Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-09-05 / 26. szám

, SZEKSZÁRDI YAS4RNAP SZEKSZÁRDI 2004. SZEPTEMBER 5. •V ;:. Y;;. : Nyolcvan felett: dr. Mártonfai Adorjánné Élll Tanító néni, most már értem! - Mesélne a családjáról? - Ősszekszárdiak vagyunk. A Fray nagypapa az 1800-as évek elején az első polgárok egyike volt. Azért lehetett polgárnak ne­vezni, mert majdnem minden tes­tületnek tagja volt. Roppant jól gazdálkodott, s okosan gondolko­dott, amikor 7 gyermekét, köztük édesapámat javakkal indította út­nak a Béri Balogh utcából, ahol még tanyánk is volt a háznál. Édesapám, aki 1884-ben szüle­tett, kapott egy kis földet, szőlőt, s így ő is önálló háztartásban kezdhette a saját életét. Édes­anyámék, a Prantnerek, négyen voltak testvérek. A kis és nagyobb család szeretetét, a gyökerekhez való ragaszkodást kaptam szüle­imtől - Itt a képen 4-5 éves lehetett.. - 1921-22-ben jártam óvodába Palla, azaz Paula óvó nénihez, itt a Béri Balogh utcában. Nagyon szerettük. Csordás Piroska pajtá­som nevére emlékszem. - Gondolom, az iskolát is itt tet­szett kezdeni. - Az első 3 osztályt végeztem itt, aztán katolikus elemibe kerül­tem, amit azóta lebontottak. A 4. osztály után tettem egy görbe utat, mert nem, akartam polgári­ban folytatni. Én ötödikes akar­tam lenni. Aztán láttam édes­apám arcán a szomorúságot, ezért eljártam Trer Ilonka tanító nénihez, hogy különbözeti vizsgá­val mégiscsak a polgáriban foly­tassam tovább. Mivel mindenki ismerte édesapámat, hiszen ő is Szekszárd, Keselyűsi út 7. Tel.: 74/318-905 Nyitva: H-P: 9.00-18.00-ig Szombat 8.00-12.00-ig Európa étkezőasztal + 6 szék 2 db betéttel, TUTI8UTOR Ezen szelvény felmutatója -10.000 Ft EXTRA kedvezményben részesül, így a TUTI ÁR 149.900 Ft i TUTI Bútor, TUTI ár, vásároljon TUTI-nál! köztestületi tag volt, Theiszen igazgató bácsi nagy boldogsággal fogadott, de jól megleckéztetett. Kicsi gyerek voltam, alig látszot­tam ki a lengő ajtó mögül, amikor is elém jött és azt mondta, hogy eltévedtél kislányom. Én meg ki­húztam magam, hogy nem téved­tem el, vizsgázni jöttem. Persze szépen vettem az akadályt. Ös­szekerültem újra a régi osztály­társaimmal, Bálint Ida néni osz­tályfőnököm pedig tovább egyen­gette az utamat. - Hogyan, milyen útravalóval? - Megerősítette bennem a gyö­kerekhez való ragaszkodást, az összetartozás fontosságát. -A falon függő oklevél tanúsága szerint 1938-ban tetszett néptanítói oklevelet kapni. - A történethez tartozik, hogy szegény édesapám nem sokáig örülhetett az oklevélnek. '36-ban agydaganatot állapítottak ,meg nála és '41-ben temettük. Édes­anyám akkor 50 éves volt. Mi Ju­liska testvéremmel állás nélkül voltunk. Szellemi szükségmun­kásként foglalkoztattak minket a városházán. Magántanítványokat készítettem elő a polgáriba, fel­nőtteket az elemibe. Kérvényein­ket beadtuk és vártunk. - Mikor jött a fordulat? - 1941-ben. Amikor Bácska vis­szakerült, négyen mentünk az anyaországból Bajsára,, Szabad­kától 30 kilométerre. Újvidéken tettük le az esküt, a vonat aztán Bácstopolyáig vitt, ott az iskola­igazgató várt minket, s úgy men­tünk kocsival Bajsára. Amikor év­tizedek múltán látogatóba men­tem, úgy szaladtak elém a régi ta­nítványok, hogy kisaszszony, kis­asszony! Pedig csak 3 évig voltam ott. - Mi történt 1944-ben? - Érezni lehetett, hogy kiterjed a háború, és bár a tanfelügyelő váltig marasztalt, hazajöttem. Édesanyám egy miniszteriális is­merős segítségét kérte, aki elhe­lyezett egy közalapítványi iskolá­ba, Harc-Janyapusztára. Panni testvérem Szekszárdon tanított, Juliska Őcsényben, Bözsike pedig nagyszerű háztartást vitt és gaz­dálkodott. A - Egy történet ezekből az idaw bői? - Sorba álltak a nagyobb gye­rekek. Látom, hogy egy 3. osztá­lyos fiúcska tarisznyával a vállán ott sündörög. Mit szeretnél, La­cikám, kérdem. Szeretnék beáll­ni a sorba, de a tanító néni azt mondta, hogy itt kell maradnom megcsinálni a leckét. Én ígérem, hogy megcsinálom otthon, mert ha hazamegy a bátyám nélkü­lem, és azt az édesapám meglát­ja... Csak verjen meg inkább a tanító néni, mert az nem fáj, de az édesapámé az nagyon. Jóra­való gyerekek voltak, egy külön világ. - Személyes élete? - 1947-ben férjhez mentem dr. Mártonfai Adorjánhoz. Jogot végzett ember volt, jó kedélyű és gyönyörűen rajzolt. Leányi^fc született, Marika. 1950-ben, t^ víz idején helyeztek Szekszárdra. Visszakerültem abba az iskolába tanítani, ahol magam is nevelked­tem. - Milyen világ volt akkoriban? - Mivel december volt, amikor átvettem az osztályt, fogalmazást írattam a téli örömökről, a szán­kózásról, disznóvágásról. Javítás közben, amikor már az 5. dolgo­zat fejeződött be úgy, hogy mind­ezt a nagy Sztalinnak köszönhet­jük, nagyokat nevettünk az uram­mal, meg mérges is voltam, de át nem húzhattam ezeket a monda­tokat. -Mi volt a módszere Kató néni­nek? - Minden osztályban tudtam tanítani, s ahová kerültem, ott szívesen tettem a dolgom. Soha­sem nyargaltam haza az iskolá­ból, mert mindig volt olyan diák, A lakóház picurka zöldje előtt áll. Már messziről integet, erre, erre. Törékeny alakja csupa len­dület. Őszinte öröm az arcán, ahogy fürgén betessékel. * 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom