Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-09-05 / 26. szám

, SZEKSZÁRDI YAS4RNAP SZEKSZÁRDI 2004. SZEPTEMBER 5. •V ;:. Y;;. : Nyolcvan felett: dr. Mártonfai Adorjánné Élll Tanító néni, most már értem! - Mesélne a családjáról? - Ősszekszárdiak vagyunk. A Fray nagypapa az 1800-as évek elején az első polgárok egyike volt. Azért lehetett polgárnak nevezni, mert majdnem minden testületnek tagja volt. Roppant jól gazdálkodott, s okosan gondolkodott, amikor 7 gyermekét, köztük édesapámat javakkal indította útnak a Béri Balogh utcából, ahol még tanyánk is volt a háznál. Édesapám, aki 1884-ben született, kapott egy kis földet, szőlőt, s így ő is önálló háztartásban kezdhette a saját életét. Édesanyámék, a Prantnerek, négyen voltak testvérek. A kis és nagyobb család szeretetét, a gyökerekhez való ragaszkodást kaptam szüleimtől - Itt a képen 4-5 éves lehetett.. - 1921-22-ben jártam óvodába Palla, azaz Paula óvó nénihez, itt a Béri Balogh utcában. Nagyon szerettük. Csordás Piroska pajtásom nevére emlékszem. - Gondolom, az iskolát is itt tetszett kezdeni. - Az első 3 osztályt végeztem itt, aztán katolikus elemibe kerültem, amit azóta lebontottak. A 4. osztály után tettem egy görbe utat, mert nem, akartam polgáriban folytatni. Én ötödikes akartam lenni. Aztán láttam édesapám arcán a szomorúságot, ezért eljártam Trer Ilonka tanító nénihez, hogy különbözeti vizsgával mégiscsak a polgáriban folytassam tovább. Mivel mindenki ismerte édesapámat, hiszen ő is Szekszárd, Keselyűsi út 7. Tel.: 74/318-905 Nyitva: H-P: 9.00-18.00-ig Szombat 8.00-12.00-ig Európa étkezőasztal + 6 szék 2 db betéttel, TUTI8UTOR Ezen szelvény felmutatója -10.000 Ft EXTRA kedvezményben részesül, így a TUTI ÁR 149.900 Ft i TUTI Bútor, TUTI ár, vásároljon TUTI-nál! köztestületi tag volt, Theiszen igazgató bácsi nagy boldogsággal fogadott, de jól megleckéztetett. Kicsi gyerek voltam, alig látszottam ki a lengő ajtó mögül, amikor is elém jött és azt mondta, hogy eltévedtél kislányom. Én meg kihúztam magam, hogy nem tévedtem el, vizsgázni jöttem. Persze szépen vettem az akadályt. Összekerültem újra a régi osztálytársaimmal, Bálint Ida néni osztályfőnököm pedig tovább egyengette az utamat. - Hogyan, milyen útravalóval? - Megerősítette bennem a gyökerekhez való ragaszkodást, az összetartozás fontosságát. -A falon függő oklevél tanúsága szerint 1938-ban tetszett néptanítói oklevelet kapni. - A történethez tartozik, hogy szegény édesapám nem sokáig örülhetett az oklevélnek. '36-ban agydaganatot állapítottak ,meg nála és '41-ben temettük. Édesanyám akkor 50 éves volt. Mi Juliska testvéremmel állás nélkül voltunk. Szellemi szükségmunkásként foglalkoztattak minket a városházán. Magántanítványokat készítettem elő a polgáriba, felnőtteket az elemibe. Kérvényeinket beadtuk és vártunk. - Mikor jött a fordulat? - 1941-ben. Amikor Bácska visszakerült, négyen mentünk az anyaországból Bajsára,, Szabadkától 30 kilométerre. Újvidéken tettük le az esküt, a vonat aztán Bácstopolyáig vitt, ott az iskolaigazgató várt minket, s úgy mentünk kocsival Bajsára. Amikor évtizedek múltán látogatóba mentem, úgy szaladtak elém a régi tanítványok, hogy kisaszszony, kisasszony! Pedig csak 3 évig voltam ott. - Mi történt 1944-ben? - Érezni lehetett, hogy kiterjed a háború, és bár a tanfelügyelő váltig marasztalt, hazajöttem. Édesanyám egy miniszteriális ismerős segítségét kérte, aki elhelyezett egy közalapítványi iskolába, Harc-Janyapusztára. Panni testvérem Szekszárdon tanított, Juliska Őcsényben, Bözsike pedig nagyszerű háztartást vitt és gazdálkodott. A - Egy történet ezekből az idaw bői? - Sorba álltak a nagyobb gyerekek. Látom, hogy egy 3. osztályos fiúcska tarisznyával a vállán ott sündörög. Mit szeretnél, Lacikám, kérdem. Szeretnék beállni a sorba, de a tanító néni azt mondta, hogy itt kell maradnom megcsinálni a leckét. Én ígérem, hogy megcsinálom otthon, mert ha hazamegy a bátyám nélkülem, és azt az édesapám meglátja... Csak verjen meg inkább a tanító néni, mert az nem fáj, de az édesapámé az nagyon. Jóravaló gyerekek voltak, egy külön világ. - Személyes élete? - 1947-ben férjhez mentem dr. Mártonfai Adorjánhoz. Jogot végzett ember volt, jó kedélyű és gyönyörűen rajzolt. Leányi^fc született, Marika. 1950-ben, t^ víz idején helyeztek Szekszárdra. Visszakerültem abba az iskolába tanítani, ahol magam is nevelkedtem. - Milyen világ volt akkoriban? - Mivel december volt, amikor átvettem az osztályt, fogalmazást írattam a téli örömökről, a szánkózásról, disznóvágásról. Javítás közben, amikor már az 5. dolgozat fejeződött be úgy, hogy mindezt a nagy Sztalinnak köszönhetjük, nagyokat nevettünk az urammal, meg mérges is voltam, de át nem húzhattam ezeket a mondatokat. -Mi volt a módszere Kató néninek? - Minden osztályban tudtam tanítani, s ahová kerültem, ott szívesen tettem a dolgom. Sohasem nyargaltam haza az iskolából, mert mindig volt olyan diák, A lakóház picurka zöldje előtt áll. Már messziről integet, erre, erre. Törékeny alakja csupa lendület. Őszinte öröm az arcán, ahogy fürgén betessékel. * 1