Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-04-25 / 14. szám
SZEKSZÁRDI 2004. április 25. VASÁRNAP M idéki gimnázium után külügyminisztériumi ösztöndíjas az egyetemen, azután a minisztérium sajtófőosztálya, latin-amerikai főosztály, caracasi, majd mexikói kiküldetés következett, ezt követően a Miniszterelnöki Hivatal nemzetközi ügyek, most pedig a Belügyminisztérium európai regionális ügyek felelőse. Herczeg György nagykövet egyenesen Hágából érkezett a múlt héten Szekszárdra, a Civil Kaszinó meghívására. Herczeg György Hágából érkezett Szekszárdra „Május elsején nem csoda történik, hanem esély adatik" Wu - Hosszú évek munkájára kerül pont április végén. A hivatalos uniós csatlakozás előtti utolsó napokban mi az Ön legfontosabb teendője? - Az önkormányzatok uniós felkészülésének segítése. Hangsúlyozottan segítésről van szó, ' isz az önkormányzatok önállóak, rájuk kényeríteni semmit sem lehet. De segítségre rászo'ulnak, mert a 3200 magyar önkormányzat többsége meglehetősen szkeptikusan szemléli az európai uniós csatlakozást. Van egy kötelező feladat ezen a területen, amiben mi meglehetősen agresszívek vagyunk. Ez a jogharmonizáció. Tudniillik minden önkormányzat helyi rendeleteit összhangba kell hozni az uniós jogszabályokkal, mert ellenkező esetben az unió felszólít, és ha hat hónapon belül nem módosítják a rendeletet, pénzbírságot is kivet. - Időnként a hazai rendelkezések tűnnek szigorúbbnak Hogy állnak az önkormányzatok ezzel a munkával? - Hála Istennek nagy részük jól áll. Fél évvel ezelőtti helyzethez képest sokkal jobban. Havonta felmérést végzünk, és mondhatom, ezen a területen nagy bajok nincsenek. A másik nagy kérdés, hogy az önkormányzatok hogyan jutnak hozzá az uniós pénzhez. Mindenkit ez izgat jobban. Nekünk ebben koordináló szerepünk van. Sok minisztérium foglalkozik uniós forrásokkal és pénzekkel, nekünk az a dolgunk, hogy tájékoztassuk az önkormányzatokat arról, milyen lehetőségeik vannak. Emellett feladatunk az inItézményépítés, és elindítottunk egy programot, Bmi arról szól, hogy minden településnek legyen számítógépe és internet-hozzáférése, és ezenkívül támogatnunk kell - s egy külügyes számára ez a leghálásabb feladat - az önkormányzatok nemzetközi megjelenését. Az Európai Unióban működik a régiók bizottsága, amiben tizenkét magyar polgármester vesz részt, az ő munkájukat nekünk segítenünk kell. Ez meglehetősen színes és érdekes feladat. - S ehhez jön még tavaly óta az, hogy az Európa Tanács Önkormányzati Bizottságának elnöke lett. Itthon vagy külföldön van több dolga emiatt? - Elég sokat kell Strassbourgban és máshol is megjelennem a bizottság nevében. De ha ez nem volna, akkor itthon ülnék, és az önkormányzatok segítésével foglalkoznék. Tehát alapvetően azért ez az én dolgom. Annak jobban örülök, hogy itthon kell sokfelé mennem. - Mondta, hogy sok a borúlátó önkormányzat. Mi az egész dél-dunántúli régiót leszakadónak érezzük - Azt gondolom, nincsenek leszakadó régiók. Az unió szempontjából. A hangulat persze lehet szkeptikus, és a mentalitás pesszimista. Vannak, akiknek folyton azon jár az agyuk, hogy miből mit lehet kihozni, és megheletős kreativitással és hatékonysággal tudnak ezeken a dolgokon gondolkodni. S van egy csoport - az önkormányzatok szintjén is - amelyik folyton azt latolgatja, mit miért nem lehet megcsinálni. Ezzel meg is győzi magát, hogy nem is kell semmit sem tenni. Kényelmes álláspont. Ráadásul persze az uniós tagság nem jelenti azt, hogy nekünk itt most reggeltől estig kötelező lesz kreatívnak lenni, mindig vadonatúj dolgokat kitalálni ... Ha valaki nem akar semmit csinálni, attól még nem lesz semmi baja. Az unió esély. Azoknak, akik akarnak valamit, s persze készek tenni is érte. - Hogy állunk az intézményekkel, amelyek az uniós pénzt lehívják, fogadják? - Fönt jól áll az intézményrendszer, a minisztériumokban megvannak az intézményi feltételek. A nemzeti fejlesztési terv készen van, elfogadásra került, ennek van öt operatív programja, annak intézményei felálltak, a pályázatokat meghirdették. Ami hiányzik még, amit lehet gyorsítani - s ha okosak vagyunk, gyorsítjuk -, annak az intézményrendszernek a kialakítása, ahol a pályázatok születnek. Ebben ugyanis nagyon eltérő a kép. Van száz-százötven olyan önkormányzat, amely az elmúlt években létrehozta, „beüzemelte" és egy sor sikeres pályázaton van túl. Az önkormányzatok többsége azonban még nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Sokat segíthetne ezen az a javaslat, hogy legyenek Magyarországon kötelező kistérségek, mint a valamikori járások, hiszen akkor harminc-negyven település működtethet közösen egy infrastruktúrát, pályázatfigyeléssel, nyelvet beszélő emberekkel, számítógépes háttérrel, közös projektek kidolgozásával. - Kicsi finn települések sikerrel pályáznak, Isten háta mögötti görög és portugál falvak sikerrel pályáznak, kormos angol iparváros idegenforgalmi központtá nőtte ki magát uniós támogatással. Mi miért félünk annyira az uniós pályázatoktól, a brüsszeli ellenőrzéstől? - Egy kicsit túlmisztifikálják a pályázatírást. Azt is mondhatnám, néhányan jól élnek belőle. Nem igaz, hogy olyan tudomány, amihez diploma kellene. Jól meg kell tanulni, hogy egy adott program hogyan működik, és az alapján kell tisztességesen és pontosan kitölteni a pályázatot. Az igaz, hogy folyamatosan tanulni kell, olvasni, figyelemmel kísérni az újdonságokat, s ehhez valóban nem árt egy alapképzés, mert az elején bizony nagyon nehéz és körülményes. Az unióban azt is meg kell szoknunk, életünk végéig tanulni fogunk, tanulnunk kell. Hiszen újabb és újabb programok jelennek meg, ezeknek mindig újabb működési mechanizmusuk lesz, s ezeket mindig újra kell tanulni ahhpz, hogy sikeresen megírjunk egy pályázatot. És egyébként is tanulnunk kell. Talán elmondhatom saját példámból, hogy bár tudok pár nyelvet, most kezdtem franciául tanulni. Ugyanis a diplomácia nyelve valóban annyira a francia, hogy gyakran az angolul megkezdett beszélgetést is átváltják franciára, s bizottsági elnökként mégsem kérhetem, hogy uraim inkább angolul folytassuk Tanulnom kell. - Önnek milyen napja lesz május elseje, másodika? - Pezsgőt fogok bontani. És nemcsak azért, mert az elmúlt két évben, de a 90-es évek közepén is elég sokat dolgoztam európai uniós ügyekben. Azért is, mert azt gondolom, ez egy tizenöt esztendős folyamat nagyon jelentős állomása, és egy történelmi dátum. Az én nemzedékem a nyolcvanas években azt hihette, hitte, hogy velünk semmi sem fog történni. Hála Istennek kimaradtunk a háborúból, 56-ból is, és az életünk egy nagy unalom lesz. Éhhez képest volt egy rendszerváltozás, ami hallatlanul izgalmas volt számunkra, és most itt van az európai uniós csatlakozás, ami szintén egy történelmi esemény. Az én legnagyobb feladatom - annak ellenére, hogy pezsgőt fogok bontani -, meggyőzni az embereket arról, hogy sem csoda nem fog történni május másodikán, sem a nemzethalál víziója nem válik valóra. Egy folyamat részesei vagyunk, tizenöt éve kezdődött, és még jó néhány évig fog tartani. Hogy hány év alatt zárkózunk fel, rajtunk múlik. Lehet tíz év, lehet ötven év, azon múlik, mennyire szedjük össze magunkat, és mennyire tudunk élni az unió kínálta lehetőségekkel. Május harmadikán ugyanúgy kelünk fel, ugyanúgy megyünk dolgozni, Ferihegyen már az uniós sorba állunk be, Szlovákiába személyi igazolvánnyal megyünk. Ezek persze fontos szimbolikus dolgok. De az életünk gyökeresen nem fog megváltozni. Különösen akkor nem, ha ezért nem teszünk semmit. Május elsején nem csoda történik, hanem esély adatik. Udud Teréz