Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-05-16 / 17. szám

Érdekli? Bemutatjuk! 2004. MÁJUS 16. Minden a fejünkben dol el A háziorvos, aki a betegek idejével takarékoskodik Nem csak a betegek testét, ha­nem lelkét is gyógyítja dr. Jám­bor Margit háziorvos, mondta sorozatunk előző részében Botos Józsefné óvónő, amikor neki ad­ta át a jelképes stafétabotot. * - Megvalósult-e igazán a bete­gek bizalmát tükröző szabad or­vosválasztás? - Igen, elsősorban ott, ahol egyáltalán van lehetőség a vá­lasztásra. Hiszen egy faluban ez kizárt. De ahol több orvos van, egyértelműen igen. Akár házior­vosi -, akár szakorvosi akár kórházi szinten. - Amennyiben egy kórházi osz­tályon előadom a személyre vonat­kozó kérésemet, az nem vált ki el­lenérzést a többi orvosból? - Nem, biztos, hogy nem. Leg­alábbis ezt tapasztalom. Egyéb­ként amikor még magam is osz­tályon, a 2-es belgyógyászaton dolgoztam, akkor a választás még nem volt teljesen bevett szo­kás, de ha a beteg kérte magát valakihez, vagy a korábbi záróje­lentésen láttuk, ki kezelte, ter­mészetesen ismét az ő betege lett. Ennek a gyökerei régebbre nyúlnak vissza, de megfogalmaz­va a rendszerváltozást követően a kártyarendszer és a teljesít­ményfinanszírozás bevezetése kapcsán lett. - Hogyan érinti a háziorvost, ha valaki az ő körzetébe kéri át ma­gát, vagy éppen „elmegy tőle"? - Én ezt liberális szemmel né­zem. Nálunk külön helyiségben dolgozik az asszisztencia is és én is. Ha valakinek bármilyen gond­ja van, átkérésekor a betegnek velem nem is kell találkoznia. Ha valaki hozzám jelentkezik, annak örülök, hiszen a háziorvosokról a betegek véleménye - elégedett­sége, vagy elégedetlensége - úgy­mond szájhagyomány útján ter­jed. Vagyis az átjelentkezésből arra következtetek, hogy jókat hallott rólam az illető. Bár meg­jegyzem, nekem már nem lenne szabad senkit elvállalnom, mert nagyon sok a betegem. De ezt mereven lehetetlen betartani. Hiszen ha a szülők az én körze­tembe tartoznak, s közben gyer­mekeik kinőnek a gyerekrende­lőből, vagy a család idős hozzá­tartozót vesz magához, egyi­ket sem lehet elutasítani, mert fontos, hogy az egész­ségügyi ellátás­ban is egy he­lyen legyen a család. Szóval szigorú határo­kat nem lehet húzni. - Önről azt mondják fárad­hatatlan, s ha sok a beteg, nem nézegeti az órá­ját. Gyakran ki­tolódik a rende­lési ideje. Az át­lagosnál több időt fordít egy-egy emberre? Két perc, négy perc, nyolc perc... ? - A számítógép segítségével valóban pontosan kiszámítható, mennyi idő jut egy-egy betegre, de ez csak egy mechanikus dolog. Ugyanis például a soron kívüli injekciózást elvégzi az asszisz­tensnő, tehát nem minden beteg­nek kell hozzám bejönnie. Vi­szont a vizsgálat nálam hosszabb ideig tart. Vagyis az orvos-beteg idő az esetek kilencven százalé­kában a valóságban több, mint azt a rendelési időből és a beteg­számból ki lehet számítani. - Vannak olyan emberek, akik rendszeresen „átiratkoznak" más­más körzetbe. - Ez abból is adódhat, hogy vannak betegségek, amiket nem lehet meggyógyítani, csak folya­matosan kezelni. A betegnek az első időben nagyon nehéz elfo­gadnia, hogy együtt kell élnie egy betegséggel. A remény hozatja meg vele a váltásról szóló dön­tést. De van olyan beteg is, aki úgy érzi, nem azt kapja, amit vár. Ekkor kipróbál több orvost is, majd megint továbbáll... ez két­oldalú dolog. - Botos Jánosné úgy fogalma­zott, hogy Ön az igazi családorvos megtestesítője. Folyamatosan ér­deklődik, figye­lemmel kíséri a családtagok egészségi állapo­tát, sőt lelkiálla­potát is. - Ha tudom, hogy valamelyik családtagnál va­lamilyen gond van, s régen is láttam, valóban érdeklődöm. Természetesen valamilyen szin­ten más is szóba kerül a konkrét betegség kapcsán, hiszen a testi és lelki problémák összefügge­nek. Például azért keres fel egy beteg, mert fáj a térde. A vizsgá­lat során kiderül, hogy előző nap szorított a szíve. Hiába vagyunk már rég túl a rendelési időn, megcsinálom az EKG-t, elmon­dom, hogy mit gondolok a pana­szokról, de megpróbálom tőle megtudni, hogy szerinte mi le­het a háttérben. Hangsúlyozom, a testi és a lelki bajok nem vá­laszthatóak szét. Bár szoktam mondani, sok dologgal lélek­gyógyászhoz kell fordulni, s ha szükséges, elő is jegyeztetem a betegeimet. Több háziorvos kol­legámmal együtt én is jártam Osváth professzorhoz, amikor itt tartottak a pécsi pszichiáte­rek Bálint-csoportos kurzuso­kat. Meggyőződésem, hogy a be­teget csakis egységben kell szemlélni. Meggyőződésem, hogy minden dolog a fejekben dől el. - Nagyvonalúan bánik a bete­gek javára az idejével. Akár a csa­lád rovására is? - Ma már nem. Fiunk és lá­nyunk is egyetemista, férjem pe­dig a kórházban szemész főorvos. Persze, igyekszem az időmet jól beosztani. Múlt pénteken késő es­tig főztem, mert szombaton a gye­rekeket látogattuk meg. Vasárnap pedig a kertben ténykedtem. - Emlékszem a kilencvenes évek elején a munkanélkülivé váltak valósággal szégyenkeztek. - Ma is félnek az emberek, hogy elveszítik a munkahelyüket. Emiatt sokan nem mennek táp­pénzre, s ha mégis, sietnek vissza dolgozni. Gyakori, hogy ritkáj^fc ban jönnek a gondozásokra, vagj^ a laborkontrollokra. Ezért talál­tuk ki, hogy reggel nyolc előtt le­veszem a munkába igyekvők vé­rét, s mi visszük a laborba, hogy az illető idejével takarékoskod­junk., - Úgy emlékszem, Önök már a kilencvenes évek közepén bevezet­ték a betegek előjegyzését. - Szintén azért, hogy a dolgo­zóknak ne kelljen sokat hiányoz­niuk. - Meglehetősen nagy teher hárul a háziorvosokra. Ezt igazságosnak tartja? - Igazságot nem kell keresni, mert akkor az ember boldogta­lan lesz. Nézze, minden ember a saját kis problémájával jön, ami számára nagyon fontos... ezért nekem is az. Az élet zömében er­ről szól. Mint Teréz anya mond­ta, a lényeg, hogy a kis dolgok|^ szeretettel csináljuk. Eszeril^P próbálok tenni. - Kivel beszélgessek legköze­lebb? - Szeretném, ha dr. Say Istvánnéval, vagy ahogyan isme­rik, Say Katival. Fantasztikusan alakította az életét. Talán mond­hatom, hagyományos alapokon álló modern háziasszony. V. Horváth Mária GRAMMATICUS NYELVISKOLA A szekszárdi Demokratikus Közéletért Alapítvány rendezvénysorozata következő előadásának címe Magyar tudomány és kultúra az EU-ban Vendégünk: Hámori Jószef professzor, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke A rendezvény helyszíne és időpontja: Művészetek Háza (Szekszárd, Szent István tér 20.) 2004. május 20. (csütörtök) 18 óra Ezúton tisztelettel meghívjuk Önt és kedves családját, barátait, ismerőseit, munkatársait!

Next

/
Oldalképek
Tartalom