Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-10-26 / 37. szám

SZEKSZÁRDI US- 2003. OKTOBER 26. m J^UUi^HKUI ias4rnap Útkeresők klubja Az Útkeresők Klubja az Európai Közös­ség és Szekszárd Város Önkormányza­ta támogatásával alakult ez év áprili­sában hátrányos helyzetű fiatalok ré­szére. Célunk: Segítségnyújtás az önál­ló élethez. Hogyan? A fiatalokban rejlő tudás kiaknázásával lehetősé­get teremteni arra, hogy megoszt­hassák tapasztalataikat, ismeretei­ket klubtársaikkal. Klubfoglalkozásunk minden hó­nap első szerdáján 17 órai kezdet­tel van a KÖSZI-ben. Ekkor gyógy­pedagógusunk segítségével ön- és társismereti tréninget tartunk, klubtagjaink elmondják, mi történt velük az elmúlt időszakban, közö­sen megtervezzük havi programja­« ;at, átnézzük feladatainkat, fel­szöntjük ünnepeltjeinket. A klubfoglalkozáson túl minden hónapban még egyszer találko­zunk, amikor gyakorlati segítséget nyújtunk egymásnak az önálló élethez. Előadót csak akkor hí­vunk, ha az adott témakörben nincs jártas „szakemberünk". Sokat tanulunk egymástól és a meghívott szakemberektől az aláb­bi területeken: sütés-főzés, munka­helykeresés, önéletrajzírás, aján­dék- és díszcsomagolás, gyerekne­velés, háztartási ismeretek, szoba­és dísznövények gondozása, szá­mítástechnika, internet-használat, videó: kábítószer-fogyasztás káros következményeiről, szelektív hul­ladékgyűjtésről ismeretek átadása. Szabadidős programjaink: kirán­dulások, túrák, gardenparty, bulik szervezése, színházlátogatás, váro­si rendezvényeken való részvétel, vacsoraest, társasjátékozás, aktivi­ty-party, társastánctanulás, kézmű­ves foglalkozások, komolyzenei koncertek (pl. gitár, kvartett). A programban dolgozik egy gyógypedagógus, pszichopedagó­gus, három szociális munkás és egy önkéntes segítő, főiskolai hall­gató. Kiemelten fontosnak tartjuk a fi­atalok integrálását, ezért szabad­idős programjaink nagy része nyil­vános. Keressük a kapcsolatot más ifjúsági szervezetekkel, részt ve­szünk a Polip Ifjúsági Iroda által koordinált ifjúsági civil fórum munkájában. Amennyiben programjainkról to­vábbi információval szolgálhatunk, illetve tud olyan hátrányos helyze­tű fiatalról, aki szívesen csatlakoz­na az Útkeresők Klub tagjai közé, kérjük, jelezze! Az alábbi telefonszámokon szí­vesen állunk rendelkezésére: Keszthelyi Krisztina: 30/355-3821, Patócs Anita: 30/364-7291. Szolgáltatunk éM 1 0 Talán hét-nyolc éve is már annak, hogy az egyik országos napilap agyszerű publicistája bemutatta az olvasóknak a legújabb kori agyar embertípust, a „Homo Helybenjárót", aki életének jelentős részét sorban állással tölti: postán, boltban, bankban, gyógyszer­tárban és a többi... S lám, a világ mit sem változott. Gyermekbetegségekkel küszkö­dő demokráciánkban még ma is remekül meg tudjuk magyarázni, hogy miért NEM tanultunk meg szolgáltatni. Nincs elég pénz, nincs elég ember, nem elég magasak a fizetések... (a kipontozott helyen bármelyik olvasó bátran folytathatja). A posta gyorsabb ügyintézést ígért, de fél óránál korábban most sem szabadulok. Közétkeztetéssel foglalkozó éttermek tucatját „fo­gyasztottam" már el, mire találtam egyet, ahol nem ingerült a pin­cér, valamint időben és azt kapom, amit rendelek. Két kezemen nem tudom megszámolni hány magánjellegű beszélgetést kellett már végighallgatnom, mire egy-egy ügyfélszolgálatos szóba állt ve­lem. Egyes élelmiszerboltokban dolgozókat pedig valami különle­ges gyönyörűség tölti el, ha kígyózó sorokat látnak, mert juszt sem nyitnak meg még egy pénztárt. Azon, hogy a szaláminak a héját a nyelőcsövemből cincálom elő, mert hiába kérem, nem veszik le, amikor fölszeletelik vagy üvegdarabokat találok a salátában már fenn sem akadok. Tele vagyok további hasonló élményekkel, nyilván ezzel nem va­gyok egyedül. Azt mindenesetre megállapítottam, hogy mindenki szeretne többet keresni, nagyobb megbecsülésben, elismerésben ré­szesülni. Csak dolgozni ne kellene érte... S közben van jó néhány munkanélküli, aki a diplomájával még maltert is hordana, csak jutna már túl az álláskeresésen! mati Előkészületek a városi örömünnepre Hétfőn ültek össze a civil szervezetek munkatársai és a szekszárdi hagyományos Szilveszteri Örömünnep támogatói, hogy megbeszéljék a szükséges előkészüle­teket a rendezvénnyel kapcsolatban. Több támogatóval sikerült már most meg­egyezni, a fellépőkre vonatkozóan még folynak a találgatások, november 15-ig azonban valószínűleg elkészül a teljes program a helyszínekkel, a résztvevőkkel és a programokkal együtt. Kocsis Imre Antal polgármester a gyűlésen elmondta, a hivatal fel­adata a civilek támogatása, első számú támogatóként idén is az OTP Bankot és a Paksi Atomerőmű Rt.-t tartották nyilván. A fellépők­nek a Német Színház és a Babits Mihály művelődési ház ad otthont. A lélek szolgálatában az evangéli­kus, a katolikus és a református egyház áll majd. A jelenlegi tervek szerint a fellépők között szerepel majd Lozsányi Tamás orgonamű­vész, a szekszárdi madrigálkórus és a gitár kvartett. Az evangélikus templomban fiatal tehetségek iro­dalmi estje várja a vendégeket. Mű­soruk címe az előző évekhez ha­sonlóan „Szekszárdi harangok" lesz. A mozi előcsarnokában fellép a Tücsök Klub gyermekcsoportja, az Ifjú Szív tánccsoport a Német Színházban szerepel majd, a Béla téren pedig az Összkéz Egyesület tagjai tüzes játékokkal fogják szó­rakoztatni a közönséget. Idén is lesz tűzijáték és borrendek köszön­tése. A polgármester éjfél után kö­szönti majd Szekszárd város lakos­ságát, a január elsején születettek­nek pedig egy Petőfi-verssel ked­veskednek a rendezők. Természe­tesen nem marad el a koccintás meleg teával, illetve forralt borral, lesz még pattogatott kukorica és a remények szerint melegbüfé is. A biztonságra és a rendre őrző-védő szolgálat munkatársai vigyáznak majd. A következő hónap egyeztetés­sel, és további támogatók keresésé­vel telik majd, a civilszervezetek ezúton is kérik a vállalkozó szelle­műek segítségét. Dorcy:) SZEKSZÁRDI HUMORRA A mi klónjaink Személyiségzavarainkat nem segít megoldani a tudomány. Sőt, mióta Dolly, a kiónozott birka (made in Scotland) nagyobb sztár lett, mint Dolly, a popcsillag (made in Hungary), vészesebb a helyzet, mint va­laha. Hisz az emberkopírozás sem megoldhatatlan rejtély többé. Ki kell dolgozni a technológiáját és kész. Áldozatok árán... S ha sikerül ­állítólag már sikerült is! -, egyszer s mindenkorra megválaszolhatat­lanná válik a klasszikus kérdés: ki vagyok én? Előttem a tükör, mögöttem a fény, balra áll a klónom, jobbra ülök én. Messzire száll a gyermeteg képzelet... Vagy nem is olyan messzire? Kellermayer Miklós pécsi professzor szerint, a világon jelenleg egy­szerre több kutatóbázison is, gőzerővel dolgoznak az embermásolá­son. A tudósok kíváncsisága és a gazdagok önzése ezen a ponton talál­kozik. Az egyik a rejtély megfejtésén fáradozik, a másik meg így gon­dolkodik: „Csináltatok magamról egy tucat kópiát, lefagyasztatom, az­tán magamra hagyom a vagyonomat. Húszévenként olvasszanak fel egyet belőlem!". Na jó. Én sem bánnám, ha klónjaimmal eláraszthatnám a Földet... Mert tőlem jobb lenne a világ! De hogy mások... Pláne a gaz gazdagok! A végén úgy elszaporodnának, hogy már nem volna kiből megélniük. Csupa kizsákmányolhatatlan pénzeszsák népesítené be a kontinense­ket, nem lehetne annyi kaviáros szendvicset kiónozni, amennyit fel ne zabálnának... Itthon, Magyarországon, persze minden másképp van. Klónjaink is mások. Tulajdonképpen e téren leköröztük az összes (jog)államot. A mi parlamentünk már akkor tele volt kopírozott egyedekkel, amikor Dolly (made in Scotland), még csak sokismeretlenes egyenletrendszer alakjában létezett. A mi klónjaink nem egyformának születnek, hanem egyformává lesznek. Amint hatalomra jutnak, bezárnak maguk mögött ajtót, ablakot, s csak négyévenként egyszer állnak ki az erkélyre inte­getni és pityókát szórni a népnek. Egyenlényekké, arctalanná válnak. Egyre több tisztelet, az egyre kevesebb kivételnek. Az arcos harco­soknak. Wessely

Next

/
Oldalképek
Tartalom