Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-05-16 / 17. szám
Érdekli? Bemutatjuk! 2004. MÁJUS 16. Minden a fejünkben dol el A háziorvos, aki a betegek idejével takarékoskodik Nem csak a betegek testét, hanem lelkét is gyógyítja dr. Jámbor Margit háziorvos, mondta sorozatunk előző részében Botos Józsefné óvónő, amikor neki adta át a jelképes stafétabotot. * - Megvalósult-e igazán a betegek bizalmát tükröző szabad orvosválasztás? - Igen, elsősorban ott, ahol egyáltalán van lehetőség a választásra. Hiszen egy faluban ez kizárt. De ahol több orvos van, egyértelműen igen. Akár háziorvosi -, akár szakorvosi akár kórházi szinten. - Amennyiben egy kórházi osztályon előadom a személyre vonatkozó kérésemet, az nem vált ki ellenérzést a többi orvosból? - Nem, biztos, hogy nem. Legalábbis ezt tapasztalom. Egyébként amikor még magam is osztályon, a 2-es belgyógyászaton dolgoztam, akkor a választás még nem volt teljesen bevett szokás, de ha a beteg kérte magát valakihez, vagy a korábbi zárójelentésen láttuk, ki kezelte, természetesen ismét az ő betege lett. Ennek a gyökerei régebbre nyúlnak vissza, de megfogalmazva a rendszerváltozást követően a kártyarendszer és a teljesítményfinanszírozás bevezetése kapcsán lett. - Hogyan érinti a háziorvost, ha valaki az ő körzetébe kéri át magát, vagy éppen „elmegy tőle"? - Én ezt liberális szemmel nézem. Nálunk külön helyiségben dolgozik az asszisztencia is és én is. Ha valakinek bármilyen gondja van, átkérésekor a betegnek velem nem is kell találkoznia. Ha valaki hozzám jelentkezik, annak örülök, hiszen a háziorvosokról a betegek véleménye - elégedettsége, vagy elégedetlensége - úgymond szájhagyomány útján terjed. Vagyis az átjelentkezésből arra következtetek, hogy jókat hallott rólam az illető. Bár megjegyzem, nekem már nem lenne szabad senkit elvállalnom, mert nagyon sok a betegem. De ezt mereven lehetetlen betartani. Hiszen ha a szülők az én körzetembe tartoznak, s közben gyermekeik kinőnek a gyerekrendelőből, vagy a család idős hozzátartozót vesz magához, egyiket sem lehet elutasítani, mert fontos, hogy az egészségügyi ellátásban is egy helyen legyen a család. Szóval szigorú határokat nem lehet húzni. - Önről azt mondják fáradhatatlan, s ha sok a beteg, nem nézegeti az óráját. Gyakran kitolódik a rendelési ideje. Az átlagosnál több időt fordít egy-egy emberre? Két perc, négy perc, nyolc perc... ? - A számítógép segítségével valóban pontosan kiszámítható, mennyi idő jut egy-egy betegre, de ez csak egy mechanikus dolog. Ugyanis például a soron kívüli injekciózást elvégzi az asszisztensnő, tehát nem minden betegnek kell hozzám bejönnie. Viszont a vizsgálat nálam hosszabb ideig tart. Vagyis az orvos-beteg idő az esetek kilencven százalékában a valóságban több, mint azt a rendelési időből és a betegszámból ki lehet számítani. - Vannak olyan emberek, akik rendszeresen „átiratkoznak" másmás körzetbe. - Ez abból is adódhat, hogy vannak betegségek, amiket nem lehet meggyógyítani, csak folyamatosan kezelni. A betegnek az első időben nagyon nehéz elfogadnia, hogy együtt kell élnie egy betegséggel. A remény hozatja meg vele a váltásról szóló döntést. De van olyan beteg is, aki úgy érzi, nem azt kapja, amit vár. Ekkor kipróbál több orvost is, majd megint továbbáll... ez kétoldalú dolog. - Botos Jánosné úgy fogalmazott, hogy Ön az igazi családorvos megtestesítője. Folyamatosan érdeklődik, figyelemmel kíséri a családtagok egészségi állapotát, sőt lelkiállapotát is. - Ha tudom, hogy valamelyik családtagnál valamilyen gond van, s régen is láttam, valóban érdeklődöm. Természetesen valamilyen szinten más is szóba kerül a konkrét betegség kapcsán, hiszen a testi és lelki problémák összefüggenek. Például azért keres fel egy beteg, mert fáj a térde. A vizsgálat során kiderül, hogy előző nap szorított a szíve. Hiába vagyunk már rég túl a rendelési időn, megcsinálom az EKG-t, elmondom, hogy mit gondolok a panaszokról, de megpróbálom tőle megtudni, hogy szerinte mi lehet a háttérben. Hangsúlyozom, a testi és a lelki bajok nem választhatóak szét. Bár szoktam mondani, sok dologgal lélekgyógyászhoz kell fordulni, s ha szükséges, elő is jegyeztetem a betegeimet. Több háziorvos kollegámmal együtt én is jártam Osváth professzorhoz, amikor itt tartottak a pécsi pszichiáterek Bálint-csoportos kurzusokat. Meggyőződésem, hogy a beteget csakis egységben kell szemlélni. Meggyőződésem, hogy minden dolog a fejekben dől el. - Nagyvonalúan bánik a betegek javára az idejével. Akár a család rovására is? - Ma már nem. Fiunk és lányunk is egyetemista, férjem pedig a kórházban szemész főorvos. Persze, igyekszem az időmet jól beosztani. Múlt pénteken késő estig főztem, mert szombaton a gyerekeket látogattuk meg. Vasárnap pedig a kertben ténykedtem. - Emlékszem a kilencvenes évek elején a munkanélkülivé váltak valósággal szégyenkeztek. - Ma is félnek az emberek, hogy elveszítik a munkahelyüket. Emiatt sokan nem mennek táppénzre, s ha mégis, sietnek vissza dolgozni. Gyakori, hogy ritkáj^fc ban jönnek a gondozásokra, vagj^ a laborkontrollokra. Ezért találtuk ki, hogy reggel nyolc előtt leveszem a munkába igyekvők vérét, s mi visszük a laborba, hogy az illető idejével takarékoskodjunk., - Úgy emlékszem, Önök már a kilencvenes évek közepén bevezették a betegek előjegyzését. - Szintén azért, hogy a dolgozóknak ne kelljen sokat hiányozniuk. - Meglehetősen nagy teher hárul a háziorvosokra. Ezt igazságosnak tartja? - Igazságot nem kell keresni, mert akkor az ember boldogtalan lesz. Nézze, minden ember a saját kis problémájával jön, ami számára nagyon fontos... ezért nekem is az. Az élet zömében erről szól. Mint Teréz anya mondta, a lényeg, hogy a kis dolgok|^ szeretettel csináljuk. Eszeril^P próbálok tenni. - Kivel beszélgessek legközelebb? - Szeretném, ha dr. Say Istvánnéval, vagy ahogyan ismerik, Say Katival. Fantasztikusan alakította az életét. Talán mondhatom, hagyományos alapokon álló modern háziasszony. V. Horváth Mária GRAMMATICUS NYELVISKOLA A szekszárdi Demokratikus Közéletért Alapítvány rendezvénysorozata következő előadásának címe Magyar tudomány és kultúra az EU-ban Vendégünk: Hámori Jószef professzor, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke A rendezvény helyszíne és időpontja: Művészetek Háza (Szekszárd, Szent István tér 20.) 2004. május 20. (csütörtök) 18 óra Ezúton tisztelettel meghívjuk Önt és kedves családját, barátait, ismerőseit, munkatársait!