Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)
2003-05-25 / 20. szám
A ORZO Áruház ajánlata Utazáshoz, kiránduláshoz válasszon áruházunk BŐRDÍSZMŰ OSZTÁLYÁRÓL MINŐSEGET VÁSÁROLJON A KORZÓ ÁRUHÁZBÓL! BŐRÖNDÖK, UTAZÓTÁSKÁK, SPORTTÁSKÁK nagy választékban női bőr és műbőr divattáskák férfi kazetták, autóstáskák pénztárcák, övek XIII. évfolyam 20. szám * * 2003. május 25. Felhívás Több lapterjesztő jelezte a Szekszárdi Vasárnap felé, hogy az újságok kihordásakor a Barát István utcában megdobálják, köpködik őket. A Kövendi Sándor utcában egy fél évvel ezelőtt reklamáció gyanánt egy terjesztőnek a fogát is kiütötték. illető feljelentést, a következméP'ektől félve, nem mert tenni. Ezek egyedi esetek, de hosszú távon azt eredményezik, hogy egyetlen lapkihordó sem kívánkozik bemenni azokba az utcákba, ahol folyamatos inzultus éri. így azokhoz a családokhoz sem jut el az újság, akik erre nem szolgáltak rá. • Kérünk tehát mindenkit, akinek módjában áll, segítsen a problémák megszüntetésében, hogy a Szekszárdi Vasárnap valóban mindanynyiunk lapja lehessen! ugyanis a város segítségét - és kéri az itt élő közel tucatnyi család amikhez nem vagy nemcsak pénz kellene. Úgy érezzük: hanyagolnak minket... - kezdi Horváth Dénes helybéli lakos és vállalkozó. Kitört üvegű, rozsdás buszvárót mutat, majd egy ki tudja, mióta nem frissített hirdetőt, kátyús utakat, a buszforduló aszfaltján vagonnyi agyagos föld kövületét... Por és kosz mindenütt. Pedig alig 100 m-re itt a Gemenci Kisvasút állomása, s a híres nagy erdő majd minden irányból szinte betör ide hatalmas lombkoronáival, frissíti e takaros családi házakat, kis kerteket rejtő lakott sziget levegőjét. - Még a lakcímeink nyilvántartásával is gond van: én például hivatalosan „Keselyűs 9"-ben lakom, de sok postám mégis a Keselyűsi „út" 9-be megy! Folytatás a 4. oldalon. TÖ RVÉ NYSZERKES ZTÉ SI BAK I? Hamis tízezressel fizetni nem bűncselekmény igazgatási szempontból oda is tartozunk, a város lakosainak is érezzük magunkat, igaz, közel 14 kmre vagyunk a várostól, s épp innen ered minden gondunk-bajunk! Szeretnénk ugyanolyan jogokkal is bírni, mint akik ott bent laknak. Mégsem panaszkodni fogok, olyan problémák megoldásához kérem Folytatás a 12. oldalon. Keselyűsi legenda A tízezer forintot meg nem haladó értékű pénzre elkövetett pénzhamisítás - a váltópénz, azaz a fillér meghamisítását kivéve - nem bűncselekmény - írja egy március 17-i jogegységi határozat a Magyar Közlönyben. Ha azt pénz utánzásával követik el, akkor szabálysértésnek minősülhet, egyéb módon elkövetve szabálysértés sem valósul meg. Korábban azonban ez bűncselekmény volt. Egy bonyhádi ügy kapcsán, 2003. március 17én azonban a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a legfőbb ügyész indítványára, de attól eltérő tartalommal a fent említett jogegységi határozatot hozta. Ahogy azt dr. Magyar Pál megyei főügyész mondta, a pénzhamisításról szóló törvény szövegének helyes értelmezése indokolta ezt a határozatot. Mindennapi gondjaikat át- meg átszövi az igény: ha ők valóban szekszárdiak, szeretnének az őket megillető jogokkal rendelkezni. Vagy csak abban bízhat« k, ha Szekszárdtól függetlenül prókiak boldogulni, mint „Keselyűs-ma'? Pedig az álmuk nem ez: „csak" egy támogatott, ápolt, vendégváró, tiszta környezet. Horváth Dénessel beszélgetünk városunk egy távoli „kis szigetének" problémáiról. Messze kint Keselyűsben, ahol már csak a Duna és a Sió no meg holtágaik, ártéri erdeik jó illatát érezni, s ahol a Monarchia híres, valamikori „első leghosszabb útjának vége eléri az élő Duna gátját, a Keselyűsi Csárda előtt állunk. A lakóházként is szolgáló épület és kerthelyiség előtt rendezett környezetű kőkereszt, egy villanypóznán gólyafészek, benne a visszajáró család. - Ahogy ideérkeztek, láthatták is úgy 300 m-re a helységnévtáblát: „SZEKSZÁRD" - és valóban: köz-
