Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-03-28 / 10. szám

SZEKSZÁRDI 2004. MÁRCIUS 28. VASÁRNAP M Wosinsky Mór a világhírű régész, a tudós pap 150 éve született A tolnai lengyel emigráns sebészorvos és németajkú felesége 1854. március 28-án fiúgyermeknek örvendhetett, akinek a Mór nevet adták. A fiú 1877-ben pappá szentelték, de világszerte ismertté régészeti és múzeumszervezői tevékenysége tette. Az Apponyiak kegyuraságához tartozó plébánián szolgáló fiatal káplán műveltsége, a történettudományok iránti érdeklődése feltűnt a grófi családnak. Amikor 1881-ben a lengyeli plébános megbetegedett, a püspöktől Wosinskyt kérték helyettesíteni birtokukra. Az áthelyezés, •

ajd a plébánosi kinevezés, az pponyi-család szellemi légköre meghatározta Wosinsky további életét. A „lengyeli kultúra" atyja Egy alkalommal a gróffal sétakocsikázva a fiatal plébános a nagy kiterjedésű lengyeli erdőben őskori földvár nyomait pillantotta meg. Azonnal felhívta erre a gróf figyelmét, aki a velük lévő főerdésszel együtt megmosolyogta. Wosinsky azonban azt kérte, hogy próbaásatásokat végezhessen igaza bizonyítására. A szerencsés kézzel kiválasztott ásatási helyszínen pedig már az első napokban egy újkőkori település és a temető gazdag leletanyagára bukkant. Ettől kezdve gróf Apponyi Sándor nemcsak engedélyezte, de anyagilag is támogatta a birtokán való kuta•

t. A sáncon előkerült, az újkor végére keltezhető leletek alapján elkülönített régészeti emlékanyagot pedig később az európai kutatás az első és legfontosabb lelőhely alapján „lengyeli kultúra" néven különítette el.. Ásatásai, publikációi révén Wosinsky egyre elismertebbé vált szakmai körökben is. Európai szaktekintélyek adták egymásnak a kilincset a sáncairól világhírűvé váló kis faluban. A millenniumra készülődve a megyegyűléstől Wosinsky Mór komoly feladatot kapott: Kammerer Ernővel együtt megbízták a megyei monográfia megírásával. Múzeum a születésnapra Az 1894-ben Szekszárdra helyezett Wosinsky két káplánja segítségével fejezte be a monográfia rendkívül gazdag régészeti anyagát, de még a két vaskos kötet megjelenését követően sem érezte befejezettnek munkáját. Múzeumalapítási felhívással fordult a megyegyűléshez, amelyhez Wosinsky mellett Apponyi gróf is felajánlotta gyűjteményét. A megyegyűlés éppen Wosinsky 42. születésnapján, 1896. március 28-án határozta el nagy lelkesedéssel a vármegyei múzeum létrehozását. A gyűjteményt először a gimnázium termeiben helyezték el. A tudós pap első munkatársai is - többek között Auerbach (Ács Lipót) és Haugh Béla - a gimnázium tanárai közül kerültek ki, 1902. szeptember 1-én pedig az újonnan átadott múzeumépületben megnyílt Európa egyik legmodernebb kiállítása. Wosinsky határozottsága, szervezőkészsége révén Tolna Vármegye Múzeuma a kor legmagasabb színvonalán tudott eleget tenni közgyűjteményi feladatainak, s ezzel a századforduló vidéki múzeumai között a legjelentősebbé vált, igazgatója pedig a szakma nemzetközi hírű képviselőjévé, a magyar múzeumi hálózat megbecsült szakfelügyelőjévé. Tolnai torzó Ez a kisugárzás azonban inkább csak távolabbra szórta a fényt: a megyei döntéshozók közönyét nem sikerült áttörnie, a szekszárdi plébánián is elszigetelődött. Csak 1907. február 22-én bekövetkezett korai halála - amiben jelentős szerepe lehetett lehangolt lelki állapotának is - akadályozta meg abban, hogy szakmai, egyházi pályáját máshol folytassa. Amikor a megyegyűlés Wosinsky szakképzett munkatársai helyett mást, választott a múzeum élére, Ács Lipót és Haugh Béla elhagyta a megyét: Ács Lipót a Nemzeti Múzeum ma is méltán világhírű gyűjteményének megalapozásában vett részt, Haugh Béla pedig a Jászságban folytatta gyűjtőmunkáját. Az ország egyik legmodernebb vidéki múzeuma többé nem érte el a magyar és nemzetközi muzeológiában azt az előkelő helyet, amelyet alapító-igazgatója, a Tolnán született Wosinsky Mór idején betöltött. Szabó Géza Odon derű 171. Wosinsky mosolya Abban a reményben, hogy az 1854. március 28-án, Tolnán született tudós munkásságát bizonyára konferenciák idézik, itt kedves, emberi vonásait szeretnénk megrajzolni életrajzírója, Haugh Béla és s^ját művei segítségével. *** A nemességét 1038-ban nyert lengyel Wosinsky-család címerében - a hajdani ősre utalva - Brodzic szerepel, „ami hosszú bajuszt jelent". Mór atyja 1831-ben, a forradalom után menekült hazánkba, gyógyszerész volt, majd Tolnán telepedett le orvosként. Fiait keményen fogta. „Egy alkalommal kerti munkájukat hanyagul végezték, a szigorú apa büntetésül este egy ágy nélküli szobába zárta őket, hogy kénytelenek legyenek a kemény padlón aludni De az apai szigorúságot kijátszotta az édesanya gyöngéd jó szíve. Éjfélkor az ablakon keresztül párnákat dugott a szobába, amelyeket kora reggel ugyancsak az ablakon keresztül tüntetett el, nehogy az apa észre vegye, mert akkor még nagyobb büntetés következett volna." Mór közepes, de szorgalmas tanuló volt. feltűnően vékony fiú igen gyorsan nőtt. Rohamos fejlődésre azt az élcet faragták, hogy a megrendelt ruhából addigra kinő, mire a szabó elkészíti Kiszedte a madarak fészkeit, ürgét öntött, fürdött a tilosban, birkózott, dohányzott, de a kötelesség pontos teljesítésében alig múlta felül valaki." Káplánként Aparra, majd plébánoskent Lengyelre került. Itt a jeles gyűjtő, a legnagyobb magyar vonatkozású könyvadomány nyújtója, gróf Apponyi Sándor ösztönözte önművelését és kutatásait egyaránt. Az is érdekesség, hogy minden idők rekordere lett, hiszen 860 leletmentést és ásatást végzett, az elsőt szakadó esőben, esernyő alatt kezdte. Korára és egyéniségére is jellemző: 1890-ben a híres Bonyhád vidéki bronzleletet egy zsibárustól vásárolta meg a Nemzeti Múzeum számára. Francia, német, svéd, dán, norvég tájakon utazott már, amikor egyik aratáson eszébe jutott, hogy búzája jövedelméből keleti utat is tehetne. Egyiptom, Palesztina, Isztambul ezer apró élménye fűszerezi erről szóló könyvét. A hajón sem hagyta el életkedve. „Csakhamar belenyugodtam sorsomba, s egy 24 ággyal berendezett kisebb ebédlőben foglaltam el felső emeleti helyet, hol csak én fenyegethettem tengeri betegséggel az alattam levő szomszédomat, de magam legalább hasonló veszély ellen biztosítva voltam. Lent egy debreceni cívis „sopánkodott, midőn látta a nagy veszedelmet, mely reá vár, ha súlyos terhem alatt felmondják az ágyat tartó kötelékek a szolgálatot, s ő lepénnyé lapulhatna. Egyedüli vigasza, hogy mint jóravaló keresztyén ember, útra indulása előtt testamentumot készített és úrvacsorázott." Wosinsky hamarosan a Szent Sír lovagja, később címzetes madocsai apát lett. }

rA kitüntetést sóvárgás nélkül nyertem el, kevélység nélkül fogom hordozni, érdek nélkül tartom meg, s csak ösztönül fog szolgálni további munkámban" - mondotta. Mégis jól eshetett neki, hiszen az Akadémiában tízszer volt tagjelölt, mire 1902-ben megválasztották: azt vetették ellene, „nem lehet akadémikus, aki Lourdes csodaeseményeiben hisz". Más csodákban azonban ő sem bízott: itteni plébánossága alatt számos nemzetközi szédelgőt leplezett le. Lanius Excubitor Egy kevéssé ismert ifjúkori Wosinsky-zsánerkép