Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-11-30 / 42. szám

SZEKSZÁRDI 2003. NOVEMBER 30. VASÁRNAP JUL EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP LXVIII. Babits-mozaik tts&M mmsmmssm Jelképesnek tekinthetjük, hogy Szekszárdot szellemileg és valóságosan két egymáshoz közeli dátum kapcsolta Európához: 1883. november 26-án itt született Babits Mihály, két nap múlva pedig a megindult vasúti közlekedés. Már a költő születésének 100. évfordulóján is sokan úgy tartották, nincs új felfedezni való adat, hiszen szinte mindent tudunk. Az azóta eltelt évek ennek éppen az ellenkezőjét erősítették meg, hiszen minden Babits-vonatkozás érdekes lehet, mivel - ha mozaikosan is közelebb visz egy árnyaltabb kép kialakításához. Ez úgy viszonyul az eddigiekhez, mint a régi, ideálisra retusált fotográfiák a részleteih^kélesedő új felvételekhez. EhMPkíván néhány adalékkal szolgálni ez a rövid írás is. Babits Halálfiai című regényében legendás alak Cenci néni, a költő nagyanyja, aki atyja halála után összefogja a családot, fogához veri a garast, újjátelepíti a filoxéra pusztította szőlőt, egyszóval a família irányítója. Kérdés azonban, hogy mettől és meddig az? Erre nem ad választ a családi hagyomány és a levelezés, kitűnő bizonyíték azonban a helyi újságokban lévő hirdetési rovat. Babits Mihály születése előtt, 1883. október 11-én - amikor pedig még atyja élt - a Szekszárd Vidékében „három szoba, pince, padlás, kamra-konyha és előszobából álló lakás kiadandó" szöveggel hirdet, 21-től december 3-ig a Tolnamegyei Közlönyben zongorát, varrógépet, bútorokat, hintót, lószerszámokat kínál eladásra, emellett lakást adna ki „egészben vagy részben, üresen vagy bútorozva". Érdeklődni nála lehet, vagyis ekkor már átvette az irányítást. Halála előtt alig három évvel, 1909. június 6-án „kiadó istálló" után a Kelemen-féle házban még mindig nála lehet „tudakozódhatni", hiába él vele együtt 54 éves leánya, ekkor tehát ínég mindig ő határoz. Az első hirdetésekkor legkevésbé sem zavarta, hogy leánya éppen első gyermekét, Babits Mihályt várta, s aligha vágyott az érdeklődők hadára. A költő, aki hűen festi Cenci szerepét és zsugoriságát (a család nem nézte jó szemmel, hogy albérlőket tart), más tekintetben igen szórakozottan emlékezett: tévesen jelölte meg nagyanyja halála idejét, máskor meg azt veti oda, hogy a Stryrum-Lymburg-féle alapítványból 100 forint ösztöndíjat kapott. Ez utóbbi tévedés, noha az alapítvány elveszett számadásai nem igazolják, megtalálható egy újsághírben 1902. december 14-én, hogy 240 koronát szavazott meg a felügyelő bizottság „Babits Mihály I. éves joghallgatónak". (Ő valóban jogásznak iratkozott be, a kérvénye is így szólt...) Ugyanígy állítja máskor, hogy Eötvös Józseftől volt egy levelük, amit diákkorában büszkén a megyei múzeumnak adott. Az adományozás igaz, az időpont nem, hiszen arról 1907 júniusában ad hírt a helyi sajtó. Babits fantáziája a prózaírásban - saját bevallása szerint is - úgy működött, hogy a valóság elemeit Hoffman Edit árnyképe cserélgette, variálta. A Hatholdas rózsakert főszereplője Gruber Franci jogász, akinek neve két forrásból is származhat: 1885-ben apja kollégáját, Gruber Edét helyezik át Szentgotthárdra, 1904-ben Gruber Gyula segédorvos és a szekszárdi Szigeth Margitka eljegyzéséről olvasunk hírt. (Ahogy a regényben, a házasságról már itt sincs szó.) A Halálfiaiban Ujfalusy Imre, „a vén sas", aki szárnyai alá vette az atyja halála után válságba került Babitsot, Döme bácsi néven bukkan elő. Az író még ezt a nevet sem maga találta ki egy 1908-as újsághír szerint, amelyből kiderül: „Döme Sándor sárpilisi lakos 78 éves '48as honvéd" beszédet mondott, majd vendégül látta a tiszteletére összesereglett ünneplő békés magyar és német hazafiakat". Ezek az apró adatok tovább árnyalják az eddigi képet, még közelebb vihetnek az alkotói módszer megértéséhez, s a mögötte rejlő valóság föltárásához. Dr. Töttős Gábor Megjelent Darvas Ferenc legújabb, huszonnegyedik kötete, melynek címe: Szép és Gyönyör varázslatában. A mű erotikus szerelmi történeteket tartalmaz. Pillanatképeket nőkről, érzelmekről. Az írásokat Márkus Marianna rajzai színesítik. A szerző saját bevallása szénát arra törekedett, hogy az erojelenetek ne trágárak, sokkal inkább sejtelmesek legyenek. Darvas Ferenc Szép és gyönyör varázslatában Babits Mihály életműve az ezredfordulón Folytatás az 1. oldalról. A szemerkélő eső alábbhagyott, mialatt Németh Judit és Csötönyi László előadásában elevenedtek meg ismert sorok, gondolatok és Töttős Gábor olvasta fel Szekszárd Szonettkoszorújának Tegnap és ma, valamint A költő útjain című részleteit. A vendégeket egy pohár forralt bor várta a fogalommá vált falak között, a kíváncsiak pedig bekukkanthattak a méltóképp megőrzött tanya belsejébe, járhattak a boroshor» dók között a hűvös illatú, pókháló fonta utakon, amelyeken egykor a Babits család tagjai lépdeltek. S ha a növények beszélni tudnának... Elmondanák, ma is ugyanott terem a füge, melyet a Siesta Szanatóriumba küldtek Babitsnak betegsége alatt. Emlékeit a Gyümölcsbe harapva című költeményében örökítette meg: „ott van a bokor / szőllőhegyünkön, a présház mögött, ahol / a hegy miatt a tető szinte földig ér. / Mennyit ültem töredezett fazsindelyén / kamasz-koromban, ház mögött és hegy előtt, / surló lombok közt, a fügét s a mogyorót / tépdesve..." S ami talán a legszebb, legígéretesebb: a fiatal nemzedékben van igény az örökség ápolására, őrzésére. Az évforduló előestjén verses, zenés, fáklyás emlékezés vette kezdetét a szülőház utcájában, s az előadásokon is szép számmal jelentek meg e korosztály érdeklődői. Viszszatérve indító kérdésünkhöz, miszerint ki volt, milyen volt valójában Babits Mihály, arra következő számainkban folyamatosan szeretnénk részleges válaszokat keresni és adni Önöknek. Részben az előadások anyagát felhasználva, részben a rendezvény szervezőjét, Gacsályi Józsefet kérdezve. P. Z. Fotó: Nagy Á. ÉSZ-LELETEK 15. Petárdahaj igálók A novemberi nap ajándékában önfeledt kisiskolások csapata szaladgált tanítónői felügyelettel a Prométheusz-parkban. Bájócska, fogócska és elszabadult kiscsikók ugrándozó öröme villanyozta őket, még fotóriporter is megörökítette a csöppségeket. November 20-án a boldogság nem sokáig tartott. A közeli középiskolából kiszabadult öt fiú, az egyik padra telepedett, és saját szórakozást keresett. Valamelyiküknél volt egy csomó petárda, abból egyetkettőt meggyújtott, a kicsinyek mellé dobta, és jót nevetett a hatáson. Ezen a szinten ez az öröm természetes, olcsó és remek szórakozás másokat betegre ijeszteni. A kicsik minden robbanástól megriadtak, tanítónőjükhöz futottak, menedéket kerestek - és találtak. Igaz, egyedül már csak a gyerekek miatt sem tudott szembeszállni a randalírozó csapattal, de ez nem is az ő feladata lenne. Ő legföljebb egy vödör homokot ajánlhatna ezeknek a sihedereknek, mert így talán csöndesebben tudnának játszani - valami mással. Csupán azt szeretnénk tudni, hogy ez a délidőben lezajlott incidens nem valami tervezett fölkészítés-e a várható nagyobb robbanásokra? Vagy az egyik iskola névadója nyomán ők az új „tűz csiholói"? -ős -bor U i