Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-05-30 / 19. szám

2004. MÁJUS 30. , SZEKSZÁRDI vasárnap Szekszárdi kékfrankosok az élen Ha Napóleon katonái kóstolhatták volna... A soproniak úgy tartják, városuk a kékfrankos fővárosa. A burgen­landiak még tovább mennek, ők egyenesen a kékfrankos hazájának mondják hónukat. Mit állíthatnak ezzel szembe a szekszárdi borá­szok? A leginkább mérhetőt, az eredményeiket. A Vármegyeházán május 25­26-án megrendezett III. Nemzet­közi Kékfrankos Borfesztivál és Tanácskozás tizenkilenc aranyér­méből tizenhármat szekszárdi bo­roknak ítélt oda a húsztagú nem­zetközi zsűri. A nagydíjas a Vesztergombi Családi Pincészet lett, 2002. évjáratú borával a leg­magasabb (95.3) pontot érte el, és két aranyérmet is nyert. A leg­eredményesebb termelő címet a Takler Pincészet szerezte meg, két • ny- és két ezüstéremmel. Szin­két arany-, s mellette még egy ezüst- és egy bronzéremmel jutal­mazták a Sebestyén Pincészet bo­rait. A Fritz Pince egy arany- és három ezüstérmet kapott, Sárosdi Ferenc borait ezúttal egy arany­és egy ezüstéremmel díjazták. Benkő István egy arany-, két ezüst-, a Bodri Pince szintén egy arany-, egy ezüst- valamint egy bronz-, a Ribling Pince egy arany, egy ezüstérmet és egy oklevelet vihetett haza. S egy-egy aranyér­met nyert a Mákvárt és a Tüske Pince is. A bírálaton egyébként százhu­szonnyolc minta vett részt, köztük külföldiek is, s az összes kiosztott díj közel felét szekszárdiak sze­rezték meg. A rendezvény második napján szakmai tanácskozásra került sor: újvidéki, egri és pécsi szaktekinté­lyek ismertették a szőlőfajták je­lentőségét a termesztésben, borá­szatban és a kereskedelemben. A fesztivál nagyszabású borkóstoló­val fejeződött be, fimon falatok mellett az összes bírálatra benyúj­tott mintából lehetett ízlelgetni, ismerkedni a kékfrankosok gaz­dag ízvilágával. Erről a borról azt Szerdán erről tartottak saj­tótájékoztatót dr. Braun Már­ton és Koltai Tamás ország­gyűlési képviselők és Horváth István, a közgyűlés frakcióve­zetője, egyben a Fidesz Ma­gyar Polgári szövetség helyi szervezetének elnöke. Az emberek értetlenül áll­nak az előtt, hogy a várost ve­zető szocialista-szabadde­mokrata koalíció miért sújtja egy új adónem, a kommunális adó bevezetésével a szekszár­diakat, miközben egyre több család él egyre nehezebben, mondta Koltai Tamás. Hor­váth István pedig úgy fogalma­zott, hogy az új adó bevezeté­se érthetően felborzolta a ke­délyeket. Különösen az egye­dül maradt idős emberekét, hiszen a régi, nagy alapterüle­Munkában a nemzetközi zsűri Szekszárdi Hegyközség és az ötlet gazdája, Ferenc Vilmos borász a két év múlva esedékes következő fesztivál középpontjába a bor­marketing, fajtamarketing, piac­kutatás kérdéseit állítják. U. T. Az új adó miatt aláírásgyűjtést kezdett a Fidesz Április elsejével vezette be a város közgyűlése - 14 igen szavazattal - a kommunális adót, ami évente 6-12 ezer, esetenként 15 ezer forint megfizetésére kötelezi a családo­dat. A Fidesz ez ellen oly módon is tiltakozik, hogy a hét ^Kzepétől véleménynyilvánító aláírásokat gyűjt egy hóna­pon át a városban. tű házaik után az adómaximu­mot kell fizetniük. Dr. Braun Márton pedig hangsúlyozta, pártja véleménynyilvánító alá­írásgyűjtésbe kezd, s azt remé­lik, hogy 2000-nél több aláírás gyűlik össze, ami után a köz­gyűlésnek ismét napirendre kell tűznie az „adótémát". Koltai Tamás kitért arra is, hogy a polgármester és a há­rom alpolgármester már janu­ár elejétől több tízezer forin­tos költségtérítést fizettetnek ki maguknak havonta a város­sal. Hangsúlyozta, hogy ezt a jogszabályok ugyan lehetővé teszik, mégis megmagyarázha­tatlan. Közölte a képviselő, hogy a város négy vezetőjének az említett térítése - a járulé­kokkal együtt - évente 2,5 mil­lió forintot tesz ki. - hm ­tartja a.hagyomány, hogy nevét Napóleon pénzéről kapta, amit a francia katonák számolatlanul szórtak, hogy hozzáférhessenek a pompás nedűhöz. Igaz-e vagy sem? Mindenestre a szervezők, a Eva ng élium Pünkösd: A lélek ünnepe Irataim között bogarászva nemrég egy megsárgult papírlap akadt ke­zembe. Rajta néhány sor: még ifjú teológusként, közel negyedszázada vetettem papírra. Úgy sejtem, az az életérzés, mely annak idején kibugy­gyant belőlem, ma időszerűbb, mint valaha: Sütet Mint beteg kemence kihűlt áhítatunk szőke cipóinkból elfogyott a pék \ lelkem, lelkecském felkopik az énünk Bizony, bizony: valami rettenetesen hiányzik a világból, az életünk­ből. Talán a só. Talán a kolbász. Talán a fény. Jézus efféléket emleget. A dolgok persze még működnek. Egyelőre. Úgy-ahogy. „Tőgyein a döglődő időnek - tengődünk: gépek és népek" - olvasom egy másik cetlin (Lenni vagy nem lenni?). A tudomány váratlan meglepetéseket tarto­gat. A technika csodákra képes. De mi azért már egyre kevésbé hiszünk e trükköknek. Egyre kevésbé bízunk abban, hogy a haladás majd min­dent megold. A működés, a létezés mögül folyton-folyvást előtolakszik a kérdés: Miért? Mi az értelme? Mi a célja? A létezes hátterében ma­gát a Létet fürkésszük. Az élet hátterében a Lelket. De vajon megtalál­juk-e? A A pap költővel, Sík Sándorral fohászkodunk: Ments meg Uram! A virágtalan, gyümölcstelen ágtól, A meddőségtől, lanyhaságtól, A naptalan és esőtelen égtől: Ments meg Uram a szürkeségtől! Ne hagyj Uram megülepednem Sem eszmében, sem kényelemben. Ne tűrj megállni az ostoba van-nál, S nem vágyni többre kis mái magamnál. Lélektelen, nem ritkán lelketlen világban élünk. Van kenyerünk, van ruhánk, van cirkuszunk - úgy tűnik, manapság a lélek az igazi hiánycikk. Jézus Krisztus pontosan ezt ígéri nekünk: „az Igazság Lelkét, aki örök­re veletek marad" (Jn 14,16). Pünkösd: a Lélek ünnepe. A mindent be­töltő szeretet ünnepe: hogy ne süppedjünk bele a lélektelen szürkeség­be, hogy ne kérgesedjünk lelketlen tuskókká, hanem a Szentlélek járjon át mindannyiunkat, akárcsak egykor az apostolokat. Hogy az ő lelkese­désükkel alakítsuk magunkat és a világot. Szívvel és lélekkel. Kirsch János diakónus t

Next

/
Oldalképek
Tartalom