Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-04-11 / 12. szám

2004. április 11. IRODALMI ÖSSZEÁLLÍTÁS Kis Pál István: Kerengve jönnek (2004. március 11. Madrid) Kerengve jönnek a szavak az égből, hajdani kipusztult madarak jönnek, hogy hozzanak hírt a készülő csöndnek, hangtalan verdeső dalomhoz rebbenő szárnyakat hozva köröznek ...feláldozták testét, véres utóvéd lett, csak a tanúságát félti türelemmel, madara, ha idők jégtavába fagyott folytatni a röptét, szárnyat ölt az ember... áönnek a nászra a hangok a mélyből, " ahogy a fohásszal kiszakadt sóhajba oltják a szavakat siratva cédát és szüzet, átkozva vérszagú bitangot, sajdulja őket a feszület, rettegik őket a harangok... ...nem kérdezi melyik istenségtől kapta, nem is tudja kitől pereli reményét, Rolandok énekén elnémul a kürtjel ha a vérbe fojtják hangjukat a gégék... és jönnek a semmi szürkületéből, jönnek, üde kékbe sötétet verve, szögeket vésnek kő tenyerekbe, s csőrük a kőkoponyán koppan,a léknek űrt keseregve ...gyásszal, az égre meredő karral, hívná a jövőt dalba, ha nincs is, múltba, a mélybe, fekete angyal várja, a végső ... Apokalipszis. Jankovics Zoltán / Arnyvilág Minden fa lombja árnyékot tereget. A favágónak is. Baka István Dominó ez az éj, e csillag­pöttyös fekete csontlapok: hol fiam játéka, mit Isten asztalán szép sorba rakott. Testünk elbukott forradalma, vérízű lett minden falat: törékeny nyakcsigolyád roppan guillotin-fogsoruk alatt. Összeállításunkban Kovács Zoltán grafiká­ját tettük közzé. Az Irodalmi rovatba szánt írásokat, verseket, novellákat, rajzokat a Szekszárdi Vasárnap címére várjuk. (a szerk.) Rekviem-töredék Miatyánk közben jött egy irtó­zatos bombazuhatag. Remegtek a falak. Mázsás ^Dombák verték a várost, mert a ^pátrálók visszamartak. A nehéz­lövedékek lementek a pincékig és öltek. Most?! Tovább mondjuk a Miatyán­kot. Géppuska kattogott, valaki ordított odakint. Dobogás a fe­jünk fölött, katonák. Egészen közelről dörgött a sorozat. Mély dörrenés a tér felől. Megrezdül­tek a falak. Gépágyú, idetalált! Valami csikorogva zörgött. Egy­re közelebb, közelebb. Mintha a következő másodpercben raj­tunk akarna keresztül gázolni valami apokaliptikus gépállat. Tank! Itt állt meg a falnál. Men­jen tovább, menjen tovább! Ne még, most még ne!! Felhúztam a lábamat ősi véde­kező csecsemő mozdulattal. Et­től kezdve már nem érzékeltem az időt. Megállt az idő, leesett a szemhéj - hangok - lövöldözés ­suttogás - motoszkálás. Ki sír? Miért nincs levegő? Úgy lett reggel, hogy nem lát­tunk világosságot, de tudtuk, hogy itt kell lennie, mert itt az ideje. Méregettük egymást egy szál gyertya félhomályában. Ki megy ki elsőnek? Senki. Valaki kopog. Ki az?! - En vagyok! Szaladtunk az ajtónak. Nem tudom már, ki volt az isrrierősök közül odakint, de nevetett. Mi is nevetni kezdtünk, kiabáltunk, bömböltünk, röhögtünk, csap­kodtuk a vállát. Aztán megláttuk a kinti pin­ceablakból őket is. Félelmetes tanksapkában. Sétálnak, néze­lődnek. Ott egy civil is! Még egy! Nem bántják. Menjünk föl! Húsvét reggele volt, a feltá­madásé. Azóta is minden évben nekem a legdrágább reggel. H. Németh István Alisca Enteriőr Szekszárd, Széchenyi u. 23. fsz. KERESKEDŐK HÁZA •06-20/363-2852 • • / Ékszerek \ Festmények Műtárgyak Hagyatékok Antik berendezési tárgyak Bizományi adás­vétele, értékbecslése Nyitva: hétfőtől-péntekig: 9-17 óráig szombaton: 8-12 óráig Ba^ngggggggg

Next

/
Oldalképek
Tartalom