Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-10-26 / 37. szám

, SZEKSZÁRDI YA§4RNAP Telt házzal működik a hajléktalanszálló „Sokukban megvan az akarat a kitörésre..." 2003. OKTÓBER 26. Folytatás az 1. oldalról. A hajléktalanszálló munkatársai nem vizsgálják, nem vizsgálhatják okát annak, hogy ki miért került eb­be az élethelyzetbe, azért dolgoz­nak, hogy a lakók életét megköny­nyítsék, visszavezessék őket a kon­szolidált életbe. Az otthon Egy 200 éves vályogépületben 1996. október 8-án nyitotta meg ka­puit, a 20 fő befogadására alkalmas hajléktalanszálló. Több pályázattal, és az önkormányzat támogatásával még abban az évben felújításra ke­rült, s 1998-ban épült meg a nappa­li melegedő és népkonyha, ahol elő­ször 1998. október 19-én (az interjú készítése előtt éppen öt évvel) 50 főre kapott engedélyt az intézmény. É melegedő és népkonyha reggel |S óráig tart nyitva, itt meleged­nek és ebédelhetnek az év min­den napján. A kétfogásos ebédet a BM konyhájáról hozzák, s ha szük­séges, melegítik és tálalják. A szálló telt házzal működik, ma is állandó otthont ad 20 embernek. A népkonyhát télen többen, nyáron kevesebben veszik igénybe, átlag 40 fő között mozog az ebédelők szá­ma. A hajléktalanszálló és a Tüzép­telep között egy „sátortábor" jött lé­re, 22 fő hajléktalannal, ők azok, akik valamilyen oknál fogva, a szál­lót nem kívánják igénybe venni ­többen élettársi kapcsolatban van­nak -, de melegedőt és ebédet igé­nyelnek. A régi épületben, három hálószo­bában alszik a 20 hajléktalan, eme­letes ágyakon, központi fűtéssel, mosási, fürdési lehetőséggel, emel­lett hűtőszekrény és a társalgóban ^^vízió áll a napközben rendelke­zőikre. A melegedők egy része a szállót is igénybe veszi, más részük csak betér, ebédre, ruháinak rend­behozatalára, melegedésre. Amiből gazdálkodnak A hajléktalanszálló Szekszárd Megyei Jogú Város Családsegítő Központjának részintézménye, szakmai vezetője Nyírő Árpád, aki­vel egy délelőttöt töltött el e sorok írója, hogy beszámolhasson róla az olvasónak. A fenntartási költségek 60-70%­ára elég az állami normatíva, a fenn­maradó összeget, a városi önkor­mányzat mint fenntartó biztosítja, valamint az intézmény dolgozói pá­lyázatok útján elnyert pénzössze­gekből fedezik. A szakminisztéri­umba benyújtott pályázatokat beru­házásra, étkeztetésre, tárgyi eszkö­zök beszerzésére fordítják. Az elhe­lyezést, étkezést tekintve országos viszonylatban is jó színvonalú ellá­tást nyújt az intézmény. Szakemberek szakszerű segítsége A hajléktalanszálló munkatársai mind szakképzettek. A 8 dolgozó­ból 3 szociális munkás - ebből 2 fő utcai szociális munkát végez -, 5 fő felsőfokú szociális asszisztensi ké­pesítését a közeljövőben szerzi meg. Az intézmény a nap 24 órájá­ban nyitva van, október 15-től április 15-ig. A létszámot két rész­munkaidős konyhai dolgozó egészí­ti ki. A munkatársak fő feladata: a lakók ügyes-bajos dolgainak intézé­sében való segítségnyújtás, megta­nítani őket a társadalomba való visszailleszkedésre, segítségnyújtás a munkahelykeresésben, valamint a nem szállón lakó hajléktalanok fel­kutatása, segítése, élelemmel való ellátása. Rizikófaktorok és kitörések Kik kerülnek a szállóba? A legna­gyobb rizikófaktor a szegénység, a szegénységhez viszont sok út „ve­zet". Munkanélküliség, válás miatti megoldhatatlan lakáshelyzet, illetve ezek halmozott megjelenése. A tes­ti és szellemi fogyatékosság is ko­moly veszélyforrás lehet. Jelenleg 80-100 között mozog a hajléktalanok száma, ebbe benne van az a 20 fő, akik a szállón alsza­nak rendszeresen, az a 40-50 fő, akik a melegedőbe járnak rendsze­resen és ott is étkeznek, valamint a városban kóborlók, akiket igyekez­nek felkutatni és élelemmel ellátni. Külön említést érdemel, hogy a hajléktalanszálló nőket - helyhiány miatt - nem tud fogadni éjszakai szállásra, a melegedőt és az ebédlőt igénybe vehetik. Közülük a legtöb­ben olyan leépült alkoholisták, akik számára egyetlen megoldás lehet csak egészségügyi intézményben való elhelyezés és elvonókúra. A szálló korosztályonkénti meg­oszlása nagyon szomorú képet mu­tat. A 35-55 év közötti a legtöbb kö­zülük, viszont szerencsére nem jel­lemző a 20-as korosztályra, sem a volt állami neveltekre, s a nagyon idősek előfordulása is véletlenszerű. Ami jellemző a hajléktalanokra, az a vándorlás. Rengeteg helyen szerencsét próbálnak, van, aki spor­tot űz abból, hogy újabb és újabb településen veszik igénybe a lehet­séges segélyeket. Sokan azért ván­dorolnak, hogy munkát keressenek, velük sokszor előfordul, hogy mini­mális bérén dolgoztatják, kihasz­nálják őket. Ők azok, akik szeretnek és akarnak is dolgozni, s mivel a szervezett munkahelyeken nem kapnak munkát, sodrodnak, majd később belefáradnak abba, hogy semmire nem mennek, munkáju­kért éhbért kapnak csak. A kép nem lenne teljes, ha nem beszélnénk azokról, akik viszont drágán vállal­nak munkát, s ha nem kapnak, úgy élik meg, ez nem az ö hibájuk, ők dolgozni akartak. Elmondható, hogy zömükben megvan az akaraterő a kitörésre, csak kevés rá a lehetőségük. Szeren­csésnek mondható, akinek munka­helye van, esetleg nyugdíja, illetve sikerül olyan élettársi kapcsolatot létesíteni, ahol lakás várja. Visszatalálni szeretnének, de tudnak-e? Új életet kezdeni csak annak van lehetősége, aki talál munkát, ami­ből esetleg albérletet tudnának fi­zetni, vagy egy fűthető tanyát ven­ni. Ez reális elképzelés, s ha elég ki­tartóak, akkor el is érhetik. Akik dolgozni akarnak azok az alkalmi munkát is megtalálják, a régi éle­tükből igénybe vett kapcsolatrend­szerükön keresztül, illetve alkalma­sak új kapcsolatokat építeni. Mun­kát találni nem egyszerű manapság, amikor diplomás emberek nem tud­nak elhelyezkedni, akkor egy bör­tönviselt vagy szállóról jelentkező­nek sokkal kisebbek az esélyei. A lakosságnak nagy szerepe van abban, hogy segítő kezet nyújtson. Sokan meg is teszik. Vannak mun­káltatók és cégek - a felsorolást azért mellőzzük, nehogy valaki ki­maradjon -, akiknek nincsenek elő­ítéleteik a hajléktalanokkal szem­ben, s a legtöbb esetben nem is csa­lódnak. A lakosság pedig ruhane­műkkel segít, hogy azok is emberi módon öltözködhessenek, akiknek nincs semmi jövedelmük. M A munkanélküliek is kapnak né­mi anyagi támogatást, hiszen van átmenti segély, aktív korúak rend­szeres szociális segélye, közgyógy­ellátás, s vannak, akik leszázaléko­lás utáni nyugdíjat kapnak. Harc a hideggel, a téllel Mindenkinek nehezebb az élet télen. Fűtés, több világítás, meleg ruházat és még sorolhatnánk. Ezek a gondok a hajléktalanszállón felna­gyítódnak. Amint azt Nyírő Árpád elmondta, aligha van annyi paplan, pléd, pokróc, téli kabát, amit ne tudnának elosztani. Ilyenkor termé­szetesen azokra a hajléktalanokra is gondolnak, akik nem a szálló lakói. Ahogy elkezdődik a nagy hideg me­leg takarókkal, forró teával, tartós élelmiszerrel járják autóval a várost a szociális munkások. Céljuk, hogy felkutassák a legkülönfélébb helye­ken megbújó, a telet valamilyen módon átvészelni akaró, de a haj­léktalanszállót, annak zártságát, fe­gyelmét nem „kívánó" embereket. Sokukat a „megkeresés" menti meg a fagyhaláltól, az éhezéstől, ugyanis a kukázás télen sokkal nehezebb a hideg miatt. Egy hajléktalan vallomása Munkanélküli és otthonnélküli lettem. Az oka már mindegy, azon nem érdemes rágódnom. Tavaly már egyszer voltam lakója a szálló­nak, most nagy lehetőséget kaptam. Miután dolgozom, nem iszom, nem dohányzom, nem kábítózom, sem­milyen szenvedélyem nincs, szeret­ném újrakezdeni az életemet. Azért találtak alkalmasnak a rehabilitáci­ós programra, mert látják, komo­lyan próbálom összeszedni azt a pénzt, amiből saját otthont tudok magamnak vásárolni. Úgy számo­lom, hogy 2-3 évre lesz szükségem, addigra összejön a pénzem, s sze­retnék egy kis lakható tanyát venni, azt majd magam csinosítgatom. A társaimról annyit, hogy legtöbbjük önhibáján kívül került ide, aztán va­lamilyen szenvedély fogságába ke­rült, s onnan már nehéz a visszaút. Többségük belenyugszik abba, ami van, az évek múlnak, idősödnek, gyengülnek, aztán vagy a koruk, vagy a végzettségük miatt végképp semmilyen munkát nem találnak. Most azon gondolkodom, hogy vál­lalok másodállást is, a szabadidőm­be belefér, s talán még előbb össze­jön a pénz, a saját otthonomra. Bol­dog vagyok, hogy kaptam egy újabb lehetőséget, semmiképpen sem sze­retnék vele visszaélni, csak élni. Sas Erzsébet A világhírű ZEPTER CÉG Tolna megyei munkatársai továbbra is szeretettel várnak minden érdeklődőt A TERMÉKEIKBŐL RENDEZETT KIÁLLÍTÁSON. 7100 SZEKSZÁRD, AUGUSZ IMRE UTCA 9-11. • TELEFON: 74/511-910, 511-911. Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom