Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-03-28 / 10. szám

, SZEKSZÁRDI 2004. MÁRCIUS 28. VASARNAP f-j-y öbb mint fél évszázada a gazdaság ütőerén tartja ujját dr. Kopátsy Sándor. 1950-től az Országos I Tervhivatalban és a Pénzügyminisztériumban dolgozott. Megalapítója és első igazgatója volt a X Pénzügykutató Intézetnek, '54-ben reformprogramot dolgozott ki Nagy Imrének, '56-ban a —^——J Tervhivatal, és Minisztériumok Forradalmi Bizottságának elnöke volt, '92-től '98-ig a Privatizációs Kutatóintézet kuratóriumának elnöke. A 82 éves professzor a héten - már nem először - sorsunk alakulásáról tartott előadást Szekszárdon. A tudás, a tehetség és az erkölcs szorzata Kopátsy Sándor sorsunkról, jövőnkről A hatvanas évek vége felé szerzője és kezdeményezője volt a „Magyarázom a mechanizmust" rajzfilm-sorozatnak. Akkor az új gazdasági mechanizmus, ha nem is lett egy új korszak nyitánya, de jelentős gazdasági változást hozott. Most legalább ekkora jelentőségű változás küszöbén állunk. Májustól tagja leszünk az Európai Uniónak. Néhány évvel ezelőtt, szintén itt Szek«

kdon azt mondta, korai még ez a lépés. Most gy vélekedik? Jó vagy rossz lesz ez nekünk? - Több a jó benne, mint a rossz. Az viszont meggyőződésem, sokkal jobban fel kellett volna készülnünk erre a csatlakozásra, mert ma még a magyar gazdaságpolitikai milliő nem európai. Ezt mutatja az a hatalmas ellentmondás is, hogy, bár a hazai társadalom ezer év óta először készült fel arra, hogy a nyugati társadalom része legyen - történelmünk egyik legjelentősebb lépése lesz uniós csatlakozásunk -, erre akkor került sor, amikor olyan szegények vagyunk - a Nyugathoz képest - mint korábban soha. A Kárpát medencében a magyarság évszázadokon át jobban élt, mint Európa népeinek legtöbbje. Itt fehér kenyeret ettek, jó bort ittak, gazdagok voltak, mikor Európa legtöbb országában, ahol csak rozs, vagy krumpli, esetleg az sem termett, ott évszázadokon át szegénység uralkodott. Most viszont fogyasztásunk az európai átlag fele, a nyugat-európainak pedig csak negyede. • Ez kétségtelen, nagy hátrány. De azt mondtörténtek nálunk kedvező változások is. - Természetesen, s ezek között is kiemelendő, hogy van már az országnak magyar etnikumú polgársága, vállalkozó szellemű lakossága, ami a múlt század első felében még nem volt. Akkor a magyar uralkodó osztály pénzzel, iparral nem foglalkozott, nem kereskedett, az országnak csak parasztja volt és kevés proletárja, polgára alig. Ki a polgár? Egyébként a polgárnak, a polgárságnak semmi köze ahhoz, ahogyan most emlegetik, megtöltve politikai színezettel. A modern társadalomban az a polgár, aki független a hatalomtól. Akit nem is érdekel igazán, hogy melyik párt győz a választáskor. Csinálja üzletét, megél, felőle tehetnek akármit a politizáló karrieristák, meg korrupt emberek. Mert, sajnos, a magyar politika tele van karrieristákkal meg korruptakkal. Ezt a közvélemény tudja, de aki polgár, az fütyül rá. Változott a vagyon fontossága is. Most a fizikai vagyon nem garantál a hozzá nem értőknek jövedelmet. Akinek csak az van, nem polgár. Sokkal fontosabb a szellemi vagyona, szellemi képessége. És sokan rendelkeznek ezzel. A magyar nép szorgalma, civilizációja, kultúrája révén óriási feladatokra képes. Ezért, ahogy korábban mi a rossz szocializmust tudtuk más szocialista országoknál jobban csinálni, úgy tudjuk majd a jó piacgazdaságot csinálni másoknál jobban is. Kétszer annyi vállalkozó - Ezt sejteti az elképesztően rövid idő alatt kialakult vállalkozói réteg is? - Ez évtizedekkel ezelőtt kezdődött, amikor megjelent a vállalkozások óvodája. A vállalkozásoknak ugyanis nem volt sem jogrendszere, sem apparátusa, nem foglalkozott vele a tudomány sem, csak úgy, szinte maguktól, elkezdtek az emberek ügyeskedni, háztájival, fóliázással, vállalati gazdasági közösségekkel, és tanulta a vállalkozást a lakosság igen nagy százaléka. Tehették, mert a csődbe jutott szocializmus - mi mást tehetett volna, az embereknek élni kellett - megengedte. Aztán jött a rendszerváltás és a liberális közgazdászok kitalálták, hogy a veszteséges vállalatokat le kell állítani, s kikerült az utcára másfél millió ember egy év alatt. Ők elmentek taxisnak, boltosnak, keresték a megélhetés forrását, és rövid idő alatt kétszer annyi kisvállalkozó lett Magyarországon, mint amennyire szükség volt. Ennyien pedig csak úgy tudtak megélni, ha adót csaltak. Itt aztán hamar kiderült, ki alkalmas vállalkozónak, ki nem. Sokan gyorsan csődbe jutottak. Merre megy a tőke - Ugyanakkor, kihasználva az olcsó munkaerőt, bejött hozzánk a külföldi, nyugati tőke. - Nem csak az alacsony bérek okozták ezt. Bizonyítja ezt, ha megnézzük, hogy alakult a nyugati tőkebefektetések iránya. Egy lakosra számítva Ukrajnába 1 egységnyi, Tf'flIlflfBIflWl^ Romániába 7, Oroszországba 9 egységnyi tőke érkezett, igaz ez utóbbiból 7 az olaj- és gázkitermelésre, s ha nem lettek volna gáz- és olajmezők, oda is csak 2 megy. Ugyanakkor Magyarország, Csehország és Lengyelország 50—55 közötti, Szlovénia és Észtország 75, míg Finnország 440 egységnyi tőkebefektetéshez jutott. Ebből az látszik, hogy bár Ukrajnában az itteninél jóval alacsonyabb a munkabér, oda mégsem mennek a befektetők, viszont Finnországba, ahol a mienknek négyszerese, mégis megy a tőke. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a gazdag tudással, komoly szakértelemmel rendelkező Magyarország gazdasága gyorsan fejlődni fog. Miért vagyunk kevesen? - Gazdaságilag. De közben egyre kevesebben leszünk Mostanában egyre többször kongatják meg a vészharangot, hogy fogy a magyar. Lehet, ha fellendül a gazdaság, nő életszínvonalunk, több gyereket vállalnak az emberek? - Az okot egészen másutt kell keresni. Abban, hogy alacsony a lakosság életkora. Hat évvel hamarabb meghalunk, mint a csehek. Ha itt is annyi lenne az átlagéletkor, 600 ezerrel többen lennénk. Ha pedig addig élnénk, mint az osztrákok, másfél millióval lenne több magyar. Rosszak egészségi viszonyaink, ennek oka pedig elsősorban a helytelen életmód, az alkoholizmus, dohányzás, az elhízás, és valamelyest az egészségügy helyzete is. Ebben hibásak a kormányok, mert távlati koncepciók megvalósítása helyett napi létükért harcolnak, s az a fő gondja mind a bal, mind a jobboldalnak, hogy tudja a másikat piszkálni. - Ezt pedig vélhetően nem a gazdasági gyarapodás iránti vágy okozza. - A vagyonnak, a szellemi vagyonnak ehhez is köze lehet. Erről egyébként van egy saját teóriám. Eszerint a szellemi vagyon három tényezőből áll: tudásból, a tehetségből és az erkölcsből. Csakhogy ez a három nem összeadódik, hanem ezek szorzata adja az eredményt. S fontos az előjel. Ugyanis a tudás és a tehetség pozitív szám, egyik a másikat megsokszorozhatja, s az eredmény mindig pozitív. Viszont az erkölcs lehet jó és rossz, pozitív és negatív is, s ezzel szorozva az eredmény lehet pozitív vagy negatív. így előfordulhat, hogy valakinek negatív az erkölcse, ám buta és képzetlen. Ezt még elviseli a társadalom. Berakja őt börtönbe, vagy munkanélküli segéllyel eltartja. Viszont, ha egy tehetséges és nagyon képzett ember erkölcstelen, az nemzeti katasztrófa. Úgy, hogy erre gondoljanak, ha választás lesz. - sz 1 iwiiiíhmmm~er7,;Brmmmmammfri'íw * * ~~ ~ m "r ii» tiiQ'