Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-04-25 / 14. szám

SZEKSZÁRDI 2004. április 25. VASÁRNAP M idéki gimnázium után külügyminisztériumi ösztöndíjas az egyetemen, azután a minisztérium sajtófőosz­tálya, latin-amerikai főosztály, caracasi, majd mexikói kiküldetés következett, ezt követően a Minisz­terelnöki Hivatal nemzetközi ügyek, most pedig a Belügyminisztérium európai regionális ügyek felelőse. Herczeg György nagykövet egyenesen Hágából érkezett a múlt héten Szekszárdra, a Civil Kaszinó meghívására. Herczeg György Hágából érkezett Szekszárdra „Május elsején nem csoda történik, hanem esély adatik" Wu - Hosszú évek munkájára kerül pont április vé­gén. A hivatalos uniós csatlakozás előtti utolsó na­pokban mi az Ön legfontosabb teendője? - Az önkormányzatok uniós felkészülésének segítése. Hangsúlyozottan segítésről van szó, ' isz az önkormányzatok önállóak, rájuk kény­eríteni semmit sem lehet. De segítségre rászo­'ulnak, mert a 3200 magyar önkormányzat több­sége meglehetősen szkeptikusan szemléli az eu­rópai uniós csatlakozást. Van egy kötelező fel­adat ezen a területen, amiben mi meglehetősen agresszívek vagyunk. Ez a jogharmonizáció. Tudniillik minden önkormányzat helyi rendele­teit összhangba kell hozni az uniós jogszabályok­kal, mert ellenkező esetben az unió felszólít, és ha hat hónapon belül nem módosítják a rende­letet, pénzbírságot is kivet. - Időnként a hazai rendelkezések tűnnek szigo­rúbbnak Hogy állnak az önkormányzatok ezzel a munkával? - Hála Istennek nagy részük jól áll. Fél évvel ezelőtti helyzethez képest sokkal jobban. Ha­vonta felmérést végzünk, és mondhatom, ezen a területen nagy bajok nincsenek. A másik nagy kérdés, hogy az önkormányzatok hogyan jutnak hozzá az uniós pénzhez. Mindenkit ez izgat job­ban. Nekünk ebben koordináló szerepünk van. Sok minisztérium foglalkozik uniós forrásokkal és pénzekkel, nekünk az a dolgunk, hogy tájé­koztassuk az önkormányzatokat arról, milyen le­hetőségeik vannak. Emellett feladatunk az in­Itézményépítés, és elindítottunk egy programot, Bmi arról szól, hogy minden településnek legyen számítógépe és internet-hozzáférése, és ezenkí­vül támogatnunk kell - s egy külügyes számára ez a leghálásabb feladat - az önkormányzatok nemzetközi megjelenését. Az Európai Unióban működik a régiók bizottsága, amiben tizenkét magyar polgármester vesz részt, az ő munkáju­kat nekünk segítenünk kell. Ez meglehetősen színes és érdekes feladat. - S ehhez jön még tavaly óta az, hogy az Euró­pa Tanács Önkormányzati Bizottságának elnöke lett. Itthon vagy külföldön van több dolga emiatt? - Elég sokat kell Strassbourgban és máshol is megjelennem a bizottság nevében. De ha ez nem volna, akkor itthon ülnék, és az önkor­mányzatok segítésével foglalkoznék. Tehát alap­vetően azért ez az én dolgom. Annak jobban örülök, hogy itthon kell sokfelé mennem. - Mondta, hogy sok a borúlátó önkormányzat. Mi az egész dél-dunántúli régiót leszakadónak érezzük - Azt gondolom, nincsenek leszakadó régiók. Az unió szempontjából. A hangulat persze lehet szkeptikus, és a mentalitás pesszimista. Vannak, akiknek folyton azon jár az agyuk, hogy miből mit lehet kihozni, és megheletős kreativitással és hatékonysággal tudnak ezeken a dolgokon gon­dolkodni. S van egy csoport - az önkormányzat­ok szintjén is - amelyik folyton azt latolgatja, mit miért nem lehet megcsinálni. Ezzel meg is győ­zi magát, hogy nem is kell semmit sem tenni. Ké­nyelmes álláspont. Ráadásul persze az uniós tag­ság nem jelenti azt, hogy nekünk itt most reggel­től estig kötelező lesz kreatívnak lenni, mindig vadonatúj dolgokat kitalálni ... Ha valaki nem akar semmit csinálni, attól még nem lesz semmi baja. Az unió esély. Azoknak, akik akarnak vala­mit, s persze készek tenni is érte. - Hogy állunk az intézményekkel, amelyek az uniós pénzt lehívják, fogadják? - Fönt jól áll az intézményrendszer, a minisz­tériumokban megvannak az intézményi feltéte­lek. A nemzeti fejlesztési terv készen van, elfo­gadásra került, ennek van öt operatív program­ja, annak intézményei felálltak, a pályázatokat meghirdették. Ami hiányzik még, amit lehet gyorsítani - s ha okosak vagyunk, gyorsítjuk -, annak az intézményrendszernek a kialakítása, ahol a pályázatok születnek. Ebben ugyanis na­gyon eltérő a kép. Van száz-százötven olyan ön­kormányzat, amely az elmúlt években létrehoz­ta, „beüzemelte" és egy sor sikeres pályázaton van túl. Az önkormányzatok többsége azonban még nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Sokat segíthetne ezen az a javaslat, hogy legyenek Ma­gyarországon kötelező kistérségek, mint a vala­mikori járások, hiszen akkor harminc-negyven település működtethet közösen egy infrastruk­túrát, pályázatfigyeléssel, nyelvet beszélő embe­rekkel, számítógépes háttérrel, közös projektek kidolgozásával. - Kicsi finn települések sikerrel pályáznak, Isten háta mögötti görög és portugál falvak sikerrel pá­lyáznak, kormos angol iparváros idegenforgalmi központtá nőtte ki magát uniós támogatással. Mi miért félünk annyira az uniós pályázatoktól, a brüsszeli ellenőrzéstől? - Egy kicsit túlmisztifikálják a pályázatírást. Azt is mondhatnám, néhányan jól élnek belőle. Nem igaz, hogy olyan tudomány, amihez diplo­ma kellene. Jól meg kell tanulni, hogy egy adott program hogyan működik, és az alapján kell tisz­tességesen és pontosan kitölteni a pályázatot. Az igaz, hogy folyamatosan tanulni kell, olvasni, fi­gyelemmel kísérni az újdonságokat, s ehhez va­lóban nem árt egy alapképzés, mert az elején bi­zony nagyon nehéz és körülményes. Az unióban azt is meg kell szoknunk, életünk végéig tanulni fogunk, tanulnunk kell. Hiszen újabb és újabb programok jelennek meg, ezeknek mindig újabb működési mechanizmusuk lesz, s ezeket mindig újra kell tanulni ahhpz, hogy sikeresen megír­junk egy pályázatot. És egyébként is tanulnunk kell. Talán elmondhatom saját példámból, hogy bár tudok pár nyelvet, most kezdtem franciául tanulni. Ugyanis a diplomácia nyelve valóban annyira a francia, hogy gyakran az angolul meg­kezdett beszélgetést is átváltják franciára, s bi­zottsági elnökként mégsem kérhetem, hogy ura­im inkább angolul folytassuk Tanulnom kell. - Önnek milyen napja lesz május elseje, máso­dika? - Pezsgőt fogok bontani. És nemcsak azért, mert az elmúlt két évben, de a 90-es évek köze­pén is elég sokat dolgoztam európai uniós ügyekben. Azért is, mert azt gondolom, ez egy tizenöt esztendős folyamat nagyon jelentős állo­mása, és egy történelmi dátum. Az én nemzedé­kem a nyolcvanas években azt hihette, hitte, hogy velünk semmi sem fog történni. Hála Isten­nek kimaradtunk a háborúból, 56-ból is, és az életünk egy nagy unalom lesz. Éhhez képest volt egy rendszerváltozás, ami hallatlanul izgalmas volt számunkra, és most itt van az európai uniós csatlakozás, ami szintén egy történelmi ese­mény. Az én legnagyobb feladatom - annak elle­nére, hogy pezsgőt fogok bontani -, meggyőzni az embereket arról, hogy sem csoda nem fog tör­ténni május másodikán, sem a nemzethalál vízi­ója nem válik valóra. Egy folyamat részesei va­gyunk, tizenöt éve kezdődött, és még jó néhány évig fog tartani. Hogy hány év alatt zárkózunk fel, rajtunk múlik. Lehet tíz év, lehet ötven év, azon múlik, mennyire szedjük össze magunkat, és mennyire tudunk élni az unió kínálta lehető­ségekkel. Május harmadikán ugyanúgy kelünk fel, ugyanúgy megyünk dolgozni, Ferihegyen már az uniós sorba állunk be, Szlovákiába személyi iga­zolvánnyal megyünk. Ezek persze fontos szim­bolikus dolgok. De az életünk gyökeresen nem fog megváltozni. Különösen akkor nem, ha ezért nem teszünk semmit. Május elsején nem csoda történik, hanem esély adatik. Udud Teréz

Next

/
Oldalképek
Tartalom