Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-09-05 / 26. szám

2004. SZEPTEMBER 5. INTERJÚ E

olt egyszer egy csendes, bársonyos hangú fiatal- hát nekivágott a közgazdaság-tudományi egyetemnek, ember, ADORJÁNI BÁLINT, aki valamikor gye- Elvégezte. No, gondolta, itt az idő, szerencsét próbál a rekkorában elhatározta, hogy színész lesz. így Színművészeti Egyetemen. Felvették. Színész lesz. Közgazdászként a színpad vonzásában Nekünk te kellesz, menj tovább" - Melyik szándék volt előbb: a közgáz, vagy a színi? - Az érettségi után felvételiztem a Pécsi Egyetem Közgazdaság-tudományi Karára. A Színművészeti Egyetem gondolata már régóta foglalkoztatott, de arra gondoltam, hogy szerzek egy olyan diplomát, ami a későbbiekben a megélhetés szempontjából biztonságot jelenthet. Harmadéves voltam, amikor a Janus Egyetemi Színpad nyílt tréninget szervezett. Körülbelül negyvenen kezdtünk, a végén tizenhatan maradtunk, akik már ténylegesen is részt vehettünk a színpad munká«

in. Az első, amiben játszhattam, egy ra-előadás volt - ebben Tristan Tzara néy szövege és Szentkuthy Miklós egy története volt „összefésülve". Igazi dadaista játék volt: ollóval, kövekkel segítve ritmusszerűen skandáltuk a szöveget, és riogattuk a nézőket. A matematika a teljes élethez nagyon fontos -Az első mindig a legemlékezetesebb... - Ezt követően már sorban jöttek a felkérések: Gombrowicz darabjában az Yvonne, a burgundi hercegnőben kaptam egy kisebb szerepet, a Pécsi Nemzeti Színházba hívtak a Danton halála előadásba statisztálni, majd a Lóvátett lovagokban egy nagyobb feladatot kaptam Biron alakjának megformálásával. Folyamatosan jártuk a fesztiválokat, tehát belefolyhattam az egyetemi színjátszásba, ugyanakkor végeztem az egyetemet. Eközben adódott egy olyan lehetőség is, hogy jogi másoddiplomát szerezhessek, •

inek neki is vágtam. Még „közgázosit" készítettem egy dolgozatot az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára, de a szívem folyamatosan a színház felé húzott. - Ily módon a nap egyik fele a számok, a másik a színház világában telt. Hogyan lehetett ezt összeegyeztetni? - Az egyik a másik rovására ment mindig néha itt eresztünk, ott húzunk. A marketing szakon végeztem, ami kicsit távolabb áll a számoktól. A matematika logikája, rendszere az, ami nagyon szép, és ami a teljes élethez elengedhetetlen, ami a racionális gondolkodáshoz, és magához az élethez egy nagyon fontos segédeszköz, az egész létünkben vissza-visszaköszön, de azt mondom, hogy inkább a színházhoz húzott a szívem. Inkább mentem próbára, és a tantárgyak közül tanultam azt, ami érdekelt. Az egyetem végeztével aztán újra kezdődött a hezitálás: dolgozzam, vagy felvételizzek ismét a színire. - Ismét? - Igen. Két évvel ezelőtt, amikor a Jordán-Lukács-osztály indult, akkor próbálkoztam először. Akkor voltam negyedéves a közgázon, a második fordulóig jutottam. Idén vált komollyá, azt mondtam, odamegyek, és megmutatom magam. Hála Istennek eljutottam a harmadik fordulóig, hiszen az első két körben mindig ott a szubjektív döntés lehetősége, hogy meglát-e bennem valaki valamit, mondván, nekünk te kellesz, menj tovább. Valami olyant kell mutatni, ami kíváncsivá teszi az ott ülő tanárokat. Az első fordulóban körülbelül ezren voltunk, ebből tíz százalékot engedtek tovább, amihez hozzájött az előző évben a harmadik fordulóban fel nem vett húsz ember, így százhúsz jelentkező volt a második körben. Ott már egy sokkal nagyobb bizottság nézte meg az ember teljesítményét. Huszti Péter volt az elnök, az osztályfőnök, Zsámbéki Gábor volt még jelen, a háttérben pedig az egyetemen tanító tanárok. A százhúsz emberből harminckettőt engedtek tovább. A harmadik forduló egy hétig tartott, reggel 8tól éjfélig, három csoportban dolgoztunk. Egy végigdolgozott hét elteltével, következett a harmadik rosta, amikor az Ódry Színpadon kellett bemutatkoznunk. A három csoport két nap alatt vizsgázott le. Ez úgy történt, hogy felment az egész csoport a színpadra, és bemutatta a héten tanultakat. Ezt követően mindenkit egyenként szólítottak, és különböző feladatokat kellett végrehajtanunk, monológokkal, improvizálnunk kellett. Délután volt az eredményhirdetés. - Tudtad, hogy sikerülni fog? Megtaláltam azt az utat, amelyiken mennem kell - Általában kishitű vagyok, vagy azt mondom, hogy majd meglátjuk, hogy hogyan lesz. Ezért ezt úgy rendeztem el magamban, hogy igen, ez egy gyerekkori vágy volt, és úgy érzem, hogy most érett vagyok arra, hogy ezt csináljam, ugyanakkor mindenkinek eleve azt mondtam, hogy fel fognak venni. A harmadik forduló előtt gondolkodtam el azon, hogy mi lesz akkor, ha ez esetleg nem sikerül. Bennem végig ez a félsz működött, hogy ezt túlzottan akarom, és ez nehogy látsszék rajtam. - Ha a nyomasztó dolgoknál tartunk, nem tudom, nem is akarok megkerülni egy itt, Szekszárdon megkerülhetetlen kérdést. Édesapád, Adorjáni Endre Erdélyben, Magyarországon, Európában elismert szobrászművész. Ez nyomasztó, előrevivő, semleges, segítő vagy milyen érzés? - Örököltem. Valamit örököltem. Gyerekkoromban nagyon sokat voltam együtt apámmal, nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, és lehet, hogy akartam is akkor szobrász lenni. Nem tudom, ez gyerekkori vágy volt. Kisgyerek koromban színész szerettem volna lenni, aztán vendéglős, és utána jött a többi. Talán még pap szerettem volna lenni. Soha nem volt apai unszolás, hogy na, fiam, indulj el erre vagy arra, hanem azt a lehetőséget adta meg, hogy - ha néha sokat hezitálva is - megtaláljam azt az utat, amelyiken mennem kell. - Már gyerekkorban körülvett a művészet, s ha nem szobrász, de más ágban művész lettél. S a jó színész pap is. Ezen a pályán tehát beteljesedhetnek a vágyak? - Nem tudom. Egyelőre saját magamat keresem, azt próbálom megtudni, hogy ki vagyok, bár valószínűleg erre ez az élet nem lesz elég. Igen, mondom, felvetődött bennem a papi pálya is, de úgy érzem, rossz hívő vagyok - egyszer eltűnök, aztán nagyon könyörgök, aztán megint elfeledkezem, majd próbálkozom megtalálni, ami néha sikerül. Attól tartok, hogy nem tudnék olyan példamutató életet élni, amilyent valaha elképzeltem magamban, ahogyan egy lelkésznek élnie kell. „Nagyon vonzódom a filmekhez" - Ismerve a Színművészeti Egyetem szigorú szabályait, miszerint két évig nem lehet „a falon kívül" fellépni, hol láthatjuk Adorjáni Bálintot néhány év múlva? Ha választani lehetne, hol szeretnéd? - Az elmúlf évad végén lehetőségem lett volna egy filmszerepre, mert Mészáros Péter - aki 2002-ben kisfilmjével Arany Pálmát kapott Cannes-ban - filmjében megkaptam a férfi főszerepet, de a forgatás októberre csúszott, és a szabályok miatt le kellett mondanom a szerepről. Nagyon vonzódom a filmhez, nagyapám nagyon sokat vitt moziba, ugyanakkor szeretnék darabokban szerepelni. Igazából tehát nem tudok választ adni. Szeretném a négy év alatt kipróbálni magam minden téren. - Sok sikered legyen, Bálint! Orbán György