Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-06-13 / 20. szám
2004. JUNIUS 13. INTERJÚ J „A varázsló indításához kapcsoljon az öreg buborékra ...utasít villámgyorsan a számítógép Start menüjében a gépi hang, amit Molnár Ákos, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége könyvtári bemutatóján ugyanolyan gyorsan hajt végre, mint egy gyakorlott, látó programfelhasználó. Ámult is a közönség, mert bár a bibliotékában is van a rászorulók számára beszélő gép, optikaikarakter-felismerő, képernyőleolvasó szoftver, a kivetítőn olyan gyorsan követték egymást a parancsok, mintha maga Emzéperiksz jelentkezett volna. A Braille-tól a hangzó szövegig - Olvastak-e a vakok a korábbi évszázadokban, mielőtt a számukra értelmezhető írás elterjedt volna? - Igen, úgynevezett dombornyomott könyveket olvastak, amelyekből már alig egy-egy példány a világon és bizony ^KZÚ út vezetett a Lous Braille által feltalalt 6 pontos, dominórendszerre épülő írástól a Braille-táblán át a pontíró (1950) és az elektromos pontírógép használatáig, a komputeres áttörés után a beszélő mikroszámítógéptől Í1985) a hordozható megszólaló adapterig (1991). A Windows rendszerre téréskor (1995) kifejlesztett képernyő leolvasó program felismeri a szöveges információt, és elérhetővé teszi azt. Megfelelő technikai háttér birtokában ma már nincs akadálya bármilyen szöveg elolvasásának. Az olvasnivalót beszkenneli a felhasználó, és az hallhatóvá válik. A hangzás egyéni igények szerint gyorsítható, illetve lassítható, szavanként, sőt betűnként is hallgatható. Persze a licencet meg kell venni, de aztán hálózatról 5 gépre telepíthető a program. - Mire tudják Önök a gyakorlatban értékessé tenni a számítógép korlátlan lehetőségeit? - Tanulni tudunk általa, részesei lehetünk az életen át való tanulásnak, levelet írunk és olvasunk, szórakozunk. Mindenhez hozzáK ik, az Outlookot, a World-öt, az Excelt náljuk az internet mellett, csak a parancsikonok megszólalnak. Nekünk csak a fehér bot jár évente egyszer - Hogyan kalandozik Ön és sorstársai az interneten? - Vannak olyan internetes portálok, amelyeken vakbarát verziók is vannak, ilyenek az Origó, Index, BBC, Le Monde, így a friss hírek hozzánk is eljutnak. Kovács Lászlóné, a VGYOSZ megyei titkára fájlalja, hogy az olvasásra és beszédre képes technika adta lehetőségeket a megye 1270 fős tagságából csak 60-an használhatják ki. - Miért ilyen kevesen? - Sajnos nagyon drága a számítógép és főleg a tartozékai. Akinek tudunk, segítünk, nálunk a szövetségben is egész nap dolgoznak a gépek. Van, aki egyáltalán nem tudja kezelni a programokat, úgyhogy több tanfolyamra lenne szükség, és persze egyénenként géphez jutni. Nekünk csak a fehér bot jár évente egyszer. Szerencsére a könyvtár megtartotta tradicionálisan ingyenes szolgáltatásait, letétet is működtet nálunk a vakok számára készült dokumentumokból, amelyek közül az új technikához nem értők nagyon szívesen olvassák az öregbetűs könyveket, az óriás betűvel szedett kiadványokat. Közös rendezvényeink vannak, kapcsolatunk mindennapos. Hangos könyvek, hibrid könyvek - Előadásában a hangos könyvekről is szólt, amelyek a nem látók számára készülnek a '60-as évek óta. Szépirodalmi, tudományos, ismeretterjesztő műveket olvasnak fel kazettákra, amelyeket a könyvtárak is gyűjtenek és ha szükséges, magnetofonnal együtt kölcsönöznek. - Ezek a művek megtalálhatóak iskoláinkban, szövetségünk könyvtáraiban, klubokban, tehát ahol sorstársaink megfordulnak. Szekszárdon 330 művet kölcsönözhetnek az olvasók. A Háború és béke például 68 kazettára fért fel. - Hiszen épp elég nehéz lehet ezeket hazacipelni... - Ujabban hangkártyával digitálisan rögzítjük az alkotásokat. A felvett anyag a könyv írott, HTML-szerű változatával együtt CD-re kerül, s az olvasóprogram segítségével meghallgatható, illetve a képernyőn elolvasható. Ezek a hibrid könyvek, amelyek vagy előre felvett emberi hangon, vagy beszédszintézis segítségével élvezhetőek. Van, akit nem zavar a gépi hang, van, aki az előadást is élvezni akarja. - Hány darab, Önök által is olvasható könyv jelenik meg évente? - Magyarországon hozzávetőlegesen 1000 könyvet adnak ki egy évben, ebből a nekünk szóló 12 darab. Megjelent már Lázár Ervin: A hétfejű tündér; Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem; Csukás István: PomPom meséi; Mirr-Murr kalandjai; Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?; Mosolyogni tessék! (interaktív); Örkény István: Egypercesek. - A hangzó irodalom másokat is érdekelhet, akik nehezen olvasnak, vagy elfoglaltságuk miatt kevés idejük jut könyvvel a kezükbenfélrevonulni... Nem beszélve a számítógépen felnőtt generációról! - Aki akarja, hallgathatja a műveket vagy elolvashatja a monitoron. Nem csak az aliglátók és világtalanok, hanem a kismamák, az egyetemisták például filozófiát, háziasszonyok, dislexiás gyerekek, sokat autózók, monoton munkát végzők, nehezen olvasó idősebbek. Sőt! A szöveghű megjelenítés, előadás, az egy idejű olvasás és hallás a kötelező olvasmányok „átrágásához" is nagyobb kedvet ébreszthet. - Kérem, oldja fel olvasóinknak a http:vmek.oszk.hu internetes címet. Miért érdemesfelnyitni? - Az Országos Széchenyi Könyvtárban a látássérült olvasók használhatják a vakbarát Magyar Elektronikus Könyvtár állományait, illetve a világhalló programmal közvetlenül az interneten „olvashatják" a műveket. Lapozgathatnak, sőt könyvjelzőt is elhelyezhetnek. Lassan mi is hozzáférünk a műalkotásokhoz. A vak lámpást tartott Ez a lehetőség - bár még kevesek számára - valóban tettekre váltott akarat. Kis átjáró a két világ között. Mert bizony sokszor a legjobb elhatározásokkal sem találjuk meg egymást úgy, ahogy kellene. A még esélyegyenlőtlenek ezért óvatosak. Ha akad néha egy-egy csoda, megvárják a negyedik napot. Áhogy Lev Tolsztoj A vak című meséje példázza: „Egy vak ember hazafelé ment, éjszaka volt. A vak lámpást tartott maga előtt. Milyen buta vak ember ez, hogy lámpást visz maga előtt, pedig hát vak, mit ér neki az a lámpás? Pedig kellett neki az a lámpás, azért kellett, hogy aki lát, le ne verje őt a lábáról." Németh Judit
