Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-09-19 / 28. szám
SZEKSZÁRDI 2004. SZEPTEMBER 19. VASÁRNAP Jk gyönyörködtető könyv Képes hangulatjelentés Szekszárdról •irwMW— —• Négy-öt éve gyűjti aktívan a Tolna megyei, s azon belül elsősorban a szekszárdi képeslapokat Vitéz Attila. Gyűjteményének legszebb, legpatinásabb darabjait adta most közre, könyv alakban. * Az Üdvözlet Szegzárdról című igen szép kötet Erky-Nagy Tibor dombóvári tipográfus keze munkáját dicséri. Szerkesztője: V. Kápolnás Mária helytörténész. O írta a frappáns, és a megjelenített épületekhez, eseményekhez kapcsolódó, fontos várostörténeti pillanatokat felelevenítő szövegeket. Megtudhatjuk többek között a könyvből, hogy az eddig ismert mintegy négyszáz szekszárdi képeslapból, a legrégebbi fennmaradt példányt Babits Mihálynak küldte 15. születésnapjára a húga, Angyalka, 1898-ban. Vagy hogy a Garay-szobrot 1899-ben avatták. Vagy hogy a város nevét 1903ban, belügyminiszteri rendelettel változtatták Szegzárdról Szekszárdra. Tulajdonképpen a 20. század helyi történései, városképi változásai követhetők nyomon a kilencvenoldalas kiadvány oldalain. A képi anyag mintegy nyolcvan százaléka származik az ötletgaz- ' da, Vitéz Attila gyűjteményéből. S kiegészítésül szolgálnak korabeli fényképek, illetve tárgyi em- * lékekről készített felvételek. Kértek és kaptak néhány anyagot a Wosinsky Mór Megyei Múzeumból, a Zempléni Múzeumból és az Országos Széchenyi Könyvtárból is. Arra törekedett Vitéz Attila, hogy a város mindenkori hangulatát sikerüljön feleleveníteni. Több településen megjelent már képeslapos könyv, de azok elsősorban a szakmai közönségnek, a gyűjtőknek szóltak. Ez a kötet mindenekelőtt a szekszárdiaknak készült. A látványra, a gyönyörködtetésre helyezve a hangsúlyt. A sokszorosítás a Szekszárdi Nyomdában történt, 1500 példányban. A könyvet szeptember 10-én mutatták be az érdeklődőknek, a Művészetek Házában. Először a szüreti fesztiválon lesz kapható. Vitéz Attila most kiadóként, termékmenedzserként és könyvárusként is kipróbálja magát. S mindeközben már a következő képeslapos kötetét tervezi, melynek törzsanyagát, gyűjteményének legérdekesebb Tolna megyei darabjai alkotnák. Wessely » A mi ajándékunk csekély az Önökéhez képest" Magyarok voltak, magyarrá lettek Magyarnak született. Magyarnak nevelték. Hatvan évet kellett « nia, hogy újra magyar államgár lehessen. Czirmai Lajos feleségével, Annával és még hat volt román állampolgár társával együtt szeptember 10-én tehette le az állampolgársági esküt Szekszárdon a Polgármesteri Hivatal házasságkötő termében. Felhangzott a himnusz. Az éneklők közül kiemelkedett egy érces férfihang. Romániában évtizedeken át börtönbüntetés járt annak, aki a magyar Himnuszt énekelte. Anna néni családja csak a szívében őrizte ezt a dallamot. A tortatartó alatt rejtegettek azért egy becses ereklyét nemzetük jelképeként: egy piros-fehérzöld szalagot. A zászlót el kellett rejteni Ünnepekkor is csak megnézni merték, nehogy a román szomszédok észrevegyék. A Himnuszt férjétől tanulta meg, akinek szülei a magyar népdalkincset is őrizték, megismertették gyermekükkel a magyar kultúrát. A magyar zászlót viszont el kellett rejteni, édesanyja kis ingecskét varrt belőle neki. Ettől aztán soha nem vált meg, mindig ott őrizte a fiókban a fehérneműk között. Minden ünnepkor elénekelték, csak halkan, hogy mások meg ne hallják, a magyar és a székely Himnuszt. 1989-ben szólalhattak meg e dallamok először hangosan. „ En, Czirmai Lajos, Czirmai Anna, Fábián Éva, Lakó Margit, Lakó Attila, Lakó Boglárka Andrea, Lakó Anna, Péter Ferenc esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően Czirmai szolgálom." Az új magyar állampolgárokat elsőként Halmai Gáborné alpolgármester köszöntötte. Saját maga nem élte át, de szülei révén, akik Felvidékről települtek ide, át tudja érezni helyzetüket. Veres Péter: Mit ér az ember, ha magyar? címú írásának segítségével fejezte ki gondolatait. Hosszú út vezet addig, amíg valaki, még ha magyar is, megkapLaios ha tJ a az álla mP o 1' gársagot. Magyarországon tartózkodni - vizsgát tenni... Egy évig Magyarországon kell tartózkodnia letelepedési engedéllyel, vizsgát is kell tennie az Alkotmány és az állam berendezkedésének ismeretéből. Ezek alól felmentést kapnak a visszahonosítottak, vagyis Czirmaiék és Lakó Margit, de a huszonegy hónapos eljárást nekik is ki kell várniuk. Mindannyian kitörő örömmel fogadják a hírt, hogy a köztársasági elnök aláírta honosítási okiratukat - mondja Parrag Ferencné anyakönyvvezető, aki végig kísérte ügymenetüket. A város nevében a hölgyeknek nemzeti színű virágcsokorral, a férfiaknak egy piros-fehérzöld színű szalaggal átkötött borral gratulált. A legifjabb új magyar állampolgár, a nyolcéves Lakó Anna pedig egy szép könyvet kapott Szekszárdról. Az ünnepség után pedig azt is felajánlotta neki, hogy majd az esküvőjét is szívesen vezeti. Leírhatatlan a család öröme. „Hazádnak rendületlenül légy híve oh, magyar... "- csendül fel a szívszorító dallam. Mit mond ez annak a számára, aki hazájában élt, de mégis elnyomatásban. Anna néniék már itt töltik idejük nagy részét, de tavasszal Háromszék csodaszép hegyeiről álmodnak. És akkor menni kell. Lajos bácsi egy gyönyörűen faragott székely kaput nyújtott át az alpolgármester asszonynak ezekkel a szavakkal: „A mi ajándékunk csekély az Önökéhez képest." Kovács Etelka
