanult a legény, kinek kedve támadt segédnek szegődni hordók atyja mellé. Végezte is amaz példásan a dolgát, hírnevéhez méltó lám a pincemester, bizonyságul népek, nem hiába mondják, biztos léptű, vezér, s helyét álló ember. Segédünk a szavát mint az óbort itta, újonc volt, de okos, s megkérdezte tőle: Mester, mikor iszik, maga honnan tudja, részeg lett a bortól, s elég már belőle.?. Édes fiam - kezdi mesterünk a példát nézd a pince végén azt a két szép hordót, majd ha oda szemed éppen négy hordót lát, tudnod kell, a borból neked épp elég volt. Téblábol a segéd bajban érzi magát, pince mélyét lesve hibát lel a szóban: Mester, hisz tudja, hiszem én a szavát, de, hogy látnék kettőt hol csak egy hordó van? Dicső Zsolt: A klausztrofóbiás vörösbor szorong üvegében a klausztrofóbiás vörösbor várja a megváltó koituszt melyben egyesül végre a karcsú dugó a mohó húzóval Borospohár tömzsi vén borospohár a tálca torz tükrében szemléli önmagát s bölcsen megállapítja: a karcsúság titka a megfelelő tükör Reménytelen szerelem mint delíriumos szerető ölelgeti a borosüveg nyaka a dugót de arca bármily nevetős fejében már az jár mennyire utálja a húzót Gacsályi József: KIKELETI SZONETTEK 3. Tiéd e könnyű, két tüdőnyi béke, most az aranykort is megidézheted, így lehetsz te az évek menedéke, engedd magadhoz ódon énedet. Hagyd ütni-bongani az antik órát, hívd a kőasztalt, a rőzseparazsat, a pincehideget, a kopott lócát, a zöld lugast, a részeg bogarat. Minden körötted zsongott egykoron, mint templom füstjében az oltalom. Csukott szemmel is láthatod a házat, mert mindig tudtad, hogy egy híd vezet romoknak tűnő évszázadok felett, hisz van hazád. Csak érintsd meg a fákat! Az oldalon Szatmári Juhos László grafikái Múzsák a szőlőhegyen