Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-05-02 / 15. szám

2004. május 2. SZEKSZÁRDI Városmarketing profi csomagolásban Játék: a filmmel Európai uniós programokból nagy a bőség mostanában. Nehéz újat, egyedit, ugyanak­kor vonzót, érdekeset, sőt hasznosat kitalál­ni. Szekszárdon sikerült. Kindl Gábor ötlete nyomán már biztosan bekerülünk a Guin­ness-rekordok könyvébe. Az ismert filmes, televíziós szakembert ezúttal mint ötletgaz­dát és fesztiváligazgatót kérdeztük. -„24" Film fesztivál. 24 óra film­szalagon. Szekszárd és a szekszár­diak egy napja filmes emberek sze­mével, nem köztünk élő, minket nem ismerő, de ránk nyilvánvaló­an kíváncsi filmes emberek szemé­vel és kamerájával is megörökítve. Nagyon jó, mondhatnánk egyszerű ötlet. Nehéz volt kitalálni? - Amikor elkezdtük szervezni • Európa Majális Szekszárd gramot, akkor gondoltam ar­ra, hogy az alapprogram mellé ki kellene találni valami egyedit. Abban a körben kellett keres­kednem, amit ismerek, amihez értek. Állandóan ezen járt az eszem. Meseszerűnek tűnik, de egy hajnalban arra ébredtem, hogy ezt fogjuk csinálni. Készen volt a fejemben. Csinálunk a filmmel egy olyan játékot, hogy meghatározott idő alatt, megha­tározott témában rövidfilmeket készítünk. Ilyen játék még nem volt. Lehet, hogy egy eseményről több filmet csináltak, de nem mérte és nem jegyzőkönyvezte senki. Most ez egy meghirdetett esemény, ezt kell filmezni szabad kategóriában. Tehát lehet klip­szerű, dokumentumfilmes vagy játékfilmelemekkel átszőtt pro­dukció. Lényeg, hogy háromper­ces legyen, mindegy, milyen tech­nikával készül. Magas díjazást akartam, mert így van értéke a versenynek, és mellette olyan szakembereket hívjunk a játék­hoz, akiket a szakma Magyaror­szágon vagy azon kívül is elismer. - Könnyű volt megnyerni őket? - Nagyon. Mindenki benne volt, éppen mert érdekesnek, új­szerűnek tartja. Volt, akinek megírtam a levelet, s telefonon azonnal visszajelzett: jövök. - S kik ők, akik jönnek? - A művészeti igazgató Kalr Bardosh, a New York Egyetem professzora, az Amerikai Film­akadémia jelölő bizottságának tagja. O egy előadást is tart a di­gitális technika jelenlétéről a mai filmezésben. A zsűri elnöke Jancsó Miklós lesz, érkezik Makk Károly, akit nem kell be­mutatni, filmes múltját mindenki ismeri, Pados Gyula a Sorstalan­ság operatőre, Kardos Sándor, aki a Hídember operatőre volt, Herendi Gábor, a Magyar ván­dor és a Valami Amerika rende­zője. Eljön Ferenczi Gábor do­kumentumfilmes, aki az ELTE tanára, Fekete Ibolya filmrende­ző, Zolcer János tévéproducer. Persze a zsűribe helyi ismert mű­vészeket és olyan személyeket is meghívtunk, akik ismerik és sze­retik ezt a várost. -A városban jól fogadták az öt­letet, támogatják, segítik? - Igen. De ez egy többmilliós rendezvény. Ehhez nehéz lenne helyben ilyen szintű támogatót találni. Sokan segítenek benne, különböző költségeket levesznek a rendezvényről. Ezt illik szépen összerakni, és nagyon sokféle, összetett feladat van vele. Na­gyon sokan segítenek például munkával. - Kik jelentkeztek, honnan-mer­ről jönnek a filmesek? - Örömömre, vannak helyiek is. Mellettük nagyon sok filme­zést tanuló az ELTÉ-ről és más iskolákból. Magyarországon kö­zel 400 kisebb-nagyobb műsorké­szítő stúdió létezik, értesítettük őket. Sokan jönnek. Nyíregyhá­záról, Kiskőrösről, Budapestről... -A városlakók mit fognak látni, érezni belőle aznap és mit hosszú távon? - Találkoznak a forgatócso­portokkal, akik a fesztivál idejére egységes mellényt kapnak, erről felismerhetők. Az a kérésünk, hogy segítsék őket, hiszen a fel­adatuk egyike, hogy öt, általunk megjelölt pontnak szerepelni kell a munkájukban. Nekik tehát meg kell találniuk bizonyos helyszíne­ket, építményeket. Május 2­dikán este aztán ismét találkoz­hatnak a helyiek a filmesekkel, este 8-kor lesz a döntő és a díjki­osztás a Művészetek Házában. A díjnyertes filmeket természete­sen levetítjük, mindenkit szíve­sen látunk. S azután hosszabb távon? Az összes film itt marad és köz­kinccsé tesszük. Úgy gondoltam, a könyvtárban helyezünk el egy garnitúrát, és esetleg a levéltár­ban. Nyilvánvalóan mi rendelke­zünk a filmek jogaival, de így bárki különböző célokkal fel­használhatja A filmesek megismerik a vá­rost és hírünket viszik. A filme­ket - amelyek egy későbbi időre tükrét és lenyomatát adják mai életünk egy pillanatának - mi magunk küldhetjük követként bármerre a világba. Kutatóknak forrást, városlakóknak, vendé­geknek szórakozást nyújthat a filmarchívum. Ahogy mondani szokták: ,jól ki van ez találva ..." Szekszárd város tartalmas névjegye az unió asztalára... Udud Teréz EU-másnap Kedves naplóm! / XJj napra ébredtünk. Jól kialudtuk magunkat. Rendesen megmosa­kodtunk, táraruhát húztunk és nagyot reggeliztünk. Ma nincs iskola, JXtnmi sem kötelező, azt csinálhatunk, amihez kedvet érzünk. Jól süt a tBp, kirándulni megyünk. Szeretem a hegymenetet. Már negyedikben ^negtanítottak a tanösvényen tájékozódni. Van iránytűm és térképem is. Első megálló a Csurgónál. Jólesett a frissítő forrásvíz. A kulacsot is megtöltöttük. Kaptattunk tovább, aztán labdáztunk, megint tovább, tol­lasoztunk, mentünk, nevettünk. A meredek részen túl apu megveregette a vállamat. Anyu is egészen kipirult. Végre ott voltunk a tetőn! A leg­szebb hely Anyák napjára. Testvéremmel ünnepélyes verset szavaltunk, és virágot tűztünk édesanya hajába. Nagyon meghatódtunk. Egy sorban mentünk tovább, és teli torokból harsogtuk a Serkenj fel kegyes népet. Úti célunk végén egy szépen kiépített szalonnasütő helyhez értünk. Tüzet gyújtottunk és apukám megmutatta, hogyan kell jó nyársat készíteni, pe­dig én már tudtam, csak nem akartam elvenni a kedvét. Amikor elké­szültünk, lassan forgatva sütögettük a remekműveket. Győztük kivárni! Fenséges volt. Végre kipróbálhattuk a sárkányunkat, amit a testvéremmel kaptunk Hollandiából. Európa országait festették rá. Azt írták a barátaink, hogy a magasból jobban látszik majd Magyarország. És tényleg! Ahogy fel­kapta a szél és átsütött rajta a nap, már ki is rajzolódott. Majd kiugrott a szívem. Ott van, ott van! Istenem, de szép vagy Magyarország! Alkonyatig rohangásztunk a kép után, aztán hazajöttünk. Holnaptól megint hétköznapok jönnek, tanulás, különórák. Nem bánom, lényeg az, hogy szép nap volt a mai. Nekünk ünnepi. Együtt voltunk, felköszön­töttük édesanyát, és láttuk Magyarországot is a magasban. A Kálváriáról. Németh Judika «

Next

/
Oldalképek
Tartalom