Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-01-18 / 1. szám

SZEKSZÁRDI 2004. JANUAR 18. USARNAP JUL Anyakönyvi hírek A Szekszárdi Anyakönyvi Kerületben, 2003 negyedik negyedévében az alábbi anyakönyvi események kerültek bejegyzésre. Az anyakönyvi események csak az állandó szekszárdi lakosokra vonatkoznak. Isten hozott benneteket Október, november, december hónapban 56 gyermek született szekszárdi szülők gyermekeként. Ebből 26 lány és 30 fiú. A lányoknál ezekben a hónapokban a Vivien és a Panna, míg a fiúknál, a Dániel és a Zalán utónév volt a legdivatosabb. Sok boldogságot Az elmúlt három hónapban 28 szekszárdi pár kötött házasságot, ^feülük 11 esetben mindkét fél ^Rkszárdi volt, 17 esetben az egyik fél. Hat esetben az egyik, és 11 házasságkötésnél mindkét fél elvált volt, második, illetve többedik házasságát kötötte. A menyasszonyok három esetben vették fel teljes férjes nevüket, nyolc esetben a férj családi nevét a -né toldattal, valamint leánykori családi és utónevüket, nyolc esetben a férjük családi nevéhez kapcsolták leánykori utónevüket és kilenc esetben tartották meg teljes leánykori nevüket. Nyugodjanak békében Az év utolsó három hónapjában, 81 szekszárdi lakos hunyt el. Ebből 46 férfi és 35 nő. A korosztályonkénti megosztásnál, a nőknél egy elhunyt fiatalkorú, egy 30-40 év közötti, öt 50-60 év közötti, tizenhat 60-70 év közötti, kilenc 70-80 év közötti, tizennégy 80-90 év közötti volt. A férfiaknál egy elhunyt 30-40 év közötti, hét 40-50 év közötti, három 50-60 év közötti, öt 60-70 év közötti, tizenkét elhunyt 70-80 év közötti, hét elhunyt 80-90 év közötti volt. Mindazoknak, akik a jövő héten ünneplik születésnapjukat, házassági évfordulójukat, jó egészséget, boldogságot, békességet kívánunk. A 2004-es esztendő első szekszárdi újszülöttje A Tolna Megyei Kórház szülészeti osztályán 2004. január 2-án 12 óra 03 perckor született meg Szekszárd város legújabb polgára. A kislány Szí Ágnes nevet kapta, s szülei, dr. Szí Vince orvos és dr. Színé Köntös Hedvig zenetanár számára a legfontosabb, hogy a kis újszülött egészséges, s az már csak a boldogságukat fokozza, hogy kétéves kisfiúk után kisláJ^Lvnk született. A kislányt dr. Varga *Wózsef szülész segítette a világra, az édesanya szerint az élmény nagy volt, s mindketten jól érzik magukat. Boldog, gazdag életutat kívánunk az újszülöttnek, s családjának. OTTHONROL HAZA... Állampolgársági eskü „Életem legszebb karácsonyi ajándéka" Ünneplőbe öltözött emberek, virágok, Himnusz, könnyek... 2004. január 7én, délelőtt 10 órakor, a Szekszárdi Polgármesteri Hivatalban Sturc Boglárka letette az állampolgári esküt Halmai Gáborné alpolgármester, országgyűlési képviselő előtt. Aki részese lehet egy olyan ünnepségnek, ahol új állampolgárt „avatnak", az láthatja mit jelent boldognak lenni, mit jelent egy álom, egy cél megvalósulása. Sturc Boglárka 30 éves tanítónő Szabadkáról jött haza Magyarországra, hiszen nagyszülei Zomboron születtek. Magyarországot tekinti hazájának, s a 2002. június 14-én beadott állampolgársági kérelmére éppen karácsony előtt kapta meg a „választ" Mádl Ferenc köztársasági elnöktől. Az ünnepségen szülei, barátja, annak szülei és jövendő sógornője álltak mellette, amikor a Himnusz hangjai felcsendültek. Csötönyi László előadóművész Babits Mihály: Hazám című versével köszöntötte az új magyar állampolgárt, s ünnepi beszédében Halmai Gáborné alpolgármester szeretettel figyelmeztetett a gyökerekre, amelyeknek jó talaj kell ahhoz, hogy igazán kiteljesedhessen a fa. „Ha itt jó talajra talál, akkor biztos a kapaszkodás, biztos a jövő, ez a város, ez az ország várja Önt, ha erősek a gyökerei, akkor itt megtalálja a számítását. Találja meg azt a közeget, azt a táptalajt, ahol megvalósíthatja terveit, és legyen életét végigkísérő fontos érzés az otthonról haza érzése, hiszen otthonról ide haza hozta a szülői ház szeretetét, s azokat az emberi értékeket, amelyeket szüleitől, nagyszüleitől kapott." Sturc Boglárka könnyeivel küszködve a következőket mondta: „Soha nem éreztem még ezt a boldogságot, csak hasonlítani tudom, egy érettségi és diploma megszerzéséhez, de annál sokkal-sokkal nagyobb. Bármikor meghallottam a Himnuszt mindig tele torokból énekeltem, s ma hang sem jött ki a torkomon, annyira meg voltam hatódva. Amikor karácsony előtt megkaptam az értesítést Parrag Ferencné anyakönyvvezetőtől, úgy éreztem, ez életem legszebb karácsonyi ajándéka. Az okmányt borítékban a karácsonyfa alá „loptam"' és szüleimnek - akik itt töltötték az ünnepeket - ajándéknak szántam, hogy velem örüljenek. Köszönet azoknak, akik segítettek, biztatással, udvarias ügyintézéssel, és ennek a szép ünnepségnek a megrendezésével, a megható beszéddel, hogy úgy emlékezzem vissza a várakozás és az eskü napjára, mint egyik legfontosabb és legszebb dologra az életemben." Az oldalt írta: Sas Erzsébet Fotók: Nagy Ágnes „MAR VENÜLO KEZEMMEL FOGOM MEG A KEZED..." Leipold Lajos és Péter Julianna 50 év után újra kimondta az igent! Leipold Lajos és Péter Julianna két gyermekük négy unokájuk, rokonaik és barátaik előtt, fél évszázad után, az újvárosi templomban, újra kimondták az igent. A félévszázados évfordulót ünnepi ebéddel tették emlékezetessé, ahol az unokák kedvéért több hitvesi csók is elcsattant. Két hűséges ember fogadott újra hűséget egymásnak. Ötven évvel ezelőtt, Babay Irén szekszárdi anyakönyvvezető előtt mondták ki a boldogító igent, s erre az ötven évvel ezelőtti napra ma is úgy emlékeznek, mintha tegnap lett volna. A legszebb időt választották, hogy a kerek évfordulót a családdal együtt megünnepeljék, hiszen karácsonykor úgy is mindig együtt vannak, így csak egy napot hozzá kellett tenni az ünnephez. A hűség Lajos bácsinál és Juci néninél nemcsak a házastársra vonatkozott, életükben a munkahelyükhöz is nagyon hűek voltak. Lajos bácsi 33 évig volt postai dolgozó, és Juci néni is ott töltött el két évtizedet. S bár egyikőjük sem onnan ment nyugdíjba, életüknek a legszebb időszaka volt ez, annál is inkább, mert ott ismerkedtek meg, ott töltötték fiatalságukat, s alapítottak családot, amelyből két lányuk született, Judit és Zsuzsanna. A két leány és a két fiú unoka nagyon jó kapcsolatban vannak a nagyszülőkkel, akik mindig is a gyerekeik boldogulását tartották életük legfontosabb céljának. Ma már több betegségen, műtéten túljutva - Lajos bácsi túl a 80 éven -, ám még mindig fiatalosan és optimistán, örülnek minden együtt töltött napnak, s az unokák szeretete számukra a legnagyobb ajándék. Mit tehet ehhez még hozzá a krónikás? Éltesse őket az Isten erőben egészségben még soká, hogy élvezhessék egymás, gyermekeik és unokáik szeretetét.