Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-03-21 / 9. szám

2004. MÁRCIUS 21. M , SZEKSZÁRDI TASARNAP akorló karvezető, képzett zenei könyvtáros, a hazai és nemzetközi Liszt-kutatás első számú szaktekintélye. Eckhardt Mária mindig szívesen jön Szekszárdra. A nagy művész hagyatékán kívül az emlékét ápoló és szel­lemét őrző zeneszerető szekszárdiakat is nagyon kedveli. Mindenekelőtt arról kérdeztem: miért kezdett Liszttel foglalkozni? A világhírű Liszt-kutató „Ha látta, hogy új érték születik, segített" - Tanári és karvezetői diplomát szerez­tem a Zeneakadémián, de rögtön utána az Országos Széchényi Könyvtár Zene­műtárának munkatársa lettem és gyakor­latilag kitanultam a zenei könyvtárossá­got - feleli a tudós asszony. - Ott kaptam azt a feladatot, hogy újrakatalogizáljam a könyvtár nagyon szép Liszt -kéziratanya­^át. Akkor kezdtem el komolyabban fog­lalkozni Liszttel. Egyénisége közel áll hozzám S akkor döbbentem rá, hogy ha valaki Liszttel foglalkozik, akkor gyakorlatilag az egész 19. századdal is kénytelen foglal­kozni, vagy talán úgy mondanám, hogy foglalkozhat. Liszt Ferenc ugyanis annyi­ra nyitott volt, olyan széles látókörű, oly sok kapcsolata volt sok-sok érdekes em­berrel, hogy amikor vele foglalkozunk, akkor mindezekkel szintén kell. Ezenkí­vül az ő emberi egyénisége is nagyon kö­zel került hozzám, mert azon kevés zene­szerző közé tartozik, aki nem csak saját magára gondolt, hanem ahol azt látta, hogy valami értékes van, vagy új érték születik, akkor amellett kiállt, és ahol tudta, segítette. Pályafutásom egyébként eléggé röviden öszszefoglalható, mert nem volt nagyon sok munkahelyem, és Liszt Ferenc tényleg végigkísért a pályán, ^^igyébiránt a Széchenyi könyvtárban ^p970-ben alapítottam egy kórust, amelyet a mai napig vezetek, és ilyen módon a gyakorlati zenéléstől sem vágtam el ma­gamat. Elmondhatom, hogy igen nagy szeretettel gyakorlom eredeti hivatáso­mat, éppen a héten lesz egy nagy koncer­tünk, ezúttal ráadásul egy német vendég­karmesterrel. Nos, később a Zenetudo­mányi Intézetben dolgoztam, és 1986-tól a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban, és ab­ban az örömben is részem volt, hogy en­nek a múzeumnak a megnyitásán,, előké­szítésén már én is dolgoztam. Állandó múzeumot sikerült létrehozni, ott, azon a helyen, ahol Liszt tényleg élt. A tárgyak, hangszerek, könyvek, kották, - amiket részben korábban is próbáltunk emlék­szobákban bemutatni - a Zeneakadémia Liszt téri épületben, most méltó helyükre kerültek. - Ön nem csak kutatja Liszt életét és munkásságát, hanem minden időben és he­lyen népszerűsíti is. A Liszt Ferenc Társaság életében mióta vesz részt? - Amikor hosszabb szünet után Forray tanár úr újra életre hívta a Liszt Fa Társaságot, akkor az alapító tagok között már én is ott voltam. Ennek nagyon sok éve már. Ekkor persze még olyan nagyon prominens szerepet nem játszottam ben­ne, jó pár évvel később történt csak az, hogy már a vezetésben helyet kaptam. A Liszt Társaságnak köszönhetem egyebek mellett a szekszárdi kapcsolataimat is. „Abban hiszek, hogy az egyének formálják a történelmet" Bár nem minden évben tudok jönni, mert néha külföldi elfoglaltság miatt nem oldható meg, de mondhatom, kétéven­ként biztos eljutok a városba. Nagyon sze­retem Szekszárdot, mindig jó ide jönni. Bőséges Liszt-anyag van Szekszárdon, és az itteni csoportot, ezt a jó kis társaságot is nagyon kedvelem. Nem hiszek abban, hogy tömegek formálják a történelmet, abban hiszek, hogy egyének formálják. És azt gondolom, Szekszárd arculatához hozzátartozik Hűsek tanár úr, aki éltető­je az itteni zenei világnak, ő szervezte meg a Liszt Társaság helyi csoportját is, amely már 27 éve töretlenül működik. Ezért szeretném, ha e helyen is dicséret illetné fáradhatatlan munkálkodását. - Folyamatban van egy hatalmas, igényes munka, a Liszt-összkiadás. Hallhatnánk erről? - Ezzel nekem nincs ugyan dolgom, ennek ellenére természetesen tudok róla. Egyrészt jól áll, másrészről nem áll na­gyon jól. Olyan szempontból jól áll, hogy már csak két kötet hiányzik ahhoz, hogy a második sorozat befejeződjön, és ezek a kötetek rövidesen elkészülnek. A rossz hírek azok, hogy nem lehet tudni, ha be­fejeződik a második sorozat, folytatódik-e az összkiadás. A kiadó nem látja biztos­nak. Azt gondolom, talán a Zeneakadémia is lépni fog ez ügyben valamit, csak hát pil­lanatnyilag sajnos ott is pénzhiány van. - Berlioz. Rákóczi induló. Ünnepeink ze­néje, fülbemászó dallam, de sokan alig va­lamit tudnak a mesterről, akiről éppen most tart előadást Szekszárdon. - Decemberben volt Berlioz születésé­nek 200-dik évfordulója. Magyarországon erről nem emlékeztek meg, de világszerte annál inkább. Itthon éppen mi, a kis Liszt Ferenc Emlékmúzeum vállaltuk magunk­ra azt a feladatot, hogy legalább egy em­lékkiállítással tisztelegjünk. Tavaly októ­berben nyitottuk meg a kiállítást, és őszig még látható. Ezenkívül talán eljutott Önökhöz is a Muzsika januári száma, ami­ben beszámoltam arról, hogy abban a sze­rencsében volt részem, hogy meghívtak Párizsba novemberben egy nagyszabású nemzetközi Berlioz-konferenciára, így lát­hattam a franciák hallatlanul gazdag Berli­oz kiállítását. Azt is megtapasztaltam, hogy a nemzetközi zenetudomány is mi­lyen nagyon-nagyon sok jóval jelentkezett, és milyen sok projektet fejezett be, illetve majdnem befejezett. Nos, ott megkérdez­ték tőlem azt is, hogyan készülünk mi a 201 l-es Liszt évfordulóra? Azt gondoltam először, hogy ugyan hol van az még! De valóban, a tartalmas, nagyszabású megem­lékezésre már ma el kell kezdenünk ké­szülni, hiszen sok minden ma elkezdett munkának később érik be a gyümölcse. „Talán hangulatos élőmuzsikával ünnepelnek majd" - Szekszárdnak is juthat majd valami kü­lönleges szerep a megemlékezések sorában? - Mindenhol, ahol Liszt emlékét ápolják, meg lehet találni a módját, hogy valami sa­játos hozzájárulást adjanak a nagy egész­hez. Szekszárd egyébként már eddig is na­gyon kitett magáért, hiszen itt jelentős Liszt-anyagok vannak, és ezek publikálása különböző formákban megtörtént. Nem va­gyok meggyőződve, hogy nem lehet még egyebet találni, de mindenesetre a legfonto­sabb dolgokat Szekszárd már közreadta. Gondolom, a babérokon ülni ezután sem fognak a szekszárdiak, talán hangulatos élő­muzsikálással ünnepelnek majd - ennek itt már hagyományai vannak - de az is lehet, hogy valami olyasmit fognak kitalálni, ami nekem most egyáltalán nem jut eszembe. Az lenne a legszebb. Udu d Teréz

Next

/
Oldalképek
Tartalom