Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-03-07 / 7. szám
, SZEKSZÁRDI 2004. MÁRCIUS 7. VASARNAP M iska bácsi, Szabadi Mihály neve fogalom a megyei és az országos néptáncmozgalomban. Generációkat nevelt fel, koreográfiái évtizedek múltán is élnek a színpadon és segítő kapcsolatban áll a sióagárdi, bogyiszlói, alsónyéki és izményi néptáncsoportokkal. Bölcs szavát ma, 67 3 évesen is nagyon jó hallani, ízig-vérig népművelő maradt a szó igaz jelentésében. Ezért sem meglepő, hogy a Szekszárd Színházi Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumi elnökeként a március 11-i jótékonysági rendezvény egyik fővédnöke, segítője. Sióagárdi otthonában kerestük fel. A szekszárdi emberek mindig szerették a színházat „Tudnom kell, hogy mi a szép, mi a jó és rávezetni a fiatalokat" - Évekkel ezelőtt, Vadas Ferenc halála után esett rám a választás, így kerültem a kuratórium élére - tekint vissza az időben. - Ódzkodom minden ilyen tisztségtől, de azt gondoltam, ez az ügy megérdemli, hogy melléálljon az ember. Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy az épület-felújításra tisztességes összeget fordíthatnak, de ^^ forintok címkézve jönnek és a színházterem mintha kimaradt volna... - Pedig semmivel nincs jobb állapotban, mint a Babits többi helyisége! - Éppen a múlt héten voltunk a feleségemmel színházban, a Gázlángot néztük meg, és megfigyeltük, körülbelül 30-30 szék van egy sorban, 20-ból legalább kilóg a textil. Nem csoda, hiszen 34. éve használja a város. Bizony használja. Nem tudom, hogy más városokban miként van ez, de Szekszárdon múltja van a színháznak. Az egykori Soós Sándor művelődési házban (ma a katolikus iskola épülete) működött az iparoskör, aminek volt egy kisebb színházterme, igényes darabokat adtak elő. A 60-as évek szekszárdi közművelődésében dolgoztam és ugyanazt tapasztaltam, amit gimnazistaként is, hogy a szekszárdi emberek szeretik a színházat. Amia Babits megnyitott, elkapkodták a bérleteket, szinte alig lehetett hozzájutni. És ma, amikor rettenetesen emelkednek az árak, szintén megveszik a bérleteket és színházba mennek, nemcsak az operettre, de a már emlegetett előadáson is teltház volt. - Úgy tűnik, igazi színházi miliőt tud nyújtani a Babits, a színvonalas előadások mellett ezért is ragaszkodnak hozzá a városlakók. - Érdekes jelenséget tapasztaltak a házban. A felújítás során több csoportnak ki kellett költözúi a művelődési házból és nem egy közülük azóta vegetál, megszűnés előtt áll. Nem mennek el a tagok az új helyre, elmaradnak a csoportból. - Lám, ez a hely szelleme, nem gondolja? - Igen, a környezet is befolyásol. Jó dolognak tartom és hangsúlyozni kell a civil szervezetek jelentőségét, bár még gyerekcipőben jár. Az önszerveződés csínját-bínját meg kell tanulniuk, önmagukat megszervezni, kapcsolatokat kialakítani, ami nem megy könnyen. A politikusok mondják, hogy az államnak ki kell lépni a nagybácsi szerepből, igény van arra, hogy hagyják önállóan létezni ezeket a szervezeteket. De úgy van ez, mint a családban, mielőtt a gyerek kirepülne, felkészíti a szülő, hogy megálljon később a saját lábán. - A civileknél nem ez történik1 - Ami igazán közel áll hozzám, a hagyományőrző együtteseknél azt tapasztalom: ahol talpraesett vezető van, eligazodik a jogszabályokban, végzi az adminisztrációt, el tud igazodni a mai világban, az megél. A többi döglődik. A másik gondolatom, hogy a népművelő ma egy kiveszőben lévő „állatfajta", helyét a művelődésszervező nem tudja betölteni. A szó maga árulkodik: a népművelő művelni akar és munkájának egy része a szervezés. A szervező kinyitja a termet, biztosítja a tárgyi feltételeket. Az új világ filozófiája: semmi közöm hozzá, hogy mit nézel, mivel töltöd az idődet. Több évtizedes népművelői pályafutásom után meggyőződésem, hogy ez nem helyes. Tudnom kell, hogy mi a szép és a jó, nem ráerőltetni, hanem rávezetni mondjuk a fiatalokat, hogy van más értelmes dolog is, mint például a diszkó. Gyermekkorunkban tanítóink, tanáraink így terelgettek bennünket, szelíden, elnézéssel nézték kilengéseinket. Rávezettek bennünket az igényes életre. - Ön alapítója is a Bartina néptáncegyüttesnek, ami ma már jelenség Szekszárdon. Mit gondol, mi a titka? - Sokan nem jönnek rá, pedig végtelen egyszerű. Mindent az alapoknál kell elkezdeni és véresen komolyan betartani a tanulási időszakot. Az alapos, tudatos munka meghozza az eredményt. De mindig azt mondom: kezdő csoport ne akarja élete főművét produkálni. Eljön annak is az ideje. T. Zs.-K. A. Nyikorog, szűk, foszladozik, méltatlan a színházhoz és a szekszárdi közönséghez. A színházterem székeit évente több tízezer ember koptatja, ezért kereste a megoldást a Babits vezetése az alapítvánnyal közösen. A Madách Színházban, Zalaegerszegen, Egerben már bevált módszer alapján támogatásból szeretnék megvásárolni a székeket, miután a felújítási keretből nem telik erre. A szekszárdi lokálpatrióta szellemben talán joggal reménykednek, a nagyvállalkozások, cégek forintjai mellett az „egyszerű polgárok" segítségét is várják. Minden egyes széket - lehetséges többet is - valamely vállalkozás, egyesület vagy magánszemély vásárolhat meg, cserében a szék támláján kis réztábla hirdeti az illető nevét. Cégek, vállalatok esetében 150 ezer forint egy szék megváltása, magánszemélyek, egyesületek, a Babits keretein belül Székfoglaló működő csoportok, non-profit szervezetek 50 ezer forintot fizetnek. A befolyó összegnek fedeznie kell a padlózat cseréjét is, és megvalósítható lesz a már három éve tervezett akadálymentesítés, hogy mozgássérült, tolókocsis emberek is használhassák a szekszárdi színháztermet. Minden támogatást szívesen fogadnak a szervezők, a személyi jövedelemadó 1%-át is erre a célra fordítják idén és különböző rendezvények bevételeit ajánlják fel a színházterem „oltárán". Hogy lesz-e elegendő segítőkész ember, aki a közel minimálbérnek megfelelő összeger a nemes célra tudja fordítani, illetve a vállalkozások megmozdulnak-e, az rövidesen kiderül. Egy biztos, halhatatlanságot ígérnek minden kultúrabarát adakozónak, hiszen a kis réztábla „örökidőkre" hirdeti majd cselekedetüket. Legalábbis addig, amíg a következő székcserére sor kerül, ez pedig lehetséges, hogy újabb 34 év.