Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-05-30 / 19. szám

2004. MÁJUS 16. SPORTROVAT zekszárdon járt a múlt héten Hámori József agyku­X' tató, aki '98-tól 2000-ig az Orbán-kormányban a £••<1 1 nemzeti kulturális örökség minisztere volt. Szintén 1998 óta a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, s 2002 óta annak alelnöke. A professzor tagja az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának, s 2000 óta a Magyar UNESCO Bizottság elnöke. Hámori József a Demokratikus Közéletért Alapítvány Nemzet és Európa sorozatában előadást tartott A magyar kultúra és tudomány az Európai Unióban címmel. „Marslakók" és a magyar nyelv - Magyarország uniós tagsága meg csak he­tekben mérhető. Itt tehát kezdők vagyunk. De milyen helyet foglalhatunk el az unió tudomá­nyos életében? - A tudomány, ami a kultúrának egy alapve­tő része, Magyarországot már a korábbi évszá­zadokban is híresé tette. A XIX. században olyan nagyságok voltak, akiknek munkássága azóta is meghatározza a tudomány fejlődését. Említhetem Bolyai Jánost, aki a nem euk­lideszi geometriát dolgozta ki, s ennek alapve­tő szerepe van például abban, hogy most űr­J»iókat lőhetünk fel. Az európai tudomány­része volt a magyar tudomány már akkor is, amikor azon gondolkoztunk, politikailag hová tartozzunk. Az ország költségvetésének 11%-át oktatásra fordították... Mert 1867-ben nyertük el kvázi a függet­lenségünket, s azelőtt is a magyar kultúrának és a magyar tudománynak meghatározó sze­repe volt abban, hogy a magyar identitásunk fennmaradt. Mert, mikor a törökök a XVII­ik század végén elhagyták az országot, a Kár­pát-medencében csak másfél millió ember tudott magyarul, s kétszáz év múlva már 15 millió. Ez nem azért történt, mert nagyon szapora nép a magyar, hanem mert a ma­gyarságnak van egy rendkívül erős asszimilá­ciós lehetősége. Betelepültek németek, szlo­vákok, más népek, s átvették a magyar kultú­rát, esetleg kétnyelvűek lettek, de a magyar nyelvűség általános lett. - Fontosak voltak az iskolák is. ^^ Ezt a XX. század tudósai bizonyítják leg­^^ban. Ők ugyan legtöbben kimentek Ame­rikába, Angliába, de indulásuk magyarorszá­gi. Mikor megkérdezték őket, honnan ez a sok magyar zseni, azt felelték, jó iskolákból, ahol jó tanáraink voltak. Szokták emlegetni a fasori Evangélikus Gimnáziumot, ott tanult Neumann János, Wigner Jenő, Szilárd Leó, míg Teller Ede a Trefort utcai Mintagimnázi­umba járt, vagy az ugyancsak szellemi óriás Bay Zoltán, aki a radarcsillagászat alapjait le­rakta, s ő határozta meg a méter hosszúságát a fénysebesség alapján, a debreceni reformá­tus gimnázium diakja volt, Szentgyörgyi Al­bert pedig Pesten a Lxinyai utcai iskolában ta­nult. Voltak tehát jó iskolák, kiváló tanárok, akik biztosították, hogy a tehetség nem vész el, ellenkezőleg, kifejlődik. Az más kérdés, hogy ők, és még sokan, külföldön értek el tu­dományos sikert. Ahhoz itt nem volt megfele­lő háttér, de az iskolákhoz igen. Ennek olyan nagy miniszterek voltak létrehozói, mint Eöt­vös József, a Monarchia Magyarországának első kultuszminisztere, vagy később a hazai középiskolai rendszer megalapítója, Trefort Ágoston, s az első világháború után Klebersberg Kúnó, aki egyetemeket, tudomá­nyos intézeteket hozott létre, s ezek mellett, ami ennél sokkal fontosabb, 1500 falusi, ta­nyasi iskolát. Ezek mellé pedig tanítói, tanári lakásokat. Tudta, csak így lehet kihozni az or­szágot abból a bajból, amit Trianon jelentett. Akkor az ország költségvetésének 11 százalé­kát az oktatásra költötték, s ennek volt az eredménye, hogy olyan tudósaink lettek, akik a tudománynak ma is csillagai. A színes televízió atyjától az eurót megvalósító közgazdászig -Oka „marslakók". - Ez a kifejezés Fermitől szármaik. Egy al­kalommal, mikor a Manhattan-terv megvaló­sítása során öten beszélgettek, Neumann, Szi­lárd, Teller, Wigner és az olasz Fermi, valame­lyikük áttért magyarra, s ezen a nyelven foly­tatták az eszmecserét. S ekkor mondta az egyetlen szavukat sem értő olasz Nobel-díjas, ezek milyen furcsa nyelvet beszélnek, nem a Marsról jöttek? - De nem csak ők voltak a magyar tudomány úgymond nagykövetei. - Persze, például a zeneszerző rokona, Goldmark Péter, aki a színes televízió atyja, vagy Kemény János, az első elterjedt számító­gépes nyelv a Basic megalkotója, Andy Grove, Gróf András, az internet megalapítója, Kár­mán Tódor, a lökhajtásos repülőgép, s a raké­tatechnika atyja, s sokak közül kiemelendő Lámfalussy Sándor, a Brüsszelben élő kiváló közgazdász, aki kidolgozta, hogyan kell az eurót megvalósítani, bevezetni. - Mi lehet a titka, hogy ennyi tudóst adott ez a kis ország a világnak? - Erre nagyon nehéz pontos választ adni. Egyszer Balázs Nándor erdélyi származású fi­zikus, aki Einstein, Schrödinger, Dirac mellett dolgozott, az Amerikai Tudományos Tanácstól kapott felkérést, készítsen komolyabb tanul­mányt arról, hogyan lehet zseniket nevelni. Akkor nem vállalta a feladatot, de a kérdés nem hagyta nyugodni. Rájött, Wigner, Teller, Szilárd, Fehér, Neumann, közös tulajdonsága az anyanyelv. Ami sajátosan magyar stílusúvá alakította gondolkodásukat. Elkezdte vizsgál­ni, van-e a magyarnak a többitől eltérő, külö­nös sajátossága, ami megjelenik a tudósok gondolkodásában. Azt tudta, hogy a tudomá­nyos problémák megoldásakor valamennyien rendszerint konkrét, egyedi esetekből indul­nak ki. Ennek a konkrétumérzésnek gyökerét a nyelvben, annak szerkezetében keresve rá­jött, a magyar nyelv sajátos vonása a tárgysze­rűség, a képekre építő kifejezésmód. A konk­rétumot nem a főnevek, hanem az igék adják meg, s a magyar nyelv hihetetlenül gazdag az igék módosulásában is. Négy-öt nyelvet vizs­gált, de egyikben sem találta a képi gondolko­dás ennyi leleményét. Ezért a szellem és a nyelv összefonódásának lehetünk itt tanúi. S a konkrétumokból kiinduló gondolkodásmód ezért vert gyökeret a lelkületükben. Minden befektetett forint hetet hoz - A múltról beszélt. A jövő is biztató? - Reméljük. De ahhoz nem elvonni kell az alapkutatási pályázatokból, hanem segíteni a kutatást. Azért is, mert minden erre fordított fo­rint hétszer ennyit hoz. Az Európai Uniónak egyébként van tudománypolitikája. Aminek alapvető része az, hogy rájöttek, Európa és az Egyesült Államok között növekszik a technikai és a tudományos különbség is. Mert az Egyesült Államos sokkal többet költ tudományfejlesztés­re, mint Európa. Ezért a lisszaboni meetingen elhatározták, hogy be kell érni Amerikát, ezért ide kell a pénzt összpontosítani. A nemzeti jöve­delemnek előbb kettő, majd tíz év múlva három százalékot kell erre fordítani, s több százezer ku­tatói állást létesíteni. Amerikában a GDP-növe­kedés 80 százaléka ugyanis a kutatásfejlesztés­ből származik. Európában most következik a hetedik ún. ke­retprogram, ami tudományos pályázatokat tesz lehetővé. Erre most a korábbi 16 milliárd he­lyett 28 milliárd eurónak megfelelő összeget fordítanak. S ebből - ha lesz a hozzá szükséges teket kapott a hazai tudományos élet, pénzt ed­dig még nem. Pedig nagyon kellene. Azért is, hogy tehetséges kutatóink ne menjenek kül­földre, hanem itthon kamatoztassák az itt meg­szerzett tudást, valamennyiünk hasznára. - sz 1 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom